3. A püspök részegyházban gyakorolt hatalmának isteni erdete folyamatosan kétségtelen volt. Ugyanakkor a tudat, hogy a Püspökök egy osztatlan testülethez tartoznak, történelem folyamán arra késztette ôket, hogy küldetésük teljesítésében hozzanak létre alkalmas szerveket, tájékoztató eszközöket, melyek kifejezik a kommuniót és az össze egyházal való törôdést, és folytatják az apostoli kollégium életét: a lelkipásztori együttmûködést, tanácskozásokat, kölcsönös segítségnyújtást, stb.

 E kommunió az elsô századoktól kezdve nagyon jellegzetes megnyilvánulási formát talált a zsinatok tartásában. A 325-ben tartott Niceai zsinattal kezdôdô egyetemes zsinatok mellett meg kell említeni mind a plenáris mind a partikuláris részleges zsinatokat, melyeket a 2. századtól kezdôdôen az egész Egyházban tartottak. ²⁴ A részleges zsinatok gyakorlata az egész középkoron át folytatódott. A Trienti zsinat (1545-1563) után azonban egyre ritkább lett. Mindazonáltal a CIC 1917, mert szándékában állt e tiszteletreméltó intézmény fölelevenítése, rendelkezett a partikuláris zsinatokról is. E Kódex 281. kánonja az egyetemes zsinatról úgy rendelkezett, hogy a Pápa megbízásából tartható, aki kijelöli a zsinatot összehívó és azon elnöklô delegátusát. A Kódex a tartományi zsinatról azt mondja, hogy 20 évenként tartandó, ²⁵ a tartományi Püspökök Konferenciájáról vagy gyûlésérôl pedig, hogy minden öt évben tartsák, s az egyházmegyei problémák megtárgyalásával készítsék elô a tartományi zsinatot. ²⁶ A új Kódex 1983-ban bôségesen rendelkezik a részleges -- mind a plenáris, mind a tartományi zsinatokról ²⁷