Chapter,  Paragraph, Number

1501  II,III,66|          akadályokra is, s mindenekelõtt a Krisztus-követés szépségére
1502  II,III,66|           Krisztus-követés szépségére és a karizma értékére, mely révén
1503  II,III,66|             karizma értékére, mely révén a követés beteljesedhet. A
1504  II,III,66|                 a követés beteljesedhet. A lelki bölcsesség fényénél
1505  II,III,66|            tudással, amely segíthet mind a hivatás körüli döntésben,
1506  II,III,66|                az egészen szabad legyen. A képzés fontos eszköze a
1507  II,III,66|                  A képzés fontos eszköze a személyes beszélgetés, melyet
1508  II,III,66|                feladatok fontossá teszik a megfelelõ nevelõk képzését,
1509  II,III,66|             letérniük az Egyház útjáról. A nevelõképzõ intézményeket
1510  II,III,66|             kapcsolatot tarthatnak azzal a kultúrával, melyben késõbb
1511  II,III,66|             késõbb szolgálatukat végzik. A régebbi és bevált hagyományú
1512  II,III,67|               apostoli képzés  67. Mivel a képzésnek közösséginek is
1513  II,III,67|                 képzés kiváltságos helye a közösség. Itt történik a
1514  II,III,67|                 a közösség. Itt történik a beavatás a közösségi élet
1515  II,III,67|                  Itt történik a beavatás a közösségi élet örömeibe
1516  II,III,67|                örömeibe és fáradalmaiba. A másik pozitív tulajdonságait,
1517  II,III,67|          másságát és korlátait elfogadva a testvéri közösségben tanul
1518  II,III,67|           megosztania mindenki épülésére a kapott ajándékokat, hiszen "
1519  II,III,67|              kapott ajándékokat, hiszen "a Lélek ajándékait mindenki
1520  II,III,67|                1Kor 12,7).169 Ugyanakkor a közösségi életnek az alapképzéstõl
1521  II,III,67|             szentelt élet intézményeiben a nevelõ körültekintõ felügyelete
1522  II,III,67|         körültekintõ felügyelete mellett a növendékek gyakorolják,
1523  II,III,67|             növendékek gyakorolják, hogy a környezõ kultúrával dialogizálva
1524  II,III,67|                  egységének, az Isten és a felebarát iránti szeretet
1525  II,III,68|               kifejezett képzési idõszak a nõi és férfi rendeknek és
1526  II,III,68|                nõi és férfi rendeknek és a szerzetes testvéreknek egyformán
1527  II,III,68|                   Érvényes ez lényegében a klauzúrás közösségekre is,
1528  II,III,68|              programot kell kidolgozniuk a szemlélõdõ életre való képzésre
1529  II,III,68|                feladatukra tekintettel. ~A szinodusi atyák sürgetve
1530  II,III,68|                személyek életútját, hogy a különbözõ életszakaszokban
1531  II,III,68|              életszakaszokban ugyanabban a szellemben élhessenek és
1532  II,III,68|              élhessenek és haladhassanak a Krisztusban való hit teljes
1533  II,III,68|               élet megújulása elsõsorban a képzéstõl függ, ugyanúgy
1534  II,III,68|                függ, ugyanúgy igaz, hogy a képzés attól függ, képesek-e
1535  II,III,68|                módszert fölkínálni, mely a jelöltet lépésrõl lépésre
1536  II,III,68|             Krisztus önzetlen érzületét. A képzés egy életfolyamat,
1537  II,III,68|                  mûvészetét, hogyan kell a világi valóságban Isten
1538  II,III,68|              mely egyre inkább kiiktatja a vallásos értéket a kultúrából,
1539  II,III,68|             kiiktatja a vallásos értéket a kultúrából, ez a képzési
1540  II,III,68|                 értéket a kultúrából, ez a képzési út kettõs értelemben
1541  II,III,68|                  Istent tudja "meglátni" a hit szemével egy olyan világban,
1542  II,III,69|                                          A folyamatos továbbképzés ~
1543  II,III,69|             folyamatos továbbképzés ~69. A folyamatos továbbképzés
1544  II,III,69|      továbbképzés mind az apostoli, mind a kontemplatív élet intézményei
