Chapter,  Paragraph, Number

1001  II,  I,47|               szólító meghívás virágzása a fiatal egyházakban ma is
1002  II,  I,47|             egyházakban ma is megmutatja a lehetõséget, hogy a katolikus
1003  II,  I,47|           megmutatja a lehetõséget, hogy a katolikus egységen belül
1004  II,  I,47|                 katolikus egységen belül a különbözõ népek és kultúrák
1005  II,  I,48|                Istennek szentelt élet és a részegyház ~48. Az Istennek
1006  II,  I,48|       személyeknek jelentõs szerepük van a részegyházakban is. A zsinatnak
1007  II,  I,48|                van a részegyházakban is. A zsinatnak abból a tanításából
1008  II,  I,48|    részegyházakban is. A zsinatnak abból a tanításából kiindulva, hogy
1009  II,  I,48|           közösség és misztérium, s hogy a részegyházak Isten népének
1010  II,  I,48|                 és apostoli Egyháza,"107 a szerzetesek és a részegyházak
1011  II,  I,48|            Egyháza,"107 a szerzetesek és a részegyházak összefüggését
1012  II,  I,48|                 személyek együttmûködése a püspökökkel alapvetõ jelentõségû
1013  II,  I,48|                 nagyban hozzájárulhatnak a szeretet épüléséhez a részegyházakban. ~
1014  II,  I,48|   hozzájárulhatnak a szeretet épüléséhez a részegyházakban. ~Az evangéliumi
1015  II,  I,48|              gyümölcsei, s mint ilyenek "a Szentlélek megtapasztalásai,
1016  II,  I,48|              intézmény sajátos karaktere a megszentelés és az apostolkodás
1017  II,  I,48|             melynek alapján fölépíthetik a maguk rendszerét és megõrizhetik
1018  II,  I,48|                 biztosítása és megõrzése a helyi ordináriusok feladata.
1019  II,  I,48|          ordináriusok feladata.111 Ezért a püspököket kérjük, fogadják
1020  II,  I,48|       intézményekre, melyek különösen is a megyéspüspök gondjaira vannak
1021  II,  I,48|         módszereket nélkülözne, hanem az a veszély is fenyegetné, hogy
1022  II,  I,48|              hogy nagyon ellanyhul benne a missziós szellem, mely ezen
1023  II,  I,48|          szentelt élet ajándékát, melyet a Szentlélek a részegyházakban
1024  II,  I,48|           ajándékát, melyet a Szentlélek a részegyházakban ad, nagylelkûen
1025  II,  I,49|          rendezett egyházi közösség ~49. A részegyház atyja és pásztora
1026  II,  I,49|             részegyház atyja és pásztora a püspök. Az õ hatáskörébe
1027  II,  I,49|        inspirációhoz meg tudjanak nyílni a kor követelményeinek megfelelõ
1028  II,  I,49|              Istennek szentelt személyek a maguk részérõl nem fognak
1029  II,  I,49|           szerint nagylelkûen segítsenek a részegyháznak, teljes közösségben
1030  II,  I,49|              teljes közösségben dolgozva a püspökkel az evangelizációban,
1031  II,  I,49|           püspökkel az evangelizációban, a katekézisben és a plébániai
1032  II,  I,49|      evangelizációban, a katekézisben és a plébániai életben. ~Emlékeztetnünk
1033  II,  I,49|              hogy az egyetemes Egyház és a részegyház szolgálatának
1034  II,  I,49|                jogos autonómiájukra, sem a sokuk által élvezett exemptióra113
1035  II,  I,49|          követelményeivel. Ezzel szemben a szerzetesek lelkipásztori
1036  II,  I,49|           lelkipásztori kezdeményezéseit a püspökök és a szerzetes
1037  II,  I,49|           kezdeményezéseit a püspökök és a szerzetes elöljárók közötti
1038  II,  I,49|             mérlegelni és megvalósítani. A püspökök különleges figyelme
1039  II,  I,49|                az intézmények tisztelete a püspökök hivatala iránt
1040  II,  I,49|               vállalásával együtt, annak a sajátos egyházi szeretetnek
1041  II,  I,50|       szeretettel áthatott dialógus  50. A kölcsönös megismerés elõmozdítására,
1042  II,  I,50|          elõmozdítására, mely elsõsorban a lelkipásztori területen
1043  II,  I,50|        társaságainak elöljárói, másrészt a püspökök között. E rendszeres
1044  II,  I,50|                  kapcsolat következtében a szerzetes elöljárók tájékoztathatják
1045  II,  I,50|               elöljárók tájékoztathatják a püspököket azokról az apostoli
1046  II,  I,50|           egyházmegyében terveznek, hogy a megvalósításhoz szükséges
1047  II,  I,50|     Hasonlóképpen szükség van arra, hogy a rendi fõelöljárók képviselõi
1048  II,  I,50|                 képviselõi résztvegyenek a Püspöki Konferenciák gyûlésein
1049  II,  I,50|       Konferenciák gyûlésein és viszont, a Püspöki Konferenciák képviselõit
1050  II,  I,50|      Konferenciák képviselõit hívják meg a rendi fõelöljárók gyûléseire
1051  II,  I,50|             rendi fõelöljárók gyûléseire a késõbb kidolgozandó gyakorlati
1052  II,  I,50|               alakul és tevékenykedik114 a közös problémák megoldására.
1053  II,  I,50|             közös problémák megoldására. A kölcsönös, jobb megismerés
1054  II,  I,50|          lelkiségét; és ugyanez érvényes a részegyház teológiájának
1055  II,  I,50|              emlékeztethetünk arra, hogy a szinodus folyamán nemcsak
1056  II,  I,50|                szinodus folyamán nemcsak a közösségre vonatkozó tanítás
1057  II,  I,50|            vonatkozó tanítás gazdagodott a számos észrevétel által,
1058  II,  I,50|                  észrevétel által, hanem a jelenlévõ püspökök és szerzetesek
1059  II,  I,50|          szerzetesek közötti dialógus is a kölcsönös bizalom és nyíltság
1060  II,  I,50|         légkörében zajlott. Ebbõl fakadt a kívánság, hogy "a közösség
1061  II,  I,50|                 fakadt a kívánság, hogy "a közösség és együttmûködés
1062  II,  I,50|       együttmûködés e lelki tapasztalata a szinodus befejeztével az
