|
16. A harmadik évezred
küszöbén kívánom mindnyájatoknak, kedves
mûvészek, hogy különös intenzitással
nyerjétek el ezt a teremtô inspirációt. A
szépséget, amit a következô nemzedékeknek
továbbadtok, úgy ragadjátok meg, hogy csodálatot
támasszon bennük! Az élet és az ember szent volta
elôtt, a világmindenség csodája elôtt a
csodálat az egyetlen méltó magatartás.
E csodálatból fakadhat az a lelkesedés, amirôl
Norwid költeménye beszél, akire levelem elején
hivatkoztam. Ilyen lelkesedésre van szüksége a mai és
a holnapi embereknek, hogy a horizonton már jelentkezô döntô
kihívásoknak megfelelhessenek és le tudják azokat
gyôzni. E lelkesedésnek köszönhetô, hogy az
emberiség minden eltévelyedés után újra föl
tud állni és vissza tud találni helyes útjára.
Ebben az értelemben hangzott el mély intuitív meglátásból,
hogy "a szépség fogja megmenteni a világot". 25
A szépség a misztérium titkos írása,
utalás az örökkévalóra. Meghívás
az élet élvezésére és a jövôrôl
való álmodozásra. Ezért nem tud megnyugtatni végleg
a teremtett dolgok szépsége és ébreszti föl
azt a titkozatos vágyat Isten után, melyet a szépnek
szenvedélyes szerelmese, Szent Ágoston feledhetetlen szavakba
tudott foglalni: "Késôn szerettelek meg, ó Szépség,
örökké régi és örökké új,
késôn szerettelek meg!" 26
Kívánom nektek, Mûvészek szerte a világon,
hogy ösvényeitek vezessenek el a szépség azon óceánjához,
ahol a csodálkozás megrészegült csodálattá
és kimondhatatlan örömmé válik.
Kívánom nektek, hogy a föltámadott Krisztus misztériuma,
akirôl az Egyház ezekben a napokban olyan örömmel elmélkedik,
inspirálja munkátokat.
Kísérjen titeket a szentséges Szûz Mária,
a Tota Pulchra, az 'Egészen Szép', akit a mûvészek
annyiszor ábrázoltak, s kirôl a nagy Dante a Paradicsom sugárkoszorújában
ezt mondja: "És láttam e játéknak és
daloknak tüzében olyan szépséget kacagni, hogy a
szentek szemei fölragyogtak." 27
"A káoszból merül fel a szellem világa."
Adam Mickiewicznek a lengyel haza nagy szenvedésének idején
leírt szavait 28 folytatva kívánom nektek: mûvészetetek
legyen hozzájárulás az igazi szépség ábrázolásához,
ami Isten Lelkének tükrözôdéseként változtassa
át az anyagot és nyissa meg az emberek bensôjét az Örökkévaló
érzékelésére.
Ezt kívánom nektek teljes szívembôl.
A Vatikánból 1999. április 4-én, Húsvét
vasárnapján.
II.
János Pál
|