|
15. Az Egyházban gyakran hallani a
Szentlelket hívó szót: "Veni, Creator Spiritus",
Teremtô Lélek, jöjj közénk, híveid
szívét látogasd, töltsd malaszttal a lelkeket, kiket
hatalmad alkotott! 24
Már a Teremtés könyve szól a Szentlélekrôl,
a "Lélekrôl" (ruah): "A Föld puszta volt és
üres, sötétség borította a mélységeket
és Isten lelke lebegett a vizek fölött" (1,2). Milyen
szoros hasonlóság van a Lélek, a lehelet, a belé
lehel és az inspiráció között! A Szentlélek
a világmindenség titokzatos Mûvésze. Kitekintve a
harmadik évezredre kívánom minden Mûvésznek,
hogy nyerje el gazdagon annak a teremtô inspirációnak ajándékát,
amelybôl minden igazi mûalkotás származik.
Kedves Mûvészek, jól
tudjátok: igen sok belsô és külsô indítás
van, ami inspirálhatja tehetségteket. De minden igazi inspiráció
hordoz valamit abból a leheletbôl, amellyel a Teremtô Lélek
kezdettôl áthatja a teremtés mûvét. Miközben
ébren ügyel a mindenséget vezérlô titokzatos törvényekre,
a Teremtô Lélek isteni lehelete találkozik az emberi
szellemmel és ösztökéli ennek teremtô adottságait.
A jót és szépet összekapcsoló, belsô
megvilágosítással érinti az emberi szellemet és
fölébreszti benne az ész és szív erôit,
s közben képessé teszi, hogy elgondolása támadjon
és azt mûalkotásban meg is jelenítse. Analóg
módon, de joggal beszélünk kegyelmi pillanatokról,
mert az embernek lehetôsége nyílik arra, hogy élménye
támadjon a fölötte álló Abszolútumról.
|