A II. Vatikáni Zsinat szellemében

11. A II. Vatikáni Zsinat lerakta az alapokat az Egyház és a mûveltség kapcsolatának megújításához, közvetlen következményekkel a mûvészet világára nézve is.

E kapcsolat a barátság, a nyitottság és a dialógus jegyében áll. A zsinati atyák a Gaudium et spesben kiemelték az irodalom és a mûvészet nagy jelentôségét az emberi életben: "Arra törekszenek ugyanis, hogy kifürkésszék, milyen az ember, mik a problémái, és mit tapasztal, amikor megismeri és tökéletesíteni akarja önmagát és a világot. Igyekeznek föltárni az ember helyzetét a történelemben és a világmindenségben, szemléltetik nyomorúságát és örömeit, kapcsolatait és erôit, sôt megálmodják a boldogabb emberi világot is." ¹⁸

Erre alapozva a Zsinat bezárásakor az atyák üdvözletet és felhívást intéztek a mûvészekhez: "A világnak, melyben élünk, szüksége van a szépségre, hogy kétségbeesésbe ne sodródjék. A szépség, éppúgy mint az igazság, örömet olt az emberi szívbe, és drága gyümölcs, mely ellenáll a mulandóságnak, nemzedékeket köt össze és kapcsolatot teremt a csodálatban." ¹⁹ A szépség iránti tisztelet szellemében emlékeztetett a Sacrosanctum Concilium kezdetû liturgikus konstitúció az Egyház és a mûvészet hagyományos barátságára. Amikor a konstitúció a szakrális mûvészetrôl úgy beszél, mint a vallásos mûvészet legmagasabb formájáról, még attól sem riad vissza, hogy a mûvészek tevékenységét nemes szolgálatnak mondja, amennyiben alkalmasak arra, hogy Isten végtelen szépségét tükrözzék és az emberek lelkét Reá irányítsák. ²⁰

Szintén a mûvészeknek köszönhetô, hogy "az istenismeret világosabbá és az evangéliumi üzenet az emberi szellem számára hozzáférhetôbbé válik". ²¹ A mondottak fényében nem meglepô Marie Dominique Chenu páter kijelentése, aki szerint még a teológiatörténész is tökéletlen munkát végezne, ha nem szentelne kellô figyelmet az irodalmi és képzômûvészeti alkotásoknak; a maguk módján ugyanis nem egyszerûen illusztrációk, hanem a teológiának valóságos "forráshelyei" (loci theologici). ²²