100-csatl | cseke-erezh | erezn-hallg | hallh-kepes | kepma-lelki | lelku-nemze | nepeb-szand | szapo-tevek | teves-zsina
bold = Main text
Chapter, Paragraph, Number grey = Comment text
1 II, I,46| Az Egyház leánya vagyok".100 Innen érthetõ Lisieux-i
2 II, I,46| szívében én leszek a szeretet."101 Hasonló tanúságot tesznek
3 II, I,46| területén tevékenykednek.102 Mivel az Istennek szentelt
4 II, I,46| nyer erõt és hatékonyságot.103 Így karizmájuk gazdagságával
5 II, I,46| egységének jele és eszköze legyen.104 ~
6 II, I,47| szolgálatában is állnak.105 Hatékonyan elõsegítik a
7 II, I,47| megbecsülje és befogadja.106 Az Istennek szentelt életre
8 II, I,48| katolikus és apostoli Egyháza,"107 a szerzetesek és a részegyházak
9 II, I,48| növekedtével állandóan gyarapítsák."108 Minden intézmény sajátos
10 II, I,48| törekszik megszilárdítani.109 Ezért gondoskodik az Egyház
11 II, I,48| növekedjenek és fejlõdjenek.110 ~Ebbõl következõen az egyes
12 II, I,48| helyi ordináriusok feladata.111 Ezért a püspököket kérjük,
13 II, I,48| intézmények többségének sajátja.112 Ezért az Istennek szentelt
14 II, I,50| személyek képzése során.115 ~Végezetül vigasztalóan
15 II, I,50| Egyházra is kiterjedjen."116 Kívánom, hogy a közösségi
16 II, I,51| evangélium átalakító erejét,117 mely mindenkit Isten gyermekének
17 II, I,52| ugyanabban a szeretetben áll."118 ~
18 II, I,53| bölcsességét tükrözõ karizmákat.121 Buzdítom az Istennek szentelt
19 II, I,53| tudjanak rájuk válaszolni.122 Egy korunk kihívásaira nyitott
20 II, I,53| stílusát is képesek alakítani."123 ~A szerzetes és világi intézmények
21 II, I,53| nem értések megoldásában;124 ily módon nemcsak az Istennek
22 II, I,55| átformálásában megéljék és tanúsítsák.125 ~A világi Krisztus-hívõk
23 II, I,55| talentummal: a lélekkel."126 A világi Krisztus-hívõk
24 II, I,56| ezáltal nem szenved kárt.127 ~Általában jó nagyrabecsülni
25 II, I,56| elgondolásaik megvalósításakor.128 Azt is szem elõtt kell tartani,
26 II, I,56| tiszteletben tartásával,129 az elöljárók és elöljárónõk
27 II, I,57| édesanya Egyház misztériumáról.130 Az Istennek szentelt nõk
28 II, I,58| tisztelete terén nyilvánulnak meg.131 Ugyanis "egyedülálló, s
29 II, I,58| formájának legyõzéséért."132 ~Van alapja a reménynek,
30 II, II,59| birtoklására és színelátására."133 Ezen egyházi hivatás és
31 II, II,59| húsvétjának megélésére is.134 A "halál" megtapasztalásából
32 II, II,59| tevékeny és mégis szemlélõdõ"135 egyházi közösség az idõben
33 II, II,59| majd meg (vö. Kol 3,1--4),136 és Krisztus "miután megsemmisített
34 II, II,59| apostoli és missziós hatása van.137 A szinodusi atyák nagy
35 II, II,59| megújulás folytatásaként.139 Így a különbözõ fokozatú
36 II, II,59| Vatikáni Zsinat is ajánlotta,140 fõként olyan helyeken, ahol
37 II, II,60| laikusi, de nem is klerikusi,141 ezért a férfiak és nõk "
38 II, II,60| teljes állapotát jelentik.142 Ezért a szolgálati papságtól
39 II, II,60| szent rendek gyakorlását.144 A szinoduson azonban világossá
40 II, II,60| és tévedést elkerüljünk,145 a szinodusi atyák a "laikusi
41 II, II,60| intézményei" elnevezést javasolták.146 A javaslat jelentõségteljes,
42 II, II,60| legyen az egész Egyház."147 Miközben a "szerzetes testvérek"
43 II, II,60| szolgálatra fölszenteljenek,148 ha ezt az általános káptalan
44 II, II,60| ilyennek ismerte el õket.149 Ezen intézményekben alapvetõ
45 II, II,61| jogokat és kötelességeket.150 E kérdés kapcsán fölmerülõ
46 II, II,62| kánonjogi elemeire épüljenek.151 E különbségtétel mind helyi,
47 II, II,62| hitelessége (vö. Mt 7,16).152 Különösen kívánatos, hogy
48 II, II,62| szent rendek fölvételét.153 ~Ugyanezen megkülönböztetési
49 II, II,62| már "Istennek szentelt",154 tökéletessé akarják tenni
50 II, II,62| gyermekeik bármi kárát látnák.155 Az ilyen tapasztalatok pontos
51 II, II,62| döntéseknél figyelembe lehet venni.156 E bizottság feladata lesz
52 II, II,62| egységének jele és eszköze."157 A régi intézmények, melyek
53 II,III,63| Egyház épülésére tettek.158 A mai aggasztó helyzet egyáltalán
54 II,III,63| legelhagyottabb helyeken.159 ~A személyek és a kezdeményezések
55 II,III,64| elkötelezettsége legyen.160 Ezért tevékeny együttmûködést
56 II,III,64| hivatásébresztõ tevékenységét.161 ~Isten egész népének a Gondviselés
57 II,III,64| részvétellel biztosítható.162 A Szentlélekkel való együttmûködés
58 II,III,65| akarják szentelni magukat.163 A képzés célja az egyes
59 II,III,65| fölkínált kegyelmi eszközöket.164 ~A képzésnek tehát a személyt
60 II,III,65| vidáman Istenhez tartozik.165 Mivel az Istennek szentelt
61 II,III,65| iránta való teljes odaadás,166 a képzésnek mindenekelõtt
62 II,III,65| egész személyt kell formálni,167 figyelembe véve egyéniségének
63 II,III,66| segíthetik az újabb alapításokat.168 ~
64 II,III,67| használjon vele" (1Kor 12,7).169 Ugyanakkor a közösségi életnek
65 II,III,69| napján engedje magát formálni.170 ~Következésképpen döntö
66 II,III,70| szolgálatot keres és talál.171 ~Az Istennek szentelt életben
67 II,III,70| a húsvéti tapasztalattól,172 s vegye magára a megfeszített
68 II,III,71| hasonulás növekedhessék.173 ~
69 III, 0,72| és nõvérek üdvösségéért.174 ~A szerzetesi élet egy másik,
70 III, 0,73| tevékenységet folytassunk.175 ~Az idõ jelei között --
71 III, 0,73| kettõ összefüggéseirõl."176 Ezért ki kell tárni a szívet
72 III, 0,74| szeretet új neve dialógus":177 egész különlegesen érvényes
73 III, 0,74| cselekvésre kell vezetnie."178 Maga Jézus adott tökéletes
74 III, I,75| ragyogásában vált láthatóvá".179 Az Úr arcának látása nem
75 III, I,75| eltorzított isteni képmást.180 Így az Istennek szentelt
76 III, I,75| Gondviselés küld hozzánk."181 ~A szeretet különbözõ területei
77 III, I,76| megszentelt és a világba küldött.182 Ha engedik, hogy Õ megragadja
78 III, I,76| mintegy folytatásai legyenek.183 Az Istennek szentelt élet
79 III, I,76| legnagyobb kockázatokat is.184 ~
80 III, I,77| intézményei magukévá teszik.185 Az Istennek szentelt személyeknek
81 III, I,77| és misszionáló Krisztust.187 Ha dinamikusan hûségesek
82 III, I,77| cselekedjem? Küldj, ahová akarsz;'"189 --, s számtalan szent hasonló
83 III, I,78| legtávolabbi vidékekre is elvigye.190 Valóban, a missziók története
84 III, I,78| zárható fõ tevékenységében",192