1545  II,III,69|              követelménye. Mint mondtuk, a képzési folyamat nem korlátozódik
1546  II,III,69|                  ezért kapcsolódnia kell a folyamatos továbbképzésnek,
1547  II,III,69|              mely kialakítja az emberben a készséget, hogy élete minden
1548  II,III,69|  Következésképpen döntö fontosságú, hogy a Ratio institutionis részeként
1549  II,III,69|                  intézmény határozza meg a folyamatos továbbképzés
1550  II,III,69|               mint ahogy senki sem élhet a tökéletesség önelégültségével.
1551  II,III,69|               mellõzhetné az óvatosságot a hûség megõrzésében, mint
1552  II,III,69|                befejezettnek tekinthetné a személy érlelõdését. ~
1553  II,III,70|                                          A hûség dinamizmusában ~70.
1554  II,III,70|                  idõben maradandó: azzal a ténnyel áll kapcsolatban,
1555  II,III,70|                egy irányított állapotból a felelõs tevékenység állapotába
1556  II,III,70|               segítse teljesen megélni. ~A következõ életszakaszban
1557  II,III,70|               életszakaszban megjelenhet a megszokás veszedelme, valamint
1558  II,III,70|           megszokás veszedelme, valamint a csekély eredmények láttán
1559  II,III,70|                csekély eredmények láttán a kiábrándulás kísértése.
1560  II,III,70|          segíteni, hogy az evangélium és a karizmatikus ihletettség
1561  II,III,70|        eredmények mennyiségével. Ezáltal a személyes döntés új lendületet
1562  II,III,70|               nyerhet. Ez az életszakasz a lényeges dolgok keresésének
1563  II,III,70|                    Az érett kor szakasza a személyes növekedéssel együtt
1564  II,III,70|        individualizmus veszélyét, melyet a korszerûtlenségtõl való
1565  II,III,70|         korszerûtlenségtõl való félelem, a megmerevedés, az elernyedés
1566  II,III,70|                jelenségei kísérnek. Most a folyamatos továbbképzésnek
1567  II,III,70|            életszakasznak sajátosságait. A személyiség bizonyos összetevõinek
1568  II,III,70|               ugyanakkor áttetszõbben és a kegyelemben gazdagabban
1569  II,III,70|       kegyelemben gazdagabban tér vissza a testvérekhez. Ez a lelki
1570  II,III,70|                vissza a testvérekhez. Ez a lelki atyaság és anyaság
1571  II,III,70|               programmal kell megelõzni. A tevékenységtõl való fokozatos
1572  II,III,70|               némely esetben betegség és a kényszerû tétlenség nagyon
1573  II,III,70|              hogy engedje magát formálni a húsvéti tapasztalattól,172
1574  II,III,70|        tapasztalattól,172 s vegye magára a megfeszített Krisztus alakját,
1575  II,III,70|              addig, hogy visszaadja Neki a lelkét. Ez az azonosulás
1576  II,III,70|                    Mikor pedig elérkezik a pillanat, hogy az Úr szenvedésének
1577  II,III,70|              személy tudja, hogy az Atya a hosszú ideje tartó, titokzatos
1578  II,III,70|          folyamatot benne most befejezi. A halált úgy készíti elõ és
1579  II,III,70|                 úgy készíti elõ és várja a lélek, mint szeretetének
1580  II,III,70|                 Hozzá kell fûznünk, hogy a különbözõ életszakaszoktól
1581  II,III,70|              hivatalváltozás, nehézségek a munkában, apostoli sikertelenségek,
1582  II,III,70|             hasonlók. Aki terhesnek érzi a hûséget, az iránt mind személyes,
1583  II,III,70|                nem akar visszavonni. Így a megpróbált lélek a tisztulást
1584  II,III,70|                   Így a megpróbált lélek a tisztulást és a kiüresítést
1585  II,III,70|         megpróbált lélek a tisztulást és a kiüresítést úgy fogadja,
1586  II,III,70|            kiüresítést úgy fogadja, mint a megfeszített Krisztus követésének
1587  II,III,70|        követésének lényeges mozzanatait. A próbatétel úgy jelenik meg
1588  II,III,70|                 jelenik meg elõtte, mint a gondviselés képzési eszköze
1589  II,III,70|            minden nap Isten jelenléte és a kereszt ereje pecsétel meg! ~
