Chapter, Paragraph, Number
1 Bev, 0,1 | sajátos útját választották, hogy "osztatlan" szívvel adják
2 Bev, 0,1 | õk is elhagytak mindent, hogy Nála maradjanak, és Hozzá
3 Bev, 0,1 | Ezzel hozzájárultak ahhoz, hogy az Egyház misztériuma és
4 Bev, 0,2 | Istennek szentelt élet szerepe, hogy elhatároztam, szinodust
5 Bev, 0,2 | elmélyítésére. Azt akartam, hogy a szinodus ülésein a szinodusi
6 Bev, 0,2 | tanúskodnak, s ezzel bizonyitják, hogy az Isten iránti teljes odaadás
7 Bev, 0,2 | bizonyos formái annak jeléül, hogy Krisztus tanitványainak
8 Bev, 0,2 | tökéletesebb közösség utáni vágyat, hogy "higgyen a világ" (Jn 17,
9 Bev, 0,3 | egyáltalán bizonyítani kell --, hogy nem elszigetelt peremjelenséggel
10 Bev, 0,3 | megállapították a szinoduson, hogy "a mi ügyünkrõl" van szó.
11 Bev, 0,3 | is megállapítást nyert, hogy az Istennek szentelt élet
12 Bev, 0,3 | támaszthatnak kétséget afelõl, hogy az evangéliumi tanácsok
13 Bev, 0,3 | bátor elhatározásra, tudván, hogy ezen embereknek nagylelkûségébõl
14 Bev, 0,4 | mely azért ült össze, hogy "az Istennek szentelt élet
15 Bev, 0,4 | megmutatkozott annak szüksége, hogy világosabban meghatározzák
16 Bev, 0,4 | minden ajándéka arra szolgál, hogy az egyre erõsödõ testvériség
17 Bev, 0,5 | szolgálatban válik nyilvánvalóvá, hogy az Istennek szentelt élet
18 Bev, 0,6 | akik arra éreztek hívatást, hogy a megtestesült Ige szolgai
19 Bev, 0,6 | követni kezdték Õt oly módon, hogy követelményeinek -- melyek
20 Bev, 0,6 | kötelességüknek érezték, hogy a Lélek-hordozókká (pneumatofóroi)
21 Bev, 0,6 | nõkké, akik képesek arra, hogy a dicsõítés és a szüntelen
22 Bev, 0,6 | szerzetesség -- azzal a szándékkal, hogy Isten végleges színelátásának
23 Bev, 0,6 | szentelték magukat azáltal, hogy "Krisztus szeretetének semmit
24 Bev, 0,6 | szerzetesek is azon fáradoznak, hogy összhangot teremtsenek belsõ
25 Bev, 0,6 | munkájuk között azáltal, hogy az evangélium szerint törekszenek
26 Bev, 0,7 | reményt fakaszt látnunk, hogy ma újjáéled a szüzek õsi
27 Bev, 0,7 | bûnbánatuk által megmutatják, hogy nemcsak kenyérrel él az
28 Bev, 0,7 | egész egyházi közösség felé, hogy soha ne tévesszük szem elõl
29 Bev, 0,7 | legfõbb hivatást, tudniillik, hogy mindig az Úrral legyünk. ~
30 Bev, 0,7 | Istennek szentelik magukat, hogy imádságban és az Egyház
31 Bev, 0,8 | utánozzák, aki fölment a hegyre, hogy imádkozzon; tanúságot tesznek
32 Bev, 0,8 | 15 ~Ezért jogos az óhaj, hogy a szemlélõdõ élet különbözõ
33 Bev, 0,9 | életükben az evangéliumot, hogy Jézus eleven jelenlétét --
34 Bev, 0,9 | példaképüknek tekinteniük azáltal, hogy imádsággal ápolják magukban
35 Bev, 0,9 | érzületét (vö. Fil 2,5--11), hogy egész életüket apostoli
36 Bev, 0,10| közepette akarják megélni, hogy íly módon a kulturális,
37 Bev, 0,10| Krisztus országának új erõit, hogy a boldogságok erejével belülrõl
38 Bev, 0,10| hatására hozzájárul ahhoz, hogy a világi dolgokat evangéliumi
39 Bev, 0,10| megfelelõen hozzájárulnak ahhoz, hogy az Egyház kifejezetten jelen
40 Bev, 0,10| segitséget találhatnak ahhoz, hogy papságukat sajátos lelkiséggel
41 Bev, 0,12| megvizsgálnia, melynek feladata, hogy bizonyítsa a célkitûzés
42 Bev, 0,12| Ezt bizonyítja az a tény, hogy az Istennek szentelt élet
43 Bev, 0,13| egész Egyházhoz fordulok, hogy ne csak az Istennek szentelt
44 Bev, 0,13| reménykedem, hanem abban is, hogy Isten egész népének örömét
45 Bev, 0,13| örömét növelni tudom azáltal, hogy jobban megismervén az Istennek
46 Bev, 0,13| idõben gondoskodtam arról, hogy Isten egész népének rendszeres
47 Bev, 0,13| egyaránt.22 ~Bízom abban, hogy az Egyház fiai és leányai --
48 Bev, 0,13| buzdításomat, s kívánom, hogy gondolják tovább a fölvetett
49 Bev, 0,13| tovább a fölvetett témákat, hogy az Istennek szentelt élet
50 Bev, 0,13| dimenziójában elmélyülhessen, s hogy az Istennek szentelt személyek
51 I, 0,14| csupán arra hívta meg õket, hogy fogadják be életükbe Isten
52 I, 0,14| országát, hanem arra is, hogy életüket állítsák ennek
53 I, 0,14| alázatosságában, s parancsot kapnak, hogy térjenek vissza a völgybe,
54 I, 0,14| térjenek vissza a völgybe, hogy vele együtt fáradozzanak
