I.BEVEZETÉS

1. Az Úr Jézus az apostolokat ¹ "kollégium, azaz állandó csoport formájában alapította, melynek fejévé a közûlük válaszott Pétert tette." ² Nem egymástól függetlenül hívta és küldte ôket, hanem úgy mint Tizenkettôt, ahogy ezt az evangéliumok hangsúlyozzák az ismételten használt "egy a Tizenkettô közül" kifejezéssel. ³ Valamennyiükre rábízta a küldetést, hogy hirdessék Isten országát ⁴ és nem egyenként, hanem kettesével küldte ôket. ⁵ Az utolsó vacsorán Jézus az Apostolok és azok egységéért imádkozott az Atyához, akik az ô szavukra hinni fognak Benne. ⁶ Föltámadása után és mennybementele elôtt az Úr megerôsítette Pétert fôpásztori hivatalában, ⁷ és rábízta az Apostolokra ugyanazt a küldetést, amit Ô kapott az Atyától. ⁸ Pünkösd napján, amikor leszállott a Szentlélek, az apostoli Kollégium a Vigasztalótól eredô új életerôvel jelent meg a nyilvánosság elôtt. Péter "a többi tizeneggyel elôlépett", ⁹ beszélt s sokasághoz és sok hivôt megkeresztelt; az elsô közösség egy volt az Apostolok tanításának hallgatásában ¹⁰ és tôlük kapták a lelkipásztori problémák megoldását; ¹¹ a Jeruzsálemben maradt Apostolokhoz fordult Pál, hogy biztosítsa a velük való közösséget, nehogy hiába fáradozzék. ¹² Az osztatlan testület tudata akkor is megnyilvánult, amikor fölvetôdött a kérdés, hogy a pogányságból megtérteknek meg kell-e tartaniuk a Régi Törvényt, vagy sem. Akkor az antiochiai közösségben "elhatározták, hogy Pál és Barnabás néhányukkal menjen föl Jeruzsálembe, s ebben a vitás ügyben forduljon az Apostolokhoz és a presbiterekhez". ¹³ Az Apostolok és a presbiterek összegyûltek a kérdés megvizsgálására; tanácskoztak és Péter tekintélyének vezetésével határoztak s végül intézkedtek: "A Szentlélek és mi is úgy láttuk jónak, hogy rakjunk rátok több terhet a szükségesnél..." ¹⁴