1063  II,  I,50|           kiterjedjen."116 Kívánom, hogy a közösségi érzület és lelkiség
1064  II,  I,51|              élet közösségeire bízza azt a különleges feladatot, hogy
1065  II,  I,51|               különleges feladatot, hogy a közösségi lelkiséget --
1066  II,  I,51|                 lelkiséget -- elsõsorban a saját közösségükben, majd
1067  II,  I,51|                hogy mindenekelõtt azokon a helyeken, ahol a mai világot
1068  II,  I,51|                  azokon a helyeken, ahol a mai világot faji gyûlölet
1069  II,  I,51|                 újra meg újra folytatják a szeretet dialógusát. Földünk
1070  II,  I,51|             Istennek szentelt személyek, a különbözõ életkorú, nyelvû
1071  II,  I,51|        közösségei úgy vannak jelen, mint a mindig lehetséges dialógus,
1072  II,  I,51|                  lehetséges dialógus, és a különbségeket harmónikus
1073  II,  I,51|             életük tanúságával hirdessék a keresztény testvériség értékét
1074  II,  I,51|         szeretetre késztet. E közösségek a remény és az evangéliumi
1075  II,  I,51|               helyei; olyan helyek, ahol a közösség forrásából, az
1076  II,  I,51|               Ezekben az években, amikor a problémák világméretûvé
1077  II,  I,51|              ugyanakkor újra megjelennek a nacionalizmus bálványai,
1078  II,  I,51|                 nacionalizmus bálványai, a nemzetközi szerzetesi intézmények
1079  II,  I,51|          szerzetesi intézmények feladata a közösségi érzék ébrentartása
1080  II,  I,51|                fajok és kultúrák között. A testvériség légkörében a
1081  II,  I,51|                 A testvériség légkörében a probléma világméretû dimenzióinak
1082  II,  I,51|          egységet megbontó szakadásokat. A nemzetközi intézmények ezt
1083  II,  I,52|                                 Közösség a különféle intézmények között ~
1084  II,  I,52|               érzék igényli és támogatja a testvéries lelki kapcsolatot,
1085  II,  I,52|          testvéries lelki kapcsolatot, s a kölcsönös együttmûködést
1086  II,  I,52|               kötelezettsége, és ugyanaz a Szentlélek éltet, azoknak,
1087  II,  I,52|                   láthatóvá kell tenniük a szeretet evangéliumának
1088  II,  I,52|              evangéliumának teljességét. A különbözõ alapítók és alapítónõk --
1089  II,  I,52|           alapítók és alapítónõk -- õket a Földön gyakran összekötõ
1090  II,  I,52|                 barátságban, s hûségesen a maguk intézménye lényegéhez --
1091  II,  I,52|              mely az Egyház többi tagját a mindennapi életben az evangélium
1092  II,  I,52|           serkenti. ~Szent Bernát szavai a különbözõ szerzetekrõl ma
1093  II,  I,52|               élnek az Egyházban. Egyhez a regula megtartásával, a
1094  II,  I,52|                  a regula megtartásával, a többihez a szeretet révén
1095  II,  I,52|                megtartásával, a többihez a szeretet révén tartozom.
1096  II,  I,52|                 Szükségünk van egymásra: a szeretet mûve, hogy nem
1097  II,  I,52|                  Így nem csoda, ha ebben a számkivetésben, melyben
1098  II,  I,52|                itt is, ott is ugyanabban a szeretetben áll."118 ~
1099  II,  I,53|               összehangolás szervei ~53. A szerzetesrendek és világi
1100  II,  I,53|              jelentõsen hozzájárulhatnak a közösséghez. E szervek --
1101  II,  I,53|       közösséghez. E szervek -- melyeket a II. Vatikáni Zsinat119 és
1102  II,  I,53|                melyekkel erõsíteni lehet a különbözõ, az Egyház misztériumát
1103  II,  I,53|               szentelt élet intézményeit a kölcsönös együttmûködésre,
1104  II,  I,53|          különbözõ nehézségek miatt erõs a kísértés, hogy visszahúzódjanak
1105  II,  I,53|           támogassák egymást abban, hogy a történelem jelen nehézségeiben
1106  II,  I,53|                 Isten tervét, s keressék a módját, hogy megfelelõ apostoli
1107  II,  I,53|                elöljárónõk igyekezzenek "a püspökökkel egyetértésben
1108  II,  I,53|            legyõzésében segítenek, hanem a szerzetesi képzés hiteles
1109  II,  I,53|                  képesek alakítani."123 ~A szerzetes és világi intézmények
1110  II,  I,53|     konferenciáit fölszólítom arra, hogy a Szentszékkel való közösségük
1111  II,  I,53|        közösségük kifejezéseként ápolják a gyakori és rendszeres kapcsolatot
1112  II,  I,53|       Konferenciáival is. E kapcsolatnak a Mutuae relationes dokumentum
1113  II,  I,53|                  Ha mindezt kitartóan és a Tanítóhivatal irányítását
1114  II,  I,53|             szentelt élet intézményei és a püspökök közötti közösség
1115  II,  I,53|             közösség gyarapodását, hanem a részegyházak sajátos küldetésének
1116  II,  I,54|                Közösség és együttmûködés a világi Krisztus-hívõkkel ~
1117  II,  I,54|              egyházkép kialakulásához, s a különbözõ ajándékok harmónikus
1118  II,  I,54|     együttmûködésével hatékonyabbá teszi a korunk nagy kihívásaira
1119  II,  I,54|              kihívásaira adott választ. ~A monasztikus és szemlélõdõ
1120  II,  I,54|                szemlélõdõ intézmények és a világi Krisztus-hívõk kapcsolata
1121  II,  I,54|         apostolkodó intézményeké viszont a lelkipásztori együttmûködés
1122  II,  I,54|             együttmûködés formáját ölti. A világi intézmények klerikus
1123  II,  I,54|                klerikus és laikus tagjai a mindennapi életben is kapcsolatba
1124  II,  I,54|         szituációk következtében -- arra a meggyõzõdésre jutott, hogy
1125  II,  I,54|                  karizmáját megoszthatja a világi Krisztus-hívõkkel.