55 I, 0,15| pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény. Egyszerre
56 I, 0,15| Krisztus megdicsõült arcát, hogy megerõsödjék a hitben, s
57 I, 0,15| egyformán arra kaptak meghívást, hogy Krisztust kövessék, azaz
58 I, 0,15| ugyanis arra rendeli õket, hogy jellé és próféciává váljanak
59 I, 0,15| odaadni magunkat neked, hogy életünk kizárólagos központja
60 I, 0,16| szól az Atya fölszólítása, hogy Krisztust hallgassák, belé
61 I, 0,16| õket a követésre azáltal, hogy kiszakította a mindennapi
62 I, 0,16| életre az a feladat bizatott, hogy Isten emberré lett Fiát
63 I, 0,16| tehát nemcsak arról van szó, hogy Krisztust egész szívbõl
64 I, 0,16| szerint azért is fáradozik, hogy kövesse "azt az életformát,
65 I, I,17| megtapasztalása oly mélységes és erõs, hogy az érintett személy úgy
66 I, I,17| odaadásával kell válaszolnia, úgy, hogy mindent, jelent és jövõt
67 I, I,18| elkötelezettséget kíván, ami azzal jár, hogy mindent elhagynak (vö. Mt
68 I, I,18| elhagynak (vö. Mt 19,27), hogy bensõséges kapcsolatban
69 I, I,18| szemlélhetõ.31 Aki engedi, hogy ez a szeretet megragadja,
70 I, I,18| mindent "szemétnek" tart, "hogy Krisztust megnyerje" (Fil
71 I, I,18| Fil 3,8). Arra vágyódik, hogy érzületének és életformájának
72 I, I,18| Krisztus egyeseket arra hív, hogy osztozzanak szûzi, szegény
73 I, I,18| szentelt személyek megvallják, hogy Jézus a mintakép, akiben
74 I, I,18| Emiatt vitathatatlan, hogy az evangéliumi tanácsok
75 I, I,18| szerint, aki elfogadta, hogy teljes önátadásával Isten
76 I, I,19| embereket fogékonnyá arra, hogy egy ilyen elkötelezõ döntés
77 I, I,19| Rászedtél, Uram, és én hagytam, hogy rászedessem." (20,7) A Szentlélek
78 I, I,19| hasonlóvá formálja és ösztökéli, hogy elsajátítsa az Õ küldetését.
79 I, I,19| küldetését. Miközben engedik, hogy a Szentlélek állandóan a
80 I, I,19| Võlegény lényeges vonásait, hogy "dicsõségesen, szeplõ, ránc
81 I, I,19| akiket az Atya arra hívott, hogy vonuljanak vissza az emberi
82 I, I,19| szolgálatába állít és vezet, hogy az Egyház és a világ szükségleteinek
83 I, I,19| Ez a magyarázata annak, hogy az Istennek szentelt életnek
84 I, I,19| eszköznek birtokában van, hogy küldetését a világban teljesíthesse. ~
85 I, I,20| rendkívüli módon mutatja be, hogy Isten Országa minden földi
86 I, I,20| élet elsõrangú feladata, hogy láthatóvá tegye a csodákat,
87 I, I,20| álmélkodására azzal válaszolnak, hogy hirdetik a kegyelem csodáit,
88 I, I,20| történelemben maga után hagy, hogy az emberek az isteni szépség
89 I, I,21| késztet. ~A szegénység vallja, hogy Isten az ember egyetlen
90 I, I,21| gyakorolnak, kinek eledele volt, hogy megtegye az Atya akaratát (
91 I, I,21| élet ezért arra hivatott, hogy az evangéliumi tanácsok
92 I, I,21| személyek arra törekszenek, hogy Krisztusban "egy szív és
93 I, I,22| azért szállt alá az égbõl, hogy a saját akaratát tegye,
94 I, I,22| értetek szegénnyé lett, hogy titeket szegénysége által
95 I, I,22| szegénysége mutatkozik meg abban, hogy mindenét az Atyának ajándékozza. ~
96 I, II,23| arra kapnak meghívást, hogy szemléljék a fölmagasztalt
97 I, II,23| prófétai módon állítja, hogy Isten abszolut módon minden
98 I, II,23| szeretete, és érzik a hívást, hogy a föláldozott, de élõ Bárányt
99 I, II,24| iszonyatosnak és csúfnak látszott, hogy az emberek eltakarták elõle
100 I, II,24| hûségével arról tanúskodik, hogy hisz az Atya, a Fiú és a
101 I, II,24| Egyházban annak tudatát, hogy a kereszt Isten világra
102 I, II,24| szenvedések vállalásában, hogy életük csöndes áldozatával,
103 I, II,24| áldozatként élnek meg azáltal, hogy szüntelenül imádkoznak a
104 I, II,25| karizmájától függetlenül --, hogy a missziós, azaz küldetés-karakter
105 I, II,25| irányul és azáltal teljesítik, hogy kitárják szívüket a Szentlélek
106 I, II,25| Egyházat emlékezteti arra, hogy az elsõ helyen az ingyenes
107 I, II,25| egyre inkább tudatosítják, hogy Isten kiválasztotta és meghívta
108 I, II,25| kultúrákban törekednie kell arra, hogy jelenléte a mindennapokban
109 I, II,25| személyektõl, akik arra hivatottak, hogy minden helyzetben konkrét
