A mûvészet a megtestesült Ige misztériuma elôtt

5. Az Ószövetség Törvénye kifejezetten tiltja, hogy a láthatatlan és kimondhatatlan Istent "faragott vagy öntött képmással" (MTörv 27,15) ábrázolják, mert Isten felülmúl minden képi ábrázolást: "Én vagyok, aki vagyok" (Kiv 3,14). A megtestesülés titkában azonban Isten Fia személyesen láthatóvá tette magát: "Amikor elérkezett az idôk teljessége, Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól született" (Gal 4,4). Isten Jézus Krisztusban emberré lett: ô az a középpont, akihez fordulni kell, "hogy az emberi létnek, a teremtett világnak és magának Istennek a titkát fel tudjuk fogni". ⁶

Istennek ezen alapvetô kinyilatkoztatása mint misztérium bátorítás és kihívás a keresztények számára a mûvészi alkotások terén is. A szépség olyan kivirágzása fakadt belôle, mely éppen a megtestesülés misztériumából szívta föl éltetô nedveit. Megtestesülése révén ugyanis Isten Fia az igazság és jóság egész evangéliumi gazdagságát beleszôtte az emberi történelembe, s ezáltal a szépség új dimenzióit is föltárta: az evangéliumi üzenet csordultig van vele.

A Szentírás így "kimeríthetetlen kincstárrá" (Paul Claudel) és "képeskönyvvé" (Marc Chagall) lett, melyekbôl a keresztény kultúra és mûvészet merített. Még az Újszövetség fényében olvasott Ószövetségbôl is mérhetetlenül gazdag inspirációk fakadtak. A teremtés, bûnbeesés, a vízözön, a pátriárkák sora, a kivonulás Egyiptomból és az üdvtörténet sok más személyérôl és epizódjáról szóló elbeszélések megmozgatták a festôk, költôk, muzsikusok, dramaturgok és forgatókönyvírók fantáziáját. Hogy csak egy példát említsek: Jób a fájdalomnak égetô és mindig aktuális problémájával újra meg újra fölkelti a filozófiai, irodalmi és mûvészi érdeklôdést.

És mit mondjak az Újszövetségrôl? A Szentírás szavai a születéstôl a Golgotáig, a színeváltozástól a föltámadásig, a csodatévôtôl a tanító Krisztusig, majd tovább azok az események, melyeket az Apostolok Cselekedetei mond el és János eszkatologikus szempontból szemlél, számtalanszor váltak képpé, zenévé és költeménnyé, melyek a mûvészet nyelvén mind a megtestesült Ige misztériumáról beszélnek.

A mûvelôdéstörténetben mindez a hit és szépség egyik gazdag fejezete. Elsôsorban a hívôk merítenek belôle imádságaik és életük javára. A korábbi idôkben, amikor még sok volt az írástudatlan ember, a bibliai képek egyenesen a hitet közvetítô katekézis jellegével bírtak. ⁷ De a Szentírás ihlette mûalkotások mindenkinek, akár hívô, akár nem, annak a fölfoghatalan misztériumnak a tükrözôdései, mely körülveszi a világot és benne lakik.