1126  II,  I,54|         küldetésében. Elmondhatjuk, hogy a történelmi tapasztalatok
1127  II,  I,54|             eredményeként -- mint egykor a különbözõ világi- vagy harmadrendek --
1128  II,  I,54|           Istennek szentelt személyek és a világi Krisztus-hívõk közötti
1129  II,  I,55|                                          A lelki és apostoli energiák
1130  II,  I,55|                 Mindenekelõtt ezek révén a tevékeny lelkiség sugárzása
1131  II,  I,55|         energiákat nyerhet arra is, hogy a szolgálat rá jellemzõ formáinak
1132  II,  I,55|           Istennek szentelt személyek és a világi Krisztus-hívõk intenzívebb
1133  II,  I,55|          együttmûködésének megkönnyítése a misszió számára. Az Istennek
1134  II,  I,55|      életszentségének példájától indítva a világi Krisztus-hívõk bevezetést
1135  II,  I,55|         ösztönzést nyerhetnek arra, hogy a boldogságok lelkületét a
1136  II,  I,55|                 a boldogságok lelkületét a világ Isten akarata szerinti
1137  II,  I,55|              megéljék és tanúsítsák.125 ~A világi Krisztus-hívõk részesedése
1138  II,  I,55|    Krisztus-hívõk részesedése nem ritkán a karizma néhány szempontjának
1139  II,  I,55|              Istennek szentelt személyek a rájuk bízott tevékenység
1140  II,  I,55|             arról, hogy nekik elsõsorban a lelki élet tapasztalt vezetõinek
1141  II,  I,55|                  távlatában kell bánniuk a "legértékesebb talentummal:
1142  II,  I,55|               legértékesebb talentummal: a lélekkel."126 A világi Krisztus-hívõk
1143  II,  I,55|             talentummal: a lélekkel."126 A világi Krisztus-hívõk a
1144  II,  I,55|                  A világi Krisztus-hívõk a maguk világi voltát és sajátos
1145  II,  I,55|         szolgálataikat adják viszonzásul a szerzetes családoknak. ~
1146  II,  I,56|               világi Krisztus-hívõk ~56. A világi Krisztus-hívõknek
1147  II,  I,56|            kifejezési formája az, amikor a laikus státuszban lévõ hívõk
1148  II,  I,56|     intézményekbe, vagy világi személyek a sajátos kulturális körülményeknek
1149  II,  I,56|            meghatározott idõre vállalják a közösségi élet s a szemlélõdõ
1150  II,  I,56|             vállalják a közösségi élet s a szemlélõdõ és apostoli feladat
1151  II,  I,56|                mindig föltételezve, hogy a szóbanforgó intézmény belsõ
1152  II,  I,56|                 világi Krisztus-hívõkben a tárgyi illetékesség mellett
1153  II,  I,56|                 érzék éljen az Egyház és a közösség iránt elgondolásaik
1154  II,  I,56|                  kell tartani, hogy azok a kezdeményezések, melyeknek
1155  II,  I,56|               melyeknek döntési szintjén a világi Krisztus-hívõk is
1156  II,  I,56|           legyenek végrehajtva. Ha tehát a világi Krisztus-hívõk átveszik
1157  II,  I,56|                  Krisztus-hívõk átveszik a vezetést, a végrehajtásért
1158  II,  I,56|      Krisztus-hívõk átveszik a vezetést, a végrehajtásért az illetékes
1159  II,  I,56|          tartoznak felelõsséggel. Ezeket a dolgokat az egyes intézményeknek
1160  II,  I,56|                 magának az intézménynek, a közösségeknek és a társult
1161  II,  I,56|         intézménynek, a közösségeknek és a társult vagy önkéntes tagoknak
1162  II,  I,56|              illetékességét körülírják. ~A szerzetes elöljárók és elöljárónõk
1163  II,  I,56|              Istennek szentelt személyek a világi Krisztus-hívõk kezdeményezéseiben
1164  II,  I,56|                és egyesületekben, melyek a társadalom peremére sodródott
1165  II,  I,56|                hasznosak lehetnek, fõleg a lelki megújulás területén.
1166  II,  I,56|                 hogy néhány esetben mind a személyt, mind a közösséget
1167  II,  I,56|            esetben mind a személyt, mind a közösséget tekintve kellemetlenségeket
1168  II,  I,56|                ki, fõként akkor, ha ezek a tapasztalatok a közösségi
1169  II,  I,56|                  ha ezek a tapasztalatok a közösségi élet követelményeivel
1170  II,  I,56|                 mozgalmakba való belépés a saját intézmény karizmájának
1171  II,  I,57|                és szerepe ~57. Az Egyház a maga lelki gazdagságának
1172  II,  I,57|                teljesen, amikor túllépve a különbözõ hátrányos megkülönböztetéseken,
1173  II,  I,57|      megkülönböztetéseken, Istennek mind a férfiakra, mind a nõkre
1174  II,  I,57|          Istennek mind a férfiakra, mind a nõkre kiárasztott ajándékait
1175  II,  I,57|            különleges tanúságot tegyenek a szûz, menyasszony és édesanya
1176  II,  I,57|                  küldetése természetesen a szinoduson is napirendre
1177  II,  I,57|              számára. ~Kétségtelen, hogy a nõ társadalmi és egyházi
1178  II,  I,57|               ugyancsak kiemelendõ, hogy a nõ új öntudata segíti a
1179  II,  I,57|                  a nõ új öntudata segíti a férfiakat is, hogy ~önkritikusan
1180  II,  I,57|                  és hogyan szervezik meg a társadalmi, politikai, gazdasági,
1181  II,  I,57|               egyházi életet. ~Az Egyház a szabadítás üzenetével együtt
1182  II,  I,57|                 együtt kapta Krisztustól a megbizatást, hogy ezt prófétai
1183  II,  I,57|                 missziós tevékenységéhez a maga sajátos módján hozzájárulhasson.
1184  II,  I,57|           felelõsségüket az Egyházban és a mindennapi életben világosabban
1185  II,  I,57|        evangelizálás jövõje, s általában a missziós tevékenység minden
1186  II,  I,57|               tevékenység minden formája a nõk, különösen az Istennek
1187  II,  I,58|                                          A nõi jelenlét és tevékenység