110 I, II,25| ajánlom a szerzeteseknek, hogy a kornak és a helynek megfelelõ
111 I, II,25| gondoskodniuk kell arról, hogy a tagjaik öltözködése egyszerûség
112 I, II,26| fölhívta a hívõk figyelmét, hogy tekintsenek elõre az üdvösségre,
113 I, II,26| szentelt élet azon szerepe, hogy a végsõ idõk jele legyen.
114 I, II,26| tanítást, amikor azt mondja, hogy "a szerzetesség ... a jövendõ
115 I, II,26| szentelték, élnie kell a vágynak, hogy találkozhassanak vele, s
116 I, II,26| várakozás, innen a törekvés, "hogy elmerüljenek a szeretet
117 I, II,26| Úr dolgaiban, nem feledi, hogy "itt nincs maradandó városunk" (
118 I, II,27| munkává és misszióvá változik, hogy az evangéliumi boldogságok
119 I, II,27| változik annak érdekében, hogy az ország itt és most egyre
120 I, II,27| beteljesülését, képes arra, hogy reményt ébresszen a jövõt
121 I, II,27| szüntelenül hangoztatja, hogy Isten elsõbbsége az emberi
122 I, II,28| intézménye meggyõzõdéssel vallja, hogy Mária jelenlétének alapvetõ
123 I, II,28| legszebb példájára, tudván, hogy Krisztus "szûzi és szegény
124 I, II,28| édesanyára talál. Mert igaz, hogy a Kálvárián Máriára bízott
125 I, II,28| ugyanis õ is fölszólítást kap, hogy vegye magához Máriát (vö.
126 I, II,28| szeretetet, mely lehetõvé teszi, hogy életének minden napján Krisztusnak
127 I,III,29| többesszám segít minket abban, hogy szemléljük az Istennek szentelt
128 I,III,29| zsinat fényénél fölismertük, hogy az evangéliumi tanácsok
129 I,III,29| szentségéhez.52 Ez azt jelenti, hogy az Istennek szentelt élet,
130 I,III,29| világosan következik abból, hogy az evangéliumi tanácsok
131 I,III,29| misztériumához, mert feladata, hogy amenyire csak lehetséges,
132 I,III,29| amikor egyeseket meghívott, hogy hagyjanak el mindent és
133 I,III,30| életre támadt, arra hivatott, hogy a Lélek ajándékából származó
134 I,III,30| ajándéka, mely arra szolgál, hogy aki Istennek szenteli magát,
135 I,III,30| egyaránt tanúsítja azzal, hogy a szerzetesi fogadalmak
136 I,III,30| tapasztalat azt mutatja, hogy a papság szentsége az Istennek
137 I,III,30| fölkészítést nyer arra, hogy Krisztus misztériumának
138 I,III,31| egyikére, attól függõen, hogy Isten ajándékának gazdagsága
139 I,III,31| küldetéséhez -- tudniillik "hogy Isten országát azáltal keressék,
140 I,III,31| országát azáltal keressék, hogy hivatásukból fakadóan földi
141 I,III,31| ordináció konszekrációját, hogy az idõben folytatódhassék
142 I,III,31| karaktere -- arra kötelezi õket, hogy cölibátusban, szegénységben
143 I,III,32| életformák közös feladata, hogy Krisztus egyedülálló misztériumának
144 I,III,32| Krisztus-hívõk sajátos feladata, hogy az evangelium üzenetét a
145 I,III,32| püspökök. Az õ feladatuk, hogy vezessék Isten népét az
146 I,III,32| tanúságtételével, mind törekvésükkel, hogy a mulandó dolgokat Isten
147 I,III,33| szentelt élet sajátos feladata, hogy a megkereszteltekben ébren
148 I,III,33| és nagyszerûen tanúsítja, hogy "a boldogságok lelkülete
149 I,III,33| Isten népében az igényt, hogy Istennek a Szentlélek által
150 I,III,33| szabad megfeledkeznünk arról, hogy az Istennek szentelt személyek
151 I,III,33| tanúságtételeibõl segítséget kapnak, hogy Krisztus és az Egyház misztériumához
152 I,III,34| Egyház azon igényére utal, hogy kizárólagos és teljes odaadásban
153 I,III,34| termékenysége úgy fejezõdik ki, hogy készségesen hallgatja az
154 I,III,34| hallgatja az igét, azért, hogy föltétlen odaadásával és
155 I,III,34| életben pedig ösztönzést nyer, hogy a szolgálat legkülönbözõbb
156 I, IV,35| ragyogása nem zárja ki, hogy rettenetes félelem fogja
157 I, IV,35| Atya fölszólított arra, hogy Krisztusra "hallgassanak",
158 I, IV,35| személyek meghívása ugyanis -- hogy mindenek elõtt Isten országát
159 I, IV,35| megtérésre szólító hívás, hogy önmagukat megtagadva teljesen
160 I, IV,35| mindenben. Arra hivatottak, hogy Krisztus színében elváltozott
161 I, IV,35| tanúsítsák; de arra is, hogy a létük "színeváltozott"
162 I, IV,35| intézményeinek tudniuk kell, hogy különleges küldetésük van
163 I, IV,35| vállalják.76 Nem véletlen, hogy az Istennek szentelt személyek
164 I, IV,36| szentelt személyt arra, hogy egészen Istenhez tartozzon,
