19. A Püspöki Konferencia
hatalma és feladatköre szoros kapcsolatban áll a
megyéspüspök és a vele egyenrangú egyházi
elöljáró hatalmával és felaadatkörével.
A Püspökök "Isten helyett állnak a nyáj
élén, melynek mint tanítómesterek, az istentisztelet
papjai és a kormányzás szolgái, pásztorai...
isteni intézkedés folytán léptek az apostolok
helyébe mint az Egyház pásztorai" 71 ,
és "kormányozzák a rájuk bízott
részegyházakat, mégpedig nemcsak tanáccsal,
meggyôzéssel és jó példával, hanem
tekintéllyel és szent hatalommal is... Ez a hatalom, melyet
személyesen gyakorolnak Krisztus nevében, saját, rendes
és közvetlen hatalom..." 72 Gyakorlását
az Egyház legfôbb hatalma szabályozza, s ez az egyetemes
Egyház és a részegyháza kapcsaoltának szükségszerû
következménye, mert részegyház csak úgy
létezhet mint Isten népének része, " melyben
az egyetlen katolikus Egyház valóságosan jelen van és
tevékenykedik" 73 Ugyanis "a Római
Püspök primátusa és a Püspöki
Kollégium az egytemes Egyház sajátos elemei, nem az
egyházak részlegességébôl eredôen, de
mégis minden részegyházban benne rejlô
módon." Az ilyen szabályozás részeként
a püspök szent hatalma az Egyház és a hívek
érdekében bizonyos határok között
körülírható, 74 amint a Kánonjogi Kódexben
kifejezetten ovasható: "A rábízott
egyházmegyében a megyéspüspököt megilleti
mindaz a rendes, saját és közvetlen hatalom, ami
lelkipásztori feladatának gyarkorlásához
szükséges, kivéve azokban az ügyekben, amelyeket a jog
vagy a pápa határozata a legfôbb vagy más
egyházi hatóságnak tart fönn." 75
|