1188  II,  I,58|               lépést, onnan kezdve, hogy a nõknek a különbözõ területek
1189  II,  I,58|              onnan kezdve, hogy a nõknek a különbözõ területek minden
1190  II,  I,58|                nyitni az együttmûködésre a döntést hozó folyamatokban
1191  II,  I,58|                 képzése -- épp úgy, mint a férfiaké -- alkalmazkodjék
1192  II,  I,58|     követelményekhez, s biztosítani kell a rendszeres neveléshez elegendõ
1193  II,  I,58|              neveléshez elegendõ idõt és a megfelelõ intézményeket.
1194  II,  I,58|                 megfelelõ intézményeket. A képzésnek a teológiai-lelkipásztori
1195  II,  I,58|               intézményeket. A képzésnek a teológiai-lelkipásztori
1196  II,  I,58|  teológiai-lelkipásztori témáktól kezdve a szakmai gyakorlatig bezárólag
1197  II,  I,58|              mindenre ki kell terjednie. A mindig fontos lelkipásztori
1198  II,  I,58|                evangelizálás miatt, mely a nõktõl is új együttmûködési
1199  II,  I,58|               kölcsönösség erõsödéséhez. A teológiai, kulturális és
1200  II,  I,58|           területén is sokat lehet várni a nõi géniusztól, nem csupán
1201  II,  I,58|                 élet sajátosságai, hanem a bármely formában megnyilvánuló
1202  II,  I,58|      összefüggésben mily sokat köszönhet a lelkiség története egy Jézusról
1203  II,  I,58|               nõnek Isten misztériuma és a hívõkben mûködésének megismerése
1204  II,  I,58|                adottságaik miatt, melyek a tanítás, a szokások, a családi
1205  II,  I,58|                 miatt, melyek a tanítás, a szokások, a családi és társadalmi
1206  II,  I,58|            melyek a tanítás, a szokások, a családi és társadalmi élet
1207  II,  I,58|              társadalmi élet támogatása, a nõi méltóság és az emberi
1208  II,  I,58|                  meghatározó szerepe van a nõk gondolkodásának és tetteinek:
1209  II,  I,58|             éltetõivé kell válniuk, mely a "férfiasodás" kísértését
1210  II,  I,58|              ismerni és ki tudja fejezni a polgári együttélés minden
1211  II,  I,58|                  természetet, s így küzd a kizsákmányolás, az erõszak
1212  II,  I,58|            kizsákmányolás, az erõszak és a diszkrimináció minden formájának
1213  II,  I,58|            legyõzéséért."132 ~Van alapja a reménynek, hogy a nõ Istennek
1214  II,  I,58|                 alapja a reménynek, hogy a nõ Istennek szentelt élete
1215  II,  I,58|                  tudatosabbá fogja tenni a nõben sajátos szerepét,
1216  II,  I,58|           részvétel az evangelizálásban, a nevelésben, együttmûködés
1217  II,  I,58|                nevelésben, együttmûködés a leendõ papok és szerzetesek
1218  II,  I,58|                 szerzetesek nevelésében, a keresztény közösség szolgálata,
1219  II,  I,58|                  javainak biztosítása és a béke elõmozdítása. Az Istennek
1220  II,  I,58|                  támogassák és alakítsák a mai nõket. ~
1221  II, II   |                                      II. A SZENTLÉLEK FOLYAMATOS MÛKÖDÉSE: ~
1222  II, II   |              FOLYAMATOS MÛKÖDÉSE: ~HÛSÉG A MEGÚJULÁSBAN ~
1223  II, II,59|                                          A klauzúrában élõ apácák ~
1224  II, II,59|             Különleges figyelmet érdemel a nõk kolostori élete és a
1225  II, II,59|                 a nõk kolostori élete és a klauzúrában élõ nõvér a
1226  II, II,59|                  a klauzúrában élõ nõvér a nagyrabecsülés miatt, mellyel
1227  II, II,59|            nagyrabecsülés miatt, mellyel a keresztény közösség a menyasszony
1228  II, II,59|            mellyel a keresztény közösség a menyasszony Egyház mindenek
1229  II, II,59|              életforma iránt viseltetik. A klauzúrában élõ nõvérek
1230  II, II,59|               imádságnak, aszkézisnek és a lelki életben való szüntelen
1231  II, II,59|                  valójában "nem más mint a mennyei Jeruzsálem felé
1232  II, II,59|             hivatás és küldetés fényében a klauzúra megfelel az Úrral
1233  II, II,59|            Azáltal, hogy az élet helyéül a tér egy jól körülhatárolt
1234  II, II,59|         körülhatárolt részét választják, a nõvérek a klauzúrában Krisztus
1235  II, II,59|             részét választják, a nõvérek a klauzúrában Krisztus mélységes
1236  II, II,59|                 dolgokról mond le, hanem a "térrõl", a kapcsolatokról
1237  II, II,59|               mond le, hanem a "térrõl", a kapcsolatokról és sok más
1238  II, II,59|               más teremtett értékrõl is.~A "test" elajándékozásának
1239  II, II,59|               test" elajándékozásának ez a különleges módja egyre inkább
1240  II, II,59|               együtt fölajánlják magukat a világ üdvösségéért. Az áldozaton
1241  II, II,59|              odaadásukból -- részesedvén a szeretett Fiú hálaadásában --
1242  II, II,59|            húsvétjának megélésére is.134 A "halál" megtapasztalásából
1243  II, II,59|                  megtapasztalásából lesz a klauzúra az élet túláradása,
1244  II, II,59|              Krisztusban (vö. Róm 6,11). A klauzúra a szívnek arra
1245  II, II,59|                vö. Róm 6,11). A klauzúra a szívnek arra a cellájára
1246  II, II,59|                  klauzúra a szívnek arra a cellájára utal, ahol mindenkinek
1247  II, II,59|                  ajándékként fogadott és a szeretet szabad válaszaként
1248  II, II,59|                  klauzúra az Istennel és a testvérekkel való lelki
1249  II, II,59|               lelki közösség helye, ahol a tér és a kapcsolatok korlátozása
1250  II, II,59|            közösség helye, ahol a tér és a kapcsolatok korlátozása