165 I, IV,36| Domonkosról mondják77 --, hogy megízlelhesse, milyen jóságos
166 I, IV,36| tekintet így megtanulja, hogy elszakadjon a külsõségektõl,
167 I, IV,36| akadályozza az embert abban, hogy könnyen és készségesen engedje
168 I, IV,36| Lélektõl,"78 és készséges arra, hogy Krisztussal vállalja a küldetést,
169 I, IV,36| tevékenységben -- megkívánja, hogy engedjék magukat elvezetni
170 I, IV,36| megmutatkozik annak következtében, hogy e karizmában "a lélek mélységes
171 I, IV,36| Krisztussal való azonosulásra, hogy misztériumáról bizonyos
172 I, IV,37| közepette. De fölszólít arra is, hogy mindenki szerezze meg a
173 I, IV,37| azonban a meggyõzõdést, hogy minden újítást, mely hû
174 I, IV,37| követelményeire anélkül, hogy eltávolodnék a kezdeti sugallattól. ~
175 I, IV,38| kibontakoztatni: "Meg kell vallanunk, hogy mindannyiunknak szüksége
176 I, IV,38| csöndre: a teológiának, hogy értékelni tudja a maga bölcsességi
177 I, IV,38| jellegét; az imádságnak, hogy soha el ne felejtse: Istent
178 I, IV,38| Istent látni azt jelenti, hogy az ember olyan ragyogó arccal
179 I, IV,38| arccal jön le a hegyrõl, hogy el kell takarnia fátyollal (
180 I, IV,38| az elkötelezettségnek, hogy elkerülje a szeretetet és
181 I, IV,38| akarja, és lehetõvé teszi, hogy a kimondott szót megértsük."
182 I, IV,38| nélkülözhetetlen ahhoz, hogy hûségesek maradhassanak
183 I, IV,38| igénye -- annak érdekében, hogy kihívásaira válaszolni lehessen --,
184 I, IV,38| lehessen --, arra vezethet, hogy lanyhul a lélek buzgósága,
185 I, IV,38| dicséretre méltó törekvés, hogy közelebb kerüljünk korunk
186 I, IV,38| támogatása arra csábíthat, hogy a nacionalizmus formáihoz
187 I, IV,38| Istennel, akit megragadott, hogy elnyerje áldását és láthassa
188 I, IV,38| szimbólumát, melyre szükségük van, hogy kitágítsák és kitárják a
189 I, IV,39| mint valaha, amiatt is, hogy minden keresztény tökéletességre
190 I, IV,39| alapján az a küldetésük, hogy a többieket e meghívásra
191 I, IV,40| is tapasztalatból tudják, hogy életüket nem mindig izzítja
192 I, IV,40| azoknak, akik arra hivatottak, hogy "mindent elhagyjanak", s
193 I, IV,40| Mesterrel lejön a "hegyrõl", hogy elinduljon a Táborról a
194 I, IV,40| Amikor Lukács elbeszéli, hogy Mózes és Illés Krisztussal
195 II, I,41| azokat, akiket kiválasztott, hogy Vele legyenek, s megtanítsa
196 II, I,41| s megtanítsa õket arra, hogy példája szerint az Atyáért
197 II, I,41| foglalnia, akik készek rá, hogy "teljesítsék Isten akaratát" (
198 II, I,41| testvéri közösség alakult arra, hogy Istent dicsérje és közösségben
199 II, I,41| teljességét és mélységét, hogy a Szentháromság lakóhelyéül
200 II, I,41| élet kétségtelen érdeme, hogy hatékonyan hozzájárul ahhoz,
201 II, I,41| hatékonyan hozzájárul ahhoz, hogy a testvériség igénye --
202 II, I,41| formájában is megmutatta, hogy a szentháromságos közösségben
203 II, I,41| az emberi kapcsolatokat, hogy e részesedésbõl a szolidaritás
204 II, I,42| személyek azért fáradoznak, hogy evangéliumi értelemben tanítványként
205 II, I,42| új parancsát", tudniillik hogy úgy szeressék egymást, ahogyan
206 II, I,42| 18,22); és az akaratot, hogy senkit ne ítéljen el (vö.
207 II, I,42| 4,32), belsõ szükséglet, hogy mindenük közös legyen: anyagi
208 II, I,42| ajándékokat megsokszorozzák azzal, hogy másokat is részesítenek
209 II, I,42| fölismerhetõnek kell lennie, hogy a testvéri közösség -- még
210 II, I,42| minden intézmény feladata, hogy a szabályzatának megfelelõen
211 II, I,43| hallani lehetett arról is, hogy fölül kell vizsgálni e hivatalt.
212 II, I,43| kell ismernünk azonban, hogy az, aki a tekintélyt gyakorolja
213 II, I,43| fontosságát, mely szükséges ahhoz, hogy megerõsödjön a testvéri
214 II, I,43| szabad megfeledkezni arról, hogy az utolsó szó a tekintélyé,
215 II, I,43| tekintélyé, és rá tartozik, hogy a hozott döntések végrehajtásáról
216 II, I,44| hanem annak fölismerése is, hogy az õ tanúságuk az Egyház
217 II, I,44| közösségnek, ha az képes arra, hogy figyelmesen és odahallgatással
218 II, I,45| Istennek szentelt személyeket, hogy ápolják a közösségi életet
