7. Húsz évvel a II. Vatikáni Zsinat befejezése után, 1985-ben a rendkívüli Püspöki Szinodus elismerte a Püspöki Konferenciák lelkipásztori hasznosságát, sôt szükséges voltát a mai helyzetben, ugyanakkor nem mulasztottta el megjegyezni, hogy "a Püspöki Konferenciáknak eljárásmódjukban az Egyház javát kell szem elôtt tartaniuk, azaz az egység szolgálatát és minden egyes püspök el nem idegeníthetô felelôsségét az egyetemes Egyház és saját részegyházuk iránt." ³⁵ Ezért a Szinodus ajánlotta, hogy részletesebben és mélyebben kell tanulmányozni a Püspöki Konferenciák teológiai és belôle következô jogi státusát, s fôként tanításbeli tekintélyét, szem elôtt tartva a Christus Dominus zsinati határozat 38. pontját és a CIC 447. illetve a CCEO 753 kánonját. ³⁶ A jelen dokumentum az óhajtott tanulmányozás gyümölcse. Szorosan kapcsolódva a II. Vatikáni Zsinathoz, kifejezetten megfogalmazza a Püspöki Konferenciák teológiai és egyházjogi alapelveit, és megadja a nélkülözhetetlen törvényhozási kiegészítést, hogy elôsegítse a Püspöki Konferenciák teológiailag megalapozott és jogilag biztonságos mûködését.