1251  II, II,59|                vö. Jn 13,34; Mt 5,3.8). ~A klauzúrás közösségek, mint
1252  II, II,59|                hegyre épített városok és a tartóra helyezett mécsesek (
1253  II, II,59|                ellenére láthatóvá teszik a célt, mely felé az egész, "
1254  II, II,59|               idõben tart, és tekintetét a mindenség Krisztusban történõ
1255  II, II,59|               hálámat fejezem ki ezeknek a szeretett nõvéreknek, és
1256  II, II,59|         megfelelõen maradjanak hûségesek a klauzúrás élethez. Példájuk
1257  II, II,59|               számlál, akiket az önmagát a szemlélõdésben teljesen
1258  II, II,59|       menyasszonyság" radikalitása vonz. A minden tevékenységnél értékesebb,
1259  II, II,59|                 missziós hatása van.137  A szinodusi atyák nagy elismerésüket
1260  II, II,59|                elismerésüket fejezték ki a klauzúrás élet értéke iránt,
1261  II, II,59|            értéke iránt, s megvizsgálták a klauzúra fegyelmére vonatkozó,
1262  II, II,59|            itt-ott fölmerülõ kérdéseket. A szinodus utalásai e témára,
1263  II, II,59|              utalásai e témára, s fõként a kívánság, hogy a fõbb elöljárónõknek
1264  II, II,59|                  fõként a kívánság, hogy a fõbb elöljárónõknek nagyobb
1265  II, II,59|                 nagyobb hatásköre legyen a klauzúra jogos és súlyos
1266  II, II,59|                  megfontolás tárgya lesz a II. Vatikáni Zsinattal megkezdõdött
1267  II, II,59|         megújulás folytatásaként.139 Így a különbözõ fokozatú és módozatú
1268  II, II,59|                  és módozatú klauzúra -- a pápai klauzúrától a szabályzatnak
1269  II, II,59|          klauzúra -- a pápai klauzúrától a szabályzatnak megfelelõn
1270  II, II,59|              szabályzatnak megfelelõn át a monasztikus klauzúráig --
1271  II, II,59|                   jobban meg fog felelni a szemlélõdõ intézmények sajátosságainak
1272  II, II,59|           intézmények sajátosságainak és a kolostori hagyományoknak. ~
1273  II, II,59|       hagyományoknak. ~Továbbá -- miként a szinodus hangsúlyozta --
1274  II, II,59|           hangsúlyozta -- támogatni kell a kolostorok közti szövetségeket
1275  II, II,59|                azt már XII. Pius pápa és a II. Vatikáni Zsinat is ajánlotta,
1276  II, II,59|              fõként olyan helyeken, ahol a a szemlélõdõ élet támogatására
1277  II, II,59|            fõként olyan helyeken, ahol a a szemlélõdõ élet támogatására
1278  II, II,59|             szemlélõdõ élet támogatására a hatékony összehangolásnak
1279  II, II,59| segítségnyújtásnak más lehetõsége nincs. A kolostorok jogos autonómiáját
1280  II, II,59|               hatékonyan tudnak segíteni a közös problémák megoldásában,
1281  II, II,59|               megoldásában, mint például a megfelelõ megújulás, az
1282  II, II,59|         megfelelõ megújulás, az alap- és a folyamatos továbbképzés,
1283  II, II,59|                 folyamatos továbbképzés, a kölcsönös gazdasági segitségnyújtás,
1284  II, II,59|          gazdasági segitségnyújtás, vagy a kolostorok újjászervezése. ~
1285  II, II,60|                                          A szerzetes testvérek ~60.
1286  II, II,60|               nem is klerikusi,141 ezért a férfiak és nõk "laikusi
1287  II, II,60|             állapotát jelentik.142 Ezért a szolgálati papságtól független,
1288  II, II,60|                 mint az Egyház számára. ~A II. Vatikáni Zsinat tanításának
1289  II, II,60|               tanításának megfelelõen143 a szinodus nagyra értékelte
1290  II, II,60|              formáját, melynek keretében a szerzetes testvérek a közösségben
1291  II, II,60|          keretében a szerzetes testvérek a közösségben és azon kívül
1292  II, II,60|            evangelizáció küldetésében és a szeretet által a mindennapok
1293  II, II,60|         küldetésében és a szeretet által a mindennapok evangelium melletti
1294  II, II,60|               szakmai -- képzést kíván. ~A ma még érvényes szóhasználat
1295  II, II,60|             céljaik szerint nem igénylik a szent rendek gyakorlását.
1296  II, II,60|             szent rendek gyakorlását.144 A szinoduson azonban világossá
1297  II, II,60|                  világossá vált, hogy ez a megnevezés nem fejezi ki
1298  II, II,60|                karizmájuknak megfelelõen a Krisztus és az Egyház iránti
1299  II, II,60|                 fejezik ki. ~Ezért, hogy a világi Krisztus-hivõk világi
1300  II, II,60|                 tévedést elkerüljünk,145 a szinodusi atyák a "laikusi
1301  II, II,60|        elkerüljünk,145 a szinodusi atyák a "laikusi intézmények" név
1302  II, II,60|                 intézmények" név helyett a "testvérek szerzetesi intézményei"
1303  II, II,60|                elnevezést javasolták.146 A javaslat jelentõségteljes,
1304  II, II,60|            fõként, ha meggondoljuk, hogy a "testvér" név maga is gazdag
1305  II, II,60|            gazdag lelkiségre utal. "Ezek a szerzetesek arra hivatottak,
1306  II, II,60|        kerüljenek vele, aki 'elsõszülött a sok testvér között' (Róm
1307  II, II,60|         testvérek legyenek egymás között a kölcsönös szeretetben és
1308  II, II,60|               Krisztus mindenkire, fõleg a legkisebbekre és legnyomorultabbakra
1309  II, II,60|               egész Egyház."147 Miközben a "szerzetes testvérek" a
1310  II, II,60|                  a "szerzetes testvérek" a keresztény s egyúttal az
1311  II, II,60|       szempontját különleges módon élik, a szerzetes papokat hatékonyan
1312  II, II,60|                  hatékonyan emlékeztetik a Krisztusban való testvériség
1313  II, II,60|               Semmi akadálya annak, hogy a "testvérek szerzetesi intézményeiben"
1314  II, II,60|            intézményeiben" egyes tagokat a rendi közösségen belüli
1315  II, II,60|           általános káptalan jóváhagyta. A II. Vatikáni Zsinat erre
1316  II, II,60|         biztatást, mert azt akarta, hogy a testvérek intézményei maradjanak
1317  II, II,60|                sajátos természetét. ~Más a helyzet a testvérek hivatásával
1318  II, II,60|              természetét. ~Más a helyzet a testvérek hivatásával az
1319  II, II,60|            törvényes hagyományuk szerint a fölszentelt papság szolgálatát
1320  II, II,60|                  intézményekben alapvetõ a szolgálati papság a karizma
1321  II, II,60|             alapvetõ a szolgálati papság a karizma szempontjából, és
1322  II, II,60|            képviselõi, hogy az intézmény a maga feladatát differenciált
1323  II, II,60|           szolgálattal oldja meg, melyet a testvérek a papokkal együttmûködve
1324  II, II,60|                  meg, melyet a testvérek a papokkal együttmûködve végeznek
1325  II, II,60|              együttmûködve végeznek mind a közösségen belül, mind az
1326  II, II,61|                                          A vegyes intézmények ~61.
1327  II, II,61|               szándékhoz és lelkülethez. A szinodusi atyák kifejezték
1328  II, II,61|           szinodusi atyák kifejezték azt a kívánságot, hogy ezen intézményekben
1329  II, II,61|             személynek azonosak legyenek a jogai és a kötelességei,
1330  II, II,61|             azonosak legyenek a jogai és a kötelességei, kivéve az
1331  II, II,61|                 ennek határozatait, hogy a hivatalos döntéseknek megfelelõen
1332  II, II,61|         döntéseknek megfelelõen lehessen a kívánt változtatásokat végrehajtani. ~
1333  II, II,62|          evangéliumi élet új formái  62. A Szentlélek, aki az idõk
1334  II, II,62|           mellett áll, részben úgy, hogy a már meglévõ intézményeket
1335  II, II,62|              hogy új karizmákat osztogat a mai férfiaknak és nõknek,
1336  II, II,62|                 melyek válaszolni tudnak a mai kihívásokra. Ezen isteni
1337  II, II,62|        úgynevezett új alapítások, melyek a korábbi intézményekkel szemben
1338  II, II,62|        hagyományos formát követõ, olykor a mai társadalom követelményeihez
1339  II, II,62|         különbözõ formákban fejezõdik ki a közösségi életre, a szegénységre
1340  II, II,62|         fejezõdik ki a közösségi életre, a szegénységre és imádságra
1341  II, II,62|            Illetékességüknek megfelelõen a vezetést megosztják a klerikusok
1342  II, II,62|        megfelelõen a vezetést megosztják a klerikusok és a világi Krisztus-hivõk
1343  II, II,62|               megosztják a klerikusok és a világi Krisztus-hivõk között,
1344  II, II,62|                  Bár egyrészt örvendetes a Szentlélek mûködése, másrészt
1345  II, II,62|          másrészt különbséget kell tenni a karizmák között. Ahhoz,
1346  II, II,62|         engedelmesek. Az egyházmegyékben a püspök vizsgálja meg az
1347  II, II,62|               küldetésük teljesítésében, a képzés és a közösségbe való
1348  II, II,62|              teljesítésében, a képzés és a közösségbe való fölvétel
1349  II, II,62|       gyöngeségeket, türelemmel várja ki a gyümölcsöket, hogy fölismerhetõ
1350  II, II,62|                 hogy fölismerhetõ legyen a karizma hitelessége (vö.
1351  II, II,62|               ilyen közösségek tagjainak a szent rendek fölvételét.
1352  II, II,62|              amikor szeretetüket, melyet a házasság szentsége már "
1353  II, II,62|                  hogy fogadalmat tesznek a házasélet tisztaságának
1354  II, II,62|               tisztaságának megõrzésére, a szegénységre és az engedelmességre,
1355  II, II,62|             végtelenül gazdag, s melyben a Szentlélek kétségtelenül
1356  II, II,62|                kétségtelenül jelen van. ~A kegyelmi ajándékok és a
1357  II, II,62|                  A kegyelmi ajándékok és a megújítási kezdeményezések
1358  II, II,62|            formái kérdésének megoldására a célból, hogy meghatározza
1359  II, II,62|                célból, hogy meghatározza a hitelesség kritériumait,
1360  II, II,62|              melyeket az elbírálásnál és a döntéseknél figyelembe lehet
1361  II, II,62|              lelkipásztori okossággal és a közjó érdekében hivatalosan
1362  II, II,62|               hivatalosan elismerhet, és a tökéletesebb keresztény
1363  II, II,62|              szerinti élet új társulásai a legkevésbé sem foglalják
1364  II, II,62|              legkevésbé sem foglalják el a helyét a föntebb említett
1365  II, II,62|                sem foglalják el a helyét a föntebb említett intézményeknek,
1366  II, II,62|            melyeket továbbra is megillet a hagyomány által nekik biztosított,
1367  II, II,62|            elõkelõ hely. Az új formák is a Lélek ajándékai, hogy az
1368  II, II,62|                  meg. Így mutatkozik meg a világnak az életszentség
1369  II, II,62|              világnak az életszentség és a szolgálat sokféle formájában
1370  II, II,62|          egységének jele és eszköze."157 A régi intézmények, melyek
1371  II, II,62|           gazdagodhat, ha dialógust kezd a korunkban keletkezõ alapításokkal
1372  II, II,62|              szervezeteinek életereje -- a legrégibbtõl a legújabbig --
1373  II, II,62|              életereje -- a legrégibbtõl a legújabbig -- éppúgy, mint
1374  II, II,62|          közösségek elevensége, táplálja a hûséget a Szentlélek iránt,
1375  II, II,62|           elevensége, táplálja a hûséget a Szentlélek iránt, aki a
1376  II, II,62|                  a Szentlélek iránt, aki a közösségnek és az élet örök
1377  II,III   |                           III. PILLANTÁS A JÖVÕBE~
1378  II,III,63|              Nehézségek és távlatok ~63. A folyamatban lévõ társadalmi
1379  II,III,63|                 társadalmi változások és a hivatások számának visszaesése
1380  II,III,63|           hivatások számának visszaesése a világ bizonyos részein nagyon
1381  II,III,63|              apostoli mûve, s egyszerûen a jelenléte néhány helyi egyházban
1382  II,III,63|           egyházban kockán forog. Miként a történelem folyamán már
1383  II,III,63|         intézmények is vannak, melyeknek a léte került veszélybe. Az
1384  II,III,63|              rendkívül hálás nekik azért a nagylelkû szolgálatért,
1385  II,III,63|              Egyház épülésére tettek.158 A mai aggasztó helyzet egyáltalán
1386  II,III,63|           semmisíti meg szolgálatukat és a gyümölcsöket, melyeket fáradozásuk
1387  II,III,63|                  újjászervezõdés jelenti a problémát. Ez a nem egyszerû
1388  II,III,63|                  jelenti a problémát. Ez a nem egyszerû és nem ritkán
1389  II,III,63|                  Ilyen kritérium például a karizma értelmének megõrzése,
1390  II,III,63|            karizma értelmének megõrzése, a testvéries élet ápolása,
1391  II,III,63|                 ápolása, az egyetemes és a részegyház szükségleteinek
1392  II,III,63|        szükségleteinek figyelembevétele, a fáradozás azért, amit a
1393  II,III,63|                  a fáradozás azért, amit a világ elhanyagol, nagylelkûen
1394  II,III,63|                bátran válaszolni -- akár a szükségtõl kényszerített
1395  II,III,63|          legegyszerûbb beavatkozással -- a szegénység új formáira,
1396  II,III,63|                  új formáira, elsõsorban a legelhagyottabb helyeken.
1397  II,III,63|            legelhagyottabb helyeken.159 ~A személyek és a kezdeményezések
1398  II,III,63|             helyeken.159 ~A személyek és a kezdeményezések számszerû
1399  II,III,63|          intézményeknek nincs is elõjoga a továbblétezésre, az Istennek
1400  II,III,63|                az Istennek szentelt élet a hívõk között mindig az Isten
1401  II,III,63|                között mindig az Isten és a testvérek iránti szeretet
1402  II,III,63|                erõsíteni. Ezért érvényes a tétel, hogy az Istennek
1403  II,III,63|                  küldetésétõl. Az elõbbi a helyzetek változásával megváltozhat,
1404  II,III,63|              mind apostolkodó formájára. A Szentlélek mindig új hatása
1405  II,III,63|                  tudja, hogy nem annyira a sikert, mint inkább a hûséges
1406  II,III,63|            annyira a sikert, mint inkább a hûséges elkötelezettséget
1407  II,III,63|                élet lanyhulása, mely nem a számszerû fogyatkozásban,
1408  II,III,63|             fogyatkozásban, hanem az Úr, a hivatás és küldetés iránti
1409  II,III,63|            gyengülésében mutatkozik meg. A hûséges kitartás a hivatásban
1410  II,III,63|                  meg. A hûséges kitartás a hivatásban és a küldetésben
1411  II,III,63|                 kitartás a hivatásban és a küldetésben a világ elõtt
1412  II,III,63|              hivatásban és a küldetésben a világ elõtt is hatásosan
1413  II,III,63|             elõtt is hatásosan megvallja a szilárd bizalmat a történelem
1414  II,III,63|             megvallja a szilárd bizalmat a történelem Urában, kiben
1415  II,III,63|                kezében vannak az idõk, s a személyek, intézmények,
1416  II,III,63|            történelmi megvalósulásai is. A fájdalmas válsághelyzetek
1417  II,III,63|            Istennek szentelt személyeket a Krisztus halálába és föltámadásába
1418  II,III,63|             megvallására serkentik, hogy a halálból az életre való
1419  II,III,64|                                          A hivatásgondozás föllendülése ~
1420  II,III,64|            életereje kétségtelenül attól a hûséges elkötelezettségtõl
1421  II,III,64|                elfogadják az Úr hívását. A hivatások problémája valódi
1422  II,III,64|                 egész Egyháznak is szól. A hivatásgondozásba nagy szellemi
1423  II,III,64|                  nem mindig felelnek meg a várakozásoknak és törekvéseknek.
1424  II,III,64|                  életre szóló meghivások a fiatal egyházakban és a
1425  II,III,64|                  a fiatal egyházakban és a totalitárius rendszerek
1426  II,III,64|              egyházakban virágzanak, míg a hagyományosan hivatásgazdag
1427  II,III,64|        személyeket és fölteszik maguknak a kérdést: elhibáztunk valamit,
1428  II,III,64|                  vetnünk, aki mindig hív a követésére, és a Szentlélekre
1429  II,III,64|              mindig hív a követésére, és a Szentlélekre kell bíznunk
1430  II,III,64|                 Miközben tehát örvendünk a Szentlélek mûködésének,
1431  II,III,64|       követelményeire (vö. Mt 9.37--38). A hivatásokért mondott imádságon
1432  II,III,64|            meghivottakban támogassuk azt a szabad, de készséges és
1433  II,III,64|                   amely hatékonnyá teszi a meghívás kegyelmét. ~A hivatásgondozás
1434  II,III,64|             teszi a meghívás kegyelmét. ~A hivatásgondozás aranyszabálya
1435  II,III,64|              példával bátran mutassa meg a Krisztus-követés eszményét,
1436  II,III,64|   Krisztus-követés eszményét, és segítse a Szentlélek indításaira adott
1437  II,III,64|               adott válasz megszületését a meghívottak szivében. ~A
1438  II,III,64|                 a meghívottak szivében. ~A Krisztussal való elsõ találkozásból
1439  II,III,64|              természetesen követnie kell a mindenapok türelmes fáradozásának,
1440  II,III,64|             türelmes fáradozásának, hogy a meghívásból ki tudjon alakulni
1441  II,III,64|                  való barátság. E célból a hivatásgondozás sajátos
1442  II,III,64|    segédeszközöket használ, mint például a lelkivezetést, hogy elõsegítse
1443  II,III,64|         országának apostola lehessen. Ha a hivatások virágzása a Föld
1444  II,III,64|                 Ha a hivatások virágzása a Föld egyes területein igazolja
1445  II,III,64|            igazolja is az optimizmust és a reményt, hiánya más régiókban
1446  II,III,64|        kedvetleníthet el, s nem vezethet a könnyelmû és meggondolatlan
1447  II,III,64|    meggondolatlan toborzás kísértéséhez. A hivatásgondozás feladatát
1448  II,III,64|                 161 ~Isten egész népének a Gondviselés által támogatott
1449  II,III,64|            isteni ajándékok teljességét. A keresztény szolidaritásnak
1450  II,III,64|       szolidaritásnak elébe kell sietnie a gazdaságilag szegényebb
1451  II,III,64|         szükségleteinek. Ilyen esetekben a különbözõ intézmények részérõl
1452  II,III,64|           különbözõ intézmények részérõl a hivatásokat a helyi egyházakkal
1453  II,III,64|       intézmények részérõl a hivatásokat a helyi egyházakkal teljes
1454  II,III,64|          összhangban kell támogatni, ami a lelkipásztori munkájukban
1455  II,III,64|            részvétellel biztosítható.162 A Szentlélekkel való együttmûködés
1456  II,III,64|    legmegfelelõbb módja, ha nagyvonalúan a legjobb erõket vetik be
1457  II,III,64|                  legjobb erõket vetik be a hivatásgondozásba, fõként
1458  II,III,64|                hivatásgondozásba, fõként a megfelelõ ifjusági lelkipásztorkodásba. ~
1459  II,III,65|                alapképzés feladatai ~65. A szinodus általános gyûlése
1460  II,III,65|            akarják szentelni magukat.163 A képzés célja az egyes emberek
1461  II,III,65|            Krisztus követésében Istennek a küldetés szolgálatára. "
1462  II,III,65|                 és személyesen elfogadni a meghivás növekedésének dinamikáját,
1463  II,III,65|    elidegeníthetelen felelõssége, hiszen a szivet magának a személynek
1464  II,III,65|                  hiszen a szivet magának a személynek kell kitárnia
1465  II,III,65|                 személynek kell kitárnia a Szentlélek elõtt; azaz nemes
1466  II,III,65|                lélekkel kell végigjárnia a képzés újtát, hittel fogadva
1467  II,III,65|                 az Úrtól és az Egyháztól a fölkínált kegyelmi eszközöket.
1468  II,III,65|                 kegyelmi eszközöket.164 ~A képzésnek tehát a személyt
1469  II,III,65|        eszközöket.164 ~A képzésnek tehát a személyt a maga legbensõbb
1470  II,III,65|               képzésnek tehát a személyt a maga legbensõbb mélységében
1471  II,III,65|           szokásos megnyilvánulásai akár a döntõ pillanatokban, akár
1472  II,III,65|                döntõ pillanatokban, akár a mindennapos helyzetekben
1473  II,III,65|             Istennek szentelt élet célja a Jézus Krisztussal való azonosulás
1474  II,III,65|                  való teljes odaadás,166 a képzésnek mindenekelõtt
1475  II,III,65|               lépésrõl lépésre növekszik a hasonlóság Krisztus Atya
1476  II,III,65|               szentelt élet célja, akkor a módszernek, mellyel fölkészítenek
1477  II,III,65|                 mellyel fölkészítenek rá a teljesség vonását kell viselnie
1478  II,III,65|             törekszik, nyilvánvaló, hogy a képzés soha nem maradhat
1479  II,III,65|                pillanatáig meg kell adni a lehetõséget arra, hogy növekedjenek
1480  II,III,65|                  arra, hogy növekedjenek a karizma és intézményük küldetése
1481  II,III,65|               küldetése iránti hûségben.~A képzésnek, hogy teljes lehessen,
1482  II,III,65|                 lehessen, át kell fognia a keresztény élet és az Istennek
1483  II,III,65|                  kell ügyelni arra, hogy a különbözõ szempontok harmonikusan
1484  II,III,65|      harmonikusan egészítsék ki egymást. A fejlõdési folyamatnak tekintendõ
1485  II,III,65|            alapképzésnek, mely végigmegy a személyes érlelõdés minden
1486  II,III,65|          érlelõdés minden lépcsõfokán -- a pszichológiaitól és spirituálistól
1487  II,III,65|              spirituálistól kezdve egész a teológiai és lelkipásztoriig
1488  II,III,65|          elegendõ idõt kell biztosítani. A papságra készülõk esetében
1489  II,III,66|                                          A nevelõk és nevelõnõk mûve ~
1490  II,III,66|          nevelõnõk mûve ~66. Krisztus és a Szentlélek állandó ajándékozásával
1491  II,III,66|                  ajándékozásával az Atya a szó szoros értelmében nevelõje
1492  II,III,66|               eszközöket használ, amikor a meghivott mellé néhány idõsebb
1493  II,III,66|              testvért vagy nõvért állít. A képzés tehát részesedés
1494  II,III,66|          részesedés az Atya mûvében, aki a Szentlélek által a fiatal
1495  II,III,66|                   aki a Szentlélek által a fiatal férfiak és nõk szivében
1496  II,III,66|                 és nõk szivében formálja a Fiú érzületét. A nevelõknek
1497  II,III,66|                formálja a Fiú érzületét. A nevelõknek ezért az istenkeresés
1498  II,III,66|               ezen az úton. Ha figyelnek a kegyelem mûködésére, képesek
1499  II,III,66|             lesznek arra, hogy fölhívják a figyelmet a kevésbé szembetûnõ
1500  II,III,66|               hogy fölhívják a figyelmet a kevésbé szembetûnõ akadályokra