219 II, I,45| társaságainak tagjait buzdítom, hogy fönntartások nélkül gyakorolják
220 II, I,45| megfelelõ módon mutassák is meg, hogy minden közösség annak az
221 II, I,45| mindenkit arra serkent, hogy érezzen felelõsséget a többiekért,
222 II, I,45| küldetésre irányítja. Ahhoz, hogy a mai emberiségnek meg tudja
223 II, I,46| személyektõl ugyanis elvárja, hogy "annak 'a közösségre vonatkozó
224 II, I,46| és abban mutatkozik meg, hogy tökéletesen részt vesznek
225 II, I,46| példaképekre kell telkinteniük, hogy a ma különösen erõs romboló
226 II, I,46| különösen hozzájárulnak ahhoz, hogy az Egyház egyre tökéletesebben
227 II, I,46| maga lényegét, tudniillik hogy az Istennel való bensõséges
228 II, I,47| Egyházban 47. Annak alapján, hogy a sokféle karizmát minden
229 II, I,47| személyek arra hivatottak, hogy egy misszionárius közösség
230 II, I,47| s ad erõt mindenkinek, hogy az apostoli tevékenységben
231 II, I,47| hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az evangélium be tudjon
232 II, I,47| inkulturáció), melynek célja, hogy minden nép kulturális értékeit
233 II, I,47| megmutatja a lehetõséget, hogy a katolikus egységen belül
234 II, I,48| a tanításából kiindulva, hogy az Egyház közösség és misztérium,
235 II, I,48| közösség és misztérium, s hogy a részegyházak Isten népének
236 II, I,48| fényében egészen világos, hogy az Istennek szentelt személyek
237 II, I,48| átadtak tanítványaiknak, hogy szerintük éljenek, azokat
238 II, I,48| gondoskodik az Egyház arról, hogy az intézmények az alapítók
239 II, I,48| élet karizmáit azáltal, hogy teret adnak nekik az egyházmegyei
240 II, I,48| a veszély is fenyegetné, hogy nagyon ellanyhul benne a
241 II, I,49| személyeket támogatni abban, hogy az Egyházzal való közösségben,
242 II, I,49| részérõl nem fognak késlekedni, hogy saját erõik és karizmájuk
243 II, I,49| Emlékeztetnünk kell arra, hogy az egyetemes Egyház és a
244 II, I,50| egyházmegyében terveznek, hogy a megvalósításhoz szükséges
245 II, I,50| Hasonlóképpen szükség van arra, hogy a rendi fõelöljárók képviselõi
246 II, I,50| vigasztalóan emlékeztethetünk arra, hogy a szinodus folyamán nemcsak
247 II, I,50| Ebbõl fakadt a kívánság, hogy "a közösség és együttmûködés
248 II, I,50| kiterjedjen."116 Kívánom, hogy a közösségi érzület és lelkiség
249 II, I,51| a különleges feladatot, hogy a közösségi lelkiséget --
250 II, I,51| is -- erõsítsék azáltal, hogy mindenekelõtt azokon a helyeken,
251 II, I,51| közösségei arra hivatottak, hogy életük tanúságával hirdessék
252 II, I,51| szeretet arra hivatott, hogy az élet logikája és az öröm
253 II, I,52| lényegéhez -- arra hivatottak, hogy példás testvériséget tanúsítsanak,
254 II, I,52| egymásra: a szeretet mûve, hogy nem nélkülözöm azok gyümölcsét
255 II, I,53| nehézségek miatt erõs a kísértés, hogy visszahúzódjanak önmagukba,
256 II, I,53| az Egyháznak. Kívánatos, hogy kölcsönösen támogassák egymást
257 II, I,53| támogassák egymást abban, hogy a történelem jelen nehézségeiben
258 II, I,53| tervét, s keressék a módját, hogy megfelelõ apostoli kezdeményezésekkel
259 II, I,53| konferenciáit fölszólítom arra, hogy a Szentszékkel való közösségük
260 II, I,53| szilárd formát kell öltenie, hogy az újra meg újra jelentkezõ
261 II, I,54| években annak tudatosodása, hogy az Egyház különbözõ tagjai
262 II, I,54| is kell, annak érdekében, hogy minél hatékonyabban vegyenek
263 II, I,54| a meggyõzõdésre jutott, hogy karizmáját megoszthatja
264 II, I,54| Krisztus-hívõk arra kapnak meghívást, hogy intenzívebben vegyenek részt
265 II, I,54| küldetésében. Elmondhatjuk, hogy a történelmi tapasztalatok
266 II, I,55| energiákat nyerhet arra is, hogy a szolgálat rá jellemzõ
267 II, I,55| ösztönzést nyerhetnek arra, hogy a boldogságok lelkületét
268 II, I,55| ne feledkezzenek arról, hogy nekik elsõsorban a lelki
269 II, I,56| természetesen mindig föltételezve, hogy a szóbanforgó intézmény
270 II, I,56| gondoskodni kell azonban arról, hogy az önkéntes világi Krisztus-hívõkben
271 II, I,56| szem elõtt kell tartani, hogy azok a kezdeményezések,
272 II, I,56| Nem tagadható azonban, hogy néhány esetben mind a személyt,
