4. A részleges zsinatok mellett és azokkal összhangban a mult századtól kezdôdôen történelmi, kulturális és szociológiai megfontoláskból és sajátos lelkipásztori célokkal egyes országokban megszülettek Püspöki Konferenciák annak érdekében, hogy szembe tudjanak nézni a közös egyházi problémákkal és megfelelô megoldást találjanak rájuk. E konferenciák a zsinatoktól eltérôen állandó jellegûek voltak. A Püspökök és Szerzetesek Szent Kongregációjának 1889. VIII. 24-i instrukciója kifejezett "Püspöki Konferenciák" néven emlékezett meg róluk. ²⁸ A II. Vatikáni Zsinat a Christus Dominus dekrétumban, amellet, hogy kifejezte a részleges zsinatok felújításának óhaját (vö. 36. p.), kifejezetten szólt a Püspöki Konferenciákról, sok országban történt felállításukról és részletes szabályokat is adott számukra (vö. 37-38. p.). A Zsinat ugyanis elismerve e szervek fontosságát és eredeményes voltát, "nagyon hasznosnak ítéli, hogy az egész földkerekségen országonként vagy régiónként alkossanak a Püspökök csoportokat, meghatározott idôpontokban jöjjenek össze, hogy tapasztalataik és elgondolásaik kicserélésével és terveik egyeztetésébôl megvalósuljon erôik szent összefogása az egyházak közös javára." ²⁹