1590  II,III,71|                                          A folyamatos továbbképzés
1591  II,III,71|             továbbképzés természete ~71. A képzés alanya minden életszakaszban
1592  II,III,71|             alanya minden életszakaszban a személy, célja pedig az
1593  II,III,71|              Istent keresse és szeresse, a felebarátot pedig úgy szeresse,
1594  II,III,71|                  39). Az Isten, valamint a testvérek és nõvérek iránti
1595  II,III,71|                hatalmas dinamizmus, mely a növekedést és a hûséget
1596  II,III,71|         dinamizmus, mely a növekedést és a hûséget állandóan lelkesítheti. ~
1597  II,III,71|                 állandóan lelkesítheti. ~A lelki életnek magától értetõdõen
1598  II,III,71|           személy benne találja meg újra a maga identitását és egy
1599  II,III,71|                  inspirációja vezérelje. A Szentlélek hatására az imádság,
1600  II,III,71|          Szentlélek hatására az imádság, a csönd és a magány idejét
1601  II,III,71|          hatására az imádság, a csönd és a magány idejét határozottan
1602  II,III,71|                határozottan védelmezi, s a hétköznapok fáradozásai
1603  II,III,71|              közepette sürgetve könyörög a bölcsesség ajándékáért (
1604  II,III,71|          ismeretét igényli, hogy belõlük a teljes szabadságra vezetõ
1605  II,III,71|        ösztönzést és támogatást nyerjen. A mai helyzetben rendkívül
1606  II,III,71|                  mindenkivel, elsõsorban a saját közösségével, lelkének
1607  II,III,71|                higgadtsága, együttérzése a szenvedõkkel, igazságszeretete,
1608  II,III,71|              szívét, s készségessé teszi a szüntelen fáradozásra, ami
1609  II,III,71|        szelleméhez és célkitûzéseihez, s a kiérlelt hagyományhoz, figyelembe
1610  II,III,71|            hagyományhoz, figyelembe véve a megváltozott történelmi,
1611  II,III,71|         általános és helyi viszonyokat. ~A kulturális és szakmai dimenzió --
1612  II,III,71|         teológiai képzést -- megköveteli a folyamatos, korszerû megújulást
1613  II,III,71|           korszerû megújulást és azoknak a területeknek fokozott figyelembevételét,
1614  II,III,71|  alkalmazkodóképesnek kell maradni, hogy a kor követelményeinek megfelelõen
1615  II,III,71|             lehessen tervezni és végezni a szolgálatot, azáltal, hogy
1616  II,III,71|               szolgálatot, azáltal, hogy a kulturális haladás által
1617  II,III,71|        eszközöket igénybe veszik. ~Végül a karizma dimenziója összefoglalja
1618  II,III,71|          történelmét és küldetését, hogy a személyes és közösségi hasonulás
1619 III       |                             III. fejezet~A SZERETET SZOLGÁLATA~AZ ISTENNEK
1620 III,  0,72|                                          A küldetésre konszekrálva ~
1621 III,  0,72|              konszekrálva ~72. Jézusnak, a szeretett Fiúnak példája
1622 III,  0,72|              akit az Atya megszentelt és a világba küldött" (Jn 10,
1623 III,  0,72|          követésére hív, konszekrálja és a világba küldi, hogy kövessék
1624 III,  0,72|           hivatásuk magában foglalja azt a feladatot, hogy teljesen
1625 III,  0,72|                 feladatot, hogy teljesen a küldetésnek szenteljék magukat;
1626 III,  0,72|                 szenteljék magukat; sõt, a Szentlélek hatására, aki
1627 III,  0,72|                 tanácsok vállalása, mely a személyt teljesen fölszabadítja
1628 III,  0,72|                evangélium számára, ebbõl a szempontból mutatja meg
1629 III,  0,72|                  szempontból mutatja meg a maga jelentõségét. Ezért
1630 III,  0,72|            küldetés minden -- nem csupán a tevékeny, hanem a szemlélõdõ --
1631 III,  0,72|                 csupán a tevékeny, hanem a szemlélõdõ -- intézmény
1632 III,  0,72|                számára nagyon lényeges. ~A küldetés ugyanis a külsõ
1633 III,  0,72|            lényeges. ~A küldetés ugyanis a külsõ tevékenységet megelõzõen
