19. A Püspöki Konferencia hatalma és feladatköre szoros kapcsolatban áll a megyéspüspök és a vele egyenrangú egyházi elöljáró hatalmával és felaadatkörével. A Püspökök "Isten helyett állnak a nyáj élén, melynek mint tanítómesterek, az istentisztelet papjai és a kormányzás szolgái, pásztorai... isteni intézkedés folytán léptek az apostolok helyébe mint az Egyház pásztorai" ⁷¹ , és "kormányozzák a rájuk bízott részegyházakat, mégpedig nemcsak tanáccsal, meggyôzéssel és jó példával, hanem tekintéllyel és szent hatalommal is... Ez a hatalom, melyet személyesen gyakorolnak Krisztus nevében, saját, rendes és közvetlen hatalom..." ⁷² Gyakorlását az Egyház legfôbb hatalma szabályozza, s ez az egyetemes Egyház és a részegyháza kapcsaoltának szükségszerû következménye, mert részegyház csak úgy létezhet mint Isten népének része, " melyben az egyetlen katolikus Egyház valóságosan jelen van és tevékenykedik" ⁷³ Ugyanis "a Római Püspök primátusa és a Püspöki Kollégium az egytemes Egyház sajátos elemei, nem az egyházak részlegességébôl eredôen, de mégis minden részegyházban benne rejlô módon." Az ilyen szabályozás részeként a püspök szent hatalma az Egyház és a hívek érdekében bizonyos határok között körülírható, ⁷⁴ amint a Kánonjogi Kódexben kifejezetten ovasható: "A rábízott egyházmegyében a megyéspüspököt megilleti mindaz a rendes, saját és közvetlen hatalom, ami lelkipásztori feladatának gyarkorlásához szükséges, kivéve azokban az ügyekben, amelyeket a jog vagy a pápa határozata a legfôbb vagy más egyházi hatóságnak tart fönn." ⁷⁵