273 II, I,56| gondot kell fordítani arra, hogy az egyházi mozgalmakba való
274 II, I,57| különlegesen arra hivatottak, hogy teljes és örömmel megélt
275 II, I,57| feladata számára. ~Kétségtelen, hogy a nõ társadalmi és egyházi
276 II, I,57| s ugyancsak kiemelendõ, hogy a nõ új öntudata segíti
277 II, I,57| öntudata segíti a férfiakat is, hogy ~önkritikusan vizsgálják
278 II, I,57| stílusukat, továbbá azt, hogy milyen történelmi szerepet
279 II, I,57| Krisztustól a megbizatást, hogy ezt prófétai módon terjessze
280 II, I,57| módon terjessze azáltal, hogy ápolja az Úr akaratának
281 II, I,57| teljes elismerését, és azt, hogy az Egyház lelkipásztori
282 II, I,57| szentelt nõk törekvése, hogy identitásukat, képességeiket,
283 II, I,58| konkrét lépést, onnan kezdve, hogy a nõknek a különbözõ területek
284 II, I,58| szó. ~Arra is szükség van, hogy az Istennek szentelt nõk
285 II, I,58| Bizonyosak lehetünk abban, hogy az Istennek szentelt nõk
286 II, I,58| Van alapja a reménynek, hogy a nõ Istennek szentelt élete
287 II, I,58| csodálatát és háláját; érezzék, hogy az Egyház támogatja õket,
288 II, I,58| az Egyház támogatja õket, hogy hivatásukat örömmel tudják
289 II, I,58| örömmel tudják teljesíteni, s hogy arra hivatottak, hogy támogassák
290 II, I,58| s hogy arra hivatottak, hogy támogassák és alakítsák
291 II, II,59| élvezõ igényének. Azáltal, hogy az élet helyéül a tér egy
292 II, II,59| egészének fölkínált lehetõséget, hogy egyedül Istennek éljenek
293 II, II,59| Istennek, az Atyának..., hogy Isten legyen minden mindenben". (
294 II, II,59| nõvéreknek, és buzdítom õket, hogy karizmájuknak megfelelõen
295 II, II,59| témára, s fõként a kívánság, hogy a fõbb elöljárónõknek nagyobb
296 II, II,60| azonban világossá vált, hogy ez a megnevezés nem fejezi
297 II, II,60| lelkületét fejezik ki. ~Ezért, hogy a világi Krisztus-hivõk
298 II, II,60| fõként, ha meggondoljuk, hogy a "testvér" név maga is
299 II, II,60| szerzetesek arra hivatottak, hogy testvérei legyenek Krisztusnak,
300 II, II,60| egyes embernek azáltal, hogy tanúságot tesznek Krisztus
301 II, II,60| testvérek legyenek azért, hogy testvériesebb legyen az
302 II, II,60| Semmi akadálya annak, hogy a "testvérek szerzetesi
303 II, II,60| biztatást, mert azt akarta, hogy a testvérek intézményei
304 II, II,60| érvényes ez, ha meggondoljuk, hogy épp az elöljáróság tükrözi
305 II, II,60| testvérek annak képviselõi, hogy az intézmény a maga feladatát
306 II, II,61| karizmát, mérlegelniük kell, hogy lehetséges és kívánatos-e
307 II, II,61| kifejezték azt a kívánságot, hogy ezen intézményekben minden
308 II, II,61| várni ennek határozatait, hogy a hivatalos döntéseknek
309 II, II,62| mellett áll, részben úgy, hogy a már meglévõ intézményeket
310 II, II,62| megújulásban, részben úgy, hogy új karizmákat osztogat a
311 II, II,62| mai férfiaknak és nõknek, hogy olyan intézményeket alapítsanak,
312 II, II,62| eredetisége gyakran abban áll, hogy férfiakból és nõkbõl, klerikusokból
313 II, II,62| karizmák között. Ahhoz, hogy Istennek szentelt életrõl
314 II, II,62| beszélni, alapvetõen szükséges, hogy az új közösségek és életformák
315 II, II,62| egyetemes szinten szükséges, hogy az egy Lélek iránt közösen
316 II, II,62| várja ki a gyümölcsöket, hogy fölismerhetõ legyen a karizma
317 II, II,62| 152 Különösen kívánatos, hogy világos kritériumok alapján
318 II, II,62| tökéletessé akarják tenni azáltal, hogy fogadalmat tesznek a házasélet
319 II, II,62| anélkül természetesen, hogy ennek gyermekeik bármi kárát
320 II, II,62| kérdésének megoldására a célból, hogy meghatározza a hitelesség
321 II, II,62| feladata lesz többek között, hogy az utóbbi évtizedek tapasztalatainak
322 II, II,62| formák is a Lélek ajándékai, hogy az Egyház egyre nagylelkûbb
323 II,III,63| Ezért érvényes a tétel, hogy az Istennek szentelt élet
324 II,III,63| kell fogadni, mely tudja, hogy nem annyira a sikert, mint
325 II,III,63| megvallására serkentik, hogy a halálból az életre való
326 II,III,64| törekvéseknek. Így megtörténhet, hogy az Istennek szentelt életre
327 II,III,64| kérdést: elhibáztunk valamit, hogy nem vonzzuk az új hivatásokat?
328 II,III,64| Krisztus menyasszonyát azáltal, hogy sok nemzetben fölvirágoztatja
329 II,III,64| kérnünk az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat Egyházába,
330 II,III,64| küldjön munkásokat Egyházába, hogy így fölkészítse az új evangelizálás
331 II,III,64| katekézissel azon kell fáradoznunk, hogy az Istennek szentelt életre
332 II,III,64| Jn 1,39), melynek célja, hogy az alapítók és alapítónõk
333 II,III,64| elsõrendû feldatat tehát, hogy szóval és példával bátran
334 II,III,64| türelmes fáradozásának, hogy a meghívásból ki tudjon
335 II,III,64| például a lelkivezetést, hogy elõsegítse az Úr szeretetére
336 II,III,64| lényeges föltétel ahhoz, hogy valaki az Úr tanítványa
337 II,III,64| feladatát úgy kell megoldani, hogy egyre inkább az egész Egyház
338 II,III,65| emberek fölkészítése arra, hogy teljes egészében odaadják
339 II,III,65| mélységében kell elérnie, úgy, hogy viselkedése és szokásos
340 II,III,65| helyzetekben azt fejezzék ki, hogy teljesen és vidáman Istenhez
341 II,III,65| törekszik, nyilvánvaló, hogy a képzés soha nem maradhat
342 II,III,65| adni a lehetõséget arra, hogy növekedjenek a karizma és
343 II,III,65| iránti hûségben.~A képzésnek, hogy teljes lehessen, át kell
344 II,III,65| külön kell ügyelni arra, hogy a különbözõ szempontok harmonikusan
345 II,III,66| vezetõknek kell lenniük, hogy másokat is kísérni tudjanak
346 II,III,66| mûködésére, képesek lesznek arra, hogy fölhívják a figyelmet a
347 II,III,66| új ember kialakításában, hogy az egészen szabad legyen.
348 II,III,67| ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon vele" (1Kor 12,
349 II,III,67| növendékek gyakorolják, hogy a környezõ kultúrával dialogizálva
350 II,III,67| kezdeményezni. ~Ha egyrészt fontos, hogy az Istennek szentelt személyben
351 II,III,67| emellett meg kell tapasztalnia, hogy az apostolkodás lelke az
352 II,III,67| lelke az imádság, de azt is, hogy az apostolkodás élteti és
353 II,III,68| társaságainak minden intézményét, hogy amilyen gyorsan csak lehet,
354 II,III,68| az intézmény szellemét, hogy az ifjú nemzedékek különbözõ
355 II,III,68| szentelt személyek életútját, hogy a különbözõ életszakaszokban
356 II,III,68| beéréséig. ~Ha tehát igaz, hogy az Istennek szentelt élet
357 II,III,68| képzéstõl függ, ugyanúgy igaz, hogy a képzés attól függ, képesek-e
358 II,III,68| lépésre elvezeti odáig, hogy magára öltse az Úr Krisztus
359 II,III,68| jelenlétét, hanem arra is képes, hogy sajátos karizmájának tanúságtételével
360 II,III,69| korlátai miatt sem gondolhatja, hogy az az új ember, aki minden
361 II,III,69| az emberben a készséget, hogy élete minden napján engedje
362 II,III,69| Következésképpen döntö fontosságú, hogy a Ratio institutionis részeként
363 II,III,69| tervét, melynek fõ célja, hogy az Istennek szentelt személyeket
364 II,III,69| biztonságban vagy annyira buzgónak, hogy mellõzhetné az óvatosságot
365 II,III,70| ténnyel áll kapcsolatban, hogy az egyén minden életszakaszában
366 II,III,70| kerül az ember. Fontos, hogy az Istennek szentelt fiatal
367 II,III,70| szakaszán abban kell segíteni, hogy az evangélium és a karizmatikus
368 II,III,70| nemcsak abban kell segítenie, hogy újra rátaláljanak egy magasebb
369 II,III,70| életformára, hanem abban is, hogy fölfedezzék ezen életszakasznak
370 II,III,70| személynek lehetõséget ad arra, hogy engedje magát formálni a
371 II,III,70| bízza magát egészen addig, hogy visszaadja Neki a lelkét.
372 II,III,70| pedig elérkezik a pillanat, hogy az Úr szenvedésének utolsó
373 II,III,70| szentelt személy tudja, hogy az Atya a hosszú ideje tartó,
374 II,III,70| aktusát. ~Hozzá kell fûznünk, hogy a különbözõ életszakaszoktól
375 II,III,71| képzése, aki arra hivatott, hogy "teljes szívvel, teljes
376 II,III,71| követelményei iránt, és engedi, hogy intézményének eredeti inspirációja
377 II,III,71| korlátainak ismeretét igényli, hogy belõlük a teljes szabadságra
378 II,III,71| fáradozásra, ami annak jele, hogy Krisztus szeretete sürgeti
379 II,III,71| alkalmazkodóképesnek kell maradni, hogy a kor követelményeinek megfelelõen
380 II,III,71| a szolgálatot, azáltal, hogy a kulturális haladás által
381 II,III,71| elmélyítését is. Ebbõl következik, hogy minden intézmény minden
382 II,III,71| történelmét és küldetését, hogy a személyes és közösségi
383 III, 0,72| konszekrálja és a világba küldi, hogy kövessék példáját és folytassák
384 III, 0,72| formájában arra hivattak, hogy Krisztust "közelebbrõl"
385 III, 0,72| foglalja azt a feladatot, hogy teljesen a küldetésnek szenteljék
386 III, 0,72| Ezért állítanunk kell, hogy e küldetés minden -- nem
387 III, 0,72| megelõzõen azáltal bontakozik ki, hogy a személyes tanúságtétellel
388 III, 0,72| üdvösségére. ~Elmondható tehát, hogy az Istennek szentelt személy
389 III, 0,73| az a prófétai feladata, hogy fölfogja Istennek az emberekre
390 III, 0,73| vonatkozik (vö. Kol 2,20--22). Hogy e szolgálatot a kellõ módon
391 III, 0,73| kell a kor kihívásait, úgy, hogy a Szentlélek segítségével
392 III, 0,73| elrejtve isteni fölhívás arra, hogy Isten terve szerint gyümölcsözõ
393 III, 0,73| kell különbséget tenni, hogy "minden nemzedéknek megfelelõ
394 III, 0,73| indításaira, aki arra hív, hogy a Gondviselés jeleit a maguk
395 III, 0,73| Istennek szentelt életet, hogy a mai világ új problémáira
396 III, 0,73| vállalniuk kell a feladatot, hogy az egész világ sok nyomorúságát
397 III, 0,73| hanem ahhoz is hozzájárul, hogy a mai idõnek megfelelõ új
398 III, 0,73| bizonyossággal történik, hogy a Szentlélek a legnehezebb
399 III, 0,74| szóló kihívások oly nagyok, hogy az Egyház összes tagjának
400 III, 0,74| messzemenõen bizonyítja, hogy "a szeretet új neve dialógus":
401 III, 0,74| A dialógus segít abban, hogy a problémákat a maguk valós
402 III, 0,74| Tudnunk kell ugyanis, hogy miként a jól rendezett élet
403 III, 0,74| rendezett élet arra törekszik, hogy a tevékenységbõl szemlélõdésbe
404 III, 0,74| szemlélõdésbõl a tevékenységbe, hogy még tökéletesebben valósítsa
405 III, I,75| követi, "aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem
406 III, I,75| neki szolgáljanak, hanem hogy Õ szolgáljon" (Mt 20,28),
407 III, I,75| és kiüresítette önmagát, hogy az embereknek szolgáljon.
408 III, I,75| ifjakat és leányokat magához, hogy a Lélek kiárasztása által (
409 III, I,75| és arra késztesse õket, hogy alázatos odaadásban minden
410 III, I,75| 17,4) -- szól a fölhívás, hogy térjen vissza a világ útjaira,
411 III, I,75| vissza a világ útjaira, hogy a továbbiakban Isten országát
412 III, I,75| szenvedéseket és gyötrelmeket is, hogy a szeretetben végzett jócselekedetek
413 III, I,75| megerõsítette azáltal, hogy új képességet adott az apostolnak,
414 III, I,75| képességet adott az apostolnak, hogy megszabadítván minden torzítástól,
415 III, I,75| Istennek szentelt személyeket, hogy a testvérek és nõvérek éhségtõl
416 III, I,75| cselekedetek nyelvén bizonyítja, hogy az isteni szeretet az önzetlen
417 III, I,75| közösség szelleme abban áll, hogy odaadjuk magunkat Istennek
418 III, I,75| otthonukban vagy másutt, hogy a szegény fiatal lányokat,
419 III, I,76| küldött.182 Ha engedik, hogy Õ megragadja õket (vö. Fil
420 III, I,76| alkalmassá válnak arra, hogy emberi természetének mintegy
421 III, I,76| élet beszédesen fejezi ki, hogy minél inkább Krisztusból
422 III, I,77| közömbös, ama ténnyel szemben, hogy közülük sokan nem ismerik
423 III, I,77| személyeknek ugyanis feladata, hogy a nem keresztények között
424 III, I,77| alapján188 érezniük kell, hogy különleges együttmûködésükkel
425 III, I,77| sok tudós, ha meggondolná, hogy Isten, a mi Urunk számonkéri
426 III, I,77| itt vagyok, mit akarsz, hogy cselekedjem? Küldj, ahová
427 III, I,78| szentelt élet feladata, hogy a világ bármely sarkában
428 III, I,78| mindenkit emlékeztetni arra, hogy miként "a hit erõsödik a
429 III, I,78| misszionálhatnak. ~Hangsúlyoznunk kell, hogy azokban az országokban,
430 III, I,78| formáinak arányos eloszlásáról, hogy új impulzust nyerjen az
431 III, I,79| szentelt személy megértette, hogy a különbözõ kultúrákhoz
432 III, I,79| mily sokan képesek arra, hogy az egyes személyek és egész
433 III, I,79| arra késztethetik õket, hogy buzgóságukat szemlélõdéssé
|