A mûvész különleges hivatása

2. Nem mindenki hivatott arra, hogy a szó szoros értelmében mûvész legyen. A Teremtés könyvének kijelentése szerint azonban minden ember megkapta a feladatot, hogy saját életének mestere legyen: életébôl mestermûvet, mûalkotást kell létrehoznia.

Fontos kiemelnünk az emberi tevékenység két oldala közötti különbséget és összefüggést. A különbség szembeötlô. Az egyik oldal ugyanis az az adottság, melynek köszönhetôen az ember olyan cselekedetek szerzôje, melyekért erkölcsileg felelôs. A másik oldal az az adottság, melynek alapján mûvész az ember, azaz tud a mûvészet szabályai szerint, annak elôírásait követve alkotni. ²

Ezért képes a mûvész alkotásokat létrehozni, de ezek önmagukban még semmit sem mondanak erkölcsiségérôl. Most ugyanis nem arról van szó, hogy önmagát és személyiségét alakítja, hanem alkotóképességét használja és az értelmében elgondolt terveinek ad esztétikai formát.

De annak ellenére, hogy az erkölcsi és mûvészi adottság között lényeges különbség van, nem kevésbé fontos a két adottság összefüggése. Kölcsönösen és nagyon mélyen föltételezik egymást. A mûvész ugyanis alkotás közben önmagát fejezi ki, amennyiben mûve saját létének személyének és létmódjának sajátos tükrözôdése. A történelem számtalan példát szolgáltat erre. Amikor ugyanis a mûvész létrehoz egy mestermûvet, nemcsak alkotását hozza létre, hanem mûvével leleplezi saját személyiségét is. Saját lelki fejlôdésének talál új dimenziót és sajátos kifejezési formát. Alkotása által szól másokhoz és kommunikál velük. Ezért a mûvészet története nemcsak mûalkotások, hanem emberek története is. A mûvek alkotóikról beszélnek, legbelsô titkaikról szólnak és föltárják azt az igazi szolgálatot, amit a mûvész a mûvelôdéstörténetnek tett.