1634 III,  0,72|              azáltal bontakozik ki, hogy a személyes tanúságtétellel
1635 III,  0,72|              Krisztust teszi jelenvalóvá a világ számára. Ez az Istennek
1636 III,  0,72|                 és tevékenyebbé teszi Õt a világban az emberek üdvösségére. ~
1637 III,  0,72|      nyilvánvalóan egyaránt szükségesek: a munka és az élet tanúságtétele
1638 III,  0,72|                van szentelve, s egyúttal a világba küldetett a testvérek
1639 III,  0,72|             egyúttal a világba küldetett a testvérek és nõvérek üdvösségéért.
1640 III,  0,72|                nõvérek üdvösségéért.174 ~A szerzetesi élet egy másik,
1641 III,  0,72|             Krisztus küldetésében: és ez a közösségben a küldetésért
1642 III,  0,72|        küldetésében: és ez a közösségben a küldetésért megélt testvéri
1643 III,  0,72|        küldetésért megélt testvéri élet. A szerzetes élete ezért annál
1644 III,  0,72|                  iránt, minél testvéribb a közösségi élete, s minél
1645 III,  0,73|             Istennek szentelt életnek az a prófétai feladata, hogy
1646 III,  0,73|                 úgy szolgálja azt, ahogy a Szentírás hirdette és a
1647 III,  0,73|                  a Szentírás hirdette és a történelemben megmutatkozó
1648 III,  0,73|                  22). Hogy e szolgálatot a kellõ módon teljesíthessék,
1649 III,  0,73|                   és tudatosítaniuk kell a kor kihívásait, úgy, hogy
1650 III,  0,73|                kor kihívásait, úgy, hogy a Szentlélek segítségével
1651 III,  0,73|               mély teológiai jelentését. A történelmi eseményekben
1652 III,  0,73|                 idõ jelei között -- mint a zsinat mondja -- az evangélium
1653 III,  0,73|                  emberek örök kérdéseire a jelen és az eljövendõ élet
1654 III,  0,73|                  176 Ezért ki kell tárni a szívet a Lélek belsõ indításaira,
1655 III,  0,73|             Ezért ki kell tárni a szívet a Lélek belsõ indításaira,
1656 III,  0,73|          indításaira, aki arra hív, hogy a Gondviselés jeleit a maguk
1657 III,  0,73|                hogy a Gondviselés jeleit a maguk mélységében fölfogjuk.
1658 III,  0,73|           Istennek szentelt életet, hogy a mai világ új problémáira
1659 III,  0,73|                 eredeti karizmával, mind a konkrét történelmi szituáció
1660 III,  0,73|    követelményeivel összhangban állnak. ~A sok probléma és nyomorúság
1661 III,  0,73|              Istennek szentelt életet -- a meghívottaknak vállalniuk
1662 III,  0,73|           meghívottaknak vállalniuk kell a feladatot, hogy az egész
1663 III,  0,73|                Odaadásukat nyilvánvalóan a természetfölötti megkülönböztetés
1664 III,  0,73|              tudniuk kell szétválasztani a Lélektõl származó dolgokat
1665 III,  0,73|               Lélektõl származó dolgokat a Vele ellentétesektõl (vö.
1666 III,  0,73|               Gal 5,16--17.22; 1Jn 4,6). A regulához és a konstitúcióhoz
1667 III,  0,73|                 1Jn 4,6). A regulához és a konstitúcióhoz való hûség
1668 III,  0,73|                való hûség által õrzi meg a Lélek az Egyházzal való
1669 III,  0,73|                ahhoz is hozzájárul, hogy a mai idõnek megfelelõ új
1670 III,  0,73|            megvalósuljanak. Mindez azzal a hívõ bizonyossággal történik,
1671 III,  0,73|            bizonyossággal történik, hogy a Szentlélek a legnehezebb
1672 III,  0,73|              történik, hogy a Szentlélek a legnehezebb kérdésekre is
1673 III,  0,73|             kérdésekre is meg tudja adni a megfelelõ választ. Ebben
1674 III,  0,73|         összefüggésben újra fölfedezhetõ a tétel, amit az apostoli
1675 III,  0,74|                és apostoli lelkiség ~74. A mondottaknak az Egyház többi
1676 III,  0,74|              dialógusban kell történnie. A küldetésnek szóló kihívások
1677 III,  0,74|                együttmûködése nélkül sem a megkülönböztetés, sem a
1678 III,  0,74|                  a megkülönböztetés, sem a cselekvés nem lehet hatékony.
1679 III,  0,74|                emberek alig rendelkeznek a végsõ válasszal, mely csak
1680 III,  0,74|        dialógusból születhet meg. Fõként a különbözõ karizmák közötti
1681 III,  0,74|               aktív kapcsolat biztosítja a kölcsönös gazdagítást és
1682 III,  0,74|                 kölcsönös gazdagítást és a küldetés hatékonyabb teljesítését.
1683 III,  0,74|           messzemenõen bizonyítja, hogy "a szeretet új neve dialógus":
1684 III,  0,74|                ez az egyházi szeretetre. A dialógus segít abban, hogy
1685 III,  0,74|               dialógus segít abban, hogy a problémákat a maguk valós
1686 III,  0,74|                abban, hogy a problémákat a maguk valós dimenzióiban
1687 III,  0,74|                  dimenzióiban lássuk, és a siker nagyobb reményével
1688 III,  0,74|          Istennek szentelt élet -- mivel a testvéri életet ápolja --
1689 III,  0,74|                testvéri életet ápolja -- a dialógus sajátos tapasztalataival
1690 III,  0,74|         rendelkezik. Ezért hozzájárulhat a kölcsönös elfogadás légkörének
1691 III,  0,74|                  kialakításához, melyben a különbözõ egyházi személyek --
1692 III,  0,74|             egyházi személyek -- érezvén a hivatásuknak szóló megbecsülést --
1693 III,  0,74|               meggyõzõdéssel törekszenek a nagy egyetemes küldetést
1694 III,  0,74|       intézményeknek végül ápolniuk kell a tevékenység olyan erõs lelkiségét,
1695 III,  0,74|                kell ugyanis, hogy miként a jól rendezett élet arra
1696 III,  0,74|                élet arra törekszik, hogy a tevékenységbõl szemlélõdésbe
1697 III,  0,74|             szemlélõdésbe menjen át, úgy a lélek hasznosan tér vissza
1698 III,  0,74|               lélek hasznosan tér vissza a szemlélõdésbõl a tevékenységbe,
1699 III,  0,74|                  vissza a szemlélõdésbõl a tevékenységbe, hogy még
1700 III,  0,74|    tökéletesebben valósítsa meg azt, ami a szemlélõdésben lángra lobbantotta
1701 III,  0,74|        szemlélõdésben lángra lobbantotta a szívet. A tevékeny életnek
1702 III,  0,74|             lángra lobbantotta a szívet. A tevékeny életnek tehát a
1703 III,  0,74|                 A tevékeny életnek tehát a szemlélõdésbe kell vezetnie,
1704 III,  0,74|                 az Atyával való közösség a nagyon tevékeny élettel.
1705 III,  0,74|              nélkül állandóan leselkedik a belsõ elszürkülés, az elbizonytalanodás
1706 III,  0,74|                  az elbizonytalanodás és a csüggedés veszedelme. A
1707 III,  0,74|                  a csüggedés veszedelme. A szemlélõdés és a tevékenység
1708 III,  0,74|             veszedelme. A szemlélõdés és a tevékenység szoros kapcsolata
1709 III,  0,74|            miként tegnap, lehetõvé teszi a helytállást a legnehezebb
1710 III,  0,74|             lehetõvé teszi a helytállást a legnehezebb helyzetekben
1711 III,  I,75|               mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig
1712 III,  I,75|                közben történt... fölkelt a vacsora mellõl... mosni
1713 III,  I,75|             kezdte tanítványai lábát, és a derekára kötött kendõvel
1714 III,  I,75|          megtörölte." (Jn 13,1--2.4--5) ~A lábmosással Jézus kinyilatkoztatja
1715 III,  I,75|       szolgálatára! Egyidejûleg föltárja a keresztény élet s méginkább
1716 III,  I,75|                 mint az odaadó szeretet, a konkrét és serény szolgálat
1717 III,  I,75|       idõszakaiban -- e "lábmosás", azaz a legszegényebbek és leginkább
1718 III,  I,75|                  leányokat magához, hogy a Lélek kiárasztása által (
1719 III,  I,75|                  velük az isteni agapét, a maga sajátos szeretetét,
1720 III,  I,75|                 másokat. Péternek -- aki a színeváltozás ragyogásától
1721 III,  I,75|              lennünk!" (Mt 17,4) -- szól a fölhívás, hogy térjen vissza
1722 III,  I,75|             fölhívás, hogy térjen vissza a világ útjaira, hogy a továbbiakban
1723 III,  I,75|             vissza a világ útjaira, hogy a továbbiakban Isten országát
1724 III,  I,75|              szerettél volna megnyugodni a hegyen: jöjj le; hirdesd
1725 III,  I,75|                  kérj, buzdíts bátran és a tanítás minden módján. Fáradozzál,
1726 III,  I,75|                övezd föl magad, vedd föl a szenvedéseket és gyötrelmeket
1727 III,  I,75|                 és gyötrelmeket is, hogy a szeretetben végzett jócselekedetek
1728 III,  I,75|             minden torzítástól, alakítsa a történelmet. ~Az isteni
1729 III,  I,75|               szentelt személyeket, hogy a testvérek és nõvérek éhségtõl
1730 III,  I,75|                erõszakot szenvedõ arcán, a megfélemlített kiskorúak,
1731 III,  I,75|                megfélemlített kiskorúak, a megalázott és meggyalázott
1732 III,  I,75|          megalázott és meggyalázott nõk, a be nem fogadott, megfáradt
1733 III,  I,75|                az Istennek szentelt élet a cselekedetek nyelvén bizonyítja,
1734 III,  I,75|                  Páli SzentVince, amikor a Szeretet Leányainak ezt
1735 III,  I,75|        Leányainak ezt az életcélt adta: "A közösség szelleme abban
1736 III,  I,75|               odaadjuk magunkat Istennek a mi Urunk szeretetére és
1737 III,  I,75|            otthonukban vagy másutt, hogy a szegény fiatal lányokat,
1738 III,  I,75|                 szegény fiatal lányokat, a gyermekeket, s általában
1739 III,  I,75|           Gondviselés küld hozzánk."181 ~A szeretet különbözõ területei
1740 III,  I,75|             különbözõ területei közül ma a világnak különösen az mutatja
1741 III,  I,75|                 különösen az mutatja meg a "mindvégig" való szeretetet,
1742 III,  I,75|      megfeledkeztek róla, s kiváltképpen a szegényeknek. ~
1743 III,  I,76|         elsõsorban az Istennek, valamint a testvéreknek és nõvéreknek
1744 III,  I,76|     önátadásukban láthatóvá teszik annak a Krisztusnak szeretõ és üdvözítõ
1745 III,  I,76|              akit az Atya megszentelt és a világba küldött.182 Ha engedik,
1746 III,  I,76|          szolgálni, amennyiben elõre tör a missziós front elsõ vonalaiig
1747 III,  I,76|               elsõ vonalaiig és vállalja a legnagyobb kockázatokat
1748 III,  I,77|        evangelizálás: Krisztust hirdetni a nemzeteknek ~77. Aki Istent,
1749 III,  I,77|           mindenki Atyját szereti, annak a felebarátot is szeretnie
1750 III,  I,77|         szeretnie kell, akiben fölismeri a testvért és a nõvért. Éppen
1751 III,  I,77|                  fölismeri a testvért és a nõvért. Éppen ezért nem
1752 III,  I,77|             megmutatkozását Krisztusban. A Krisztus parancsa iránti
1753 III,  I,77|            iránti engedelmességbõl fakad a nemzetekre irányuló missziós
1754 III,  I,77|               tudatos keresztény megoszt a természete szerint missziós
1755 III,  I,77|                  missziós Egyházzal. Ezt a lendületet mindenekelõtt
1756 III,  I,77|            lendületet mindenekelõtt mind a szemlélõdõ, mind a tevékeny
1757 III,  I,77|                  mind a szemlélõdõ, mind a tevékeny élet intézményei
1758 III,  I,77|      személyeknek ugyanis feladata, hogy a nem keresztények között
1759 III,  I,77|               között is186 megjelenítsék a szûz, szegény, engedelmes,
1760 III,  I,77|                 meggondolná, hogy Isten, a mi Urunk számonkéri tõlük
1761 III,  I,77|          szívében az isteni akaratot, és a saját hajlandóságai helyett
1762 III,  I,77|                tanúságtétele mutatja azt a kiolthatatlan missziós törekvést,
1763 III,  I,78|                              Jelen lenni a Föld minden szögletében ~
1764 III,  I,78|             szentelt élet feladata, hogy a világ bármely sarkában Krisztus
1765 III,  I,78|                 evangéliumot mindenhová, a legtávolabbi vidékekre is
1766 III,  I,78|                  is elvigye.190 Valóban, a missziók története tanúskodik
1767 III,  I,78|               története tanúskodik arról a nagyszerû szolgálatról,
1768 III,  I,78|               melyet ezek az intézmények a nemzetek evangelizációjáért
1769 III,  I,78|        evangelizációjáért teljesítettek: a legrégibb monasztikus rendektõl
1770 III,  I,78|             monasztikus rendektõl kezdve a legújabb, kizárólag "pogányokat"
1771 III,  I,78|                aktív élet intézményeitõl a szemlélõdõkig191 megszámlálhatatlan
1772 III,  I,78|   tevékenységében",192 mellyel az Egyház a Krisztust nem ismerõk tömegeihez
1773 III,  I,78|                 evangéliumának hirdetése a lehetõ legnagyobb hozzájárulást
1774 III,  I,78|               hozzájárulást várja tõlük. A fiatal egyházakban keletkezett
1775 III,  I,78|      intézményeknek is meg kell nyílniuk a nem keresztények misszionálására
1776 III,  I,78|              bel- és külföldön egyaránt. A némelyeket sújtó nehézségek
1777 III,  I,78|          emlékeztetni arra, hogy miként "a hit erõsödik a továbbadás
1778 III,  I,78|              hogy miként "a hit erõsödik a továbbadás által",193 a
1779 III,  I,78|                  a továbbadás által",193 a misszió megerõsíti az Istennek
1780 III,  I,78|                neki és hûségre ösztönzi. A missziós tevékenység széles
1781 III,  I,78|                 formáinak befogadására. ~A szerzetesnõknek, a szerzetes
1782 III,  I,78|        befogadására. ~A szerzetesnõknek, a szerzetes testvéreknek és
1783 III,  I,78|                szerzetes testvéreknek és a világi intézmények tagjainak
1784 III,  I,78|             világi intézmények tagjainak a pogány misszió különleges
1785 III,  I,78|           rendkívüli lehetõségeket nyújt a kifejezett apostoli munkára.
1786 III,  I,78|             kifejezett apostoli munkára. A világi intézmények tagjai
1787 III,  I,78|                világi intézmények tagjai a világi hivatások sajátos
1788 III,  I,78|              tevékenységet fejthetnek ki a környezet, a struktúrák,
1789 III,  I,78|               fejthetnek ki a környezet, a struktúrák, sõt az együttélést
1790 III,  I,78|           törvények területén. Ezenkívül a Jézust még nem ismerõ emberek
1791 III,  I,78|                új egyházakban, különösen a szemlélõdõ közösségek alapítását
1792 III,  I,78|                  kell bátorítani, mivel "a szemlélõdõ élet hozzátartozik
1793 III,  I,78|                  és nõk munkájával, akár a megszentelt élet intézményeinek
1794 III,  I,78|        intézményeinek anyagi segítésével a szegényebb egyházmegyékben --
1795 III,  I,79|              elsõbbsége van",196 s célja a megtérés, azaz a teljes
1796 III,  I,79|                 s célja a megtérés, azaz a teljes és komoly odafordulás
1797 III,  I,79|        Krisztushoz és evangéliumához.197 A missziós tevékenység összképéhez
1798 III,  I,79|                inkulturáció folyamata és a vallások közötti dialógus
1799 III,  I,79|               fölfogniuk, mint fölhívást a kegyelemmel való együttmûködésre
1800 III,  I,79|         kegyelemmel való együttmûködésre a különbözõ kultúrák megközelítésekor.
1801 III,  I,79|       megközelítésekor. Ennek föltételei a komoly, személyes elõkészület,
1802 III,  I,79|                megkülönböztetõ képesség, a hûséges ragaszkodás az igazhitûség
1803 III,  I,79|            mellõzhetetlen kritériumaihoz a tanításban, valamint az
1804 III,  I,79|                 személy megértette, hogy a különbözõ kultúrákhoz Jézus
1805 III,  I,79|           türelmesen és bátran törekedve a dialógusra, hasznos kapcsolatokat
1806 III,  I,79|             kapcsolatokat alakítottak ki a legkülönbözõbb népekkel,
1807 III,  I,79|          személyeknek is javára szolgál: a különbözõ civilizációkban
1808 III,  I,79|      szemlélõdéssé és imádsággá emeljék, a társadalmi együttlétet és
1809 III,  I,79|                társadalmi együttlétet és a vendégbarátságot intenzívebben
1810 III,  I,79|       gyakorolják, és jobban figyeljenek a személyre és a természetre. ~
1811 III,  I,79|               figyeljenek a személyre és a természetre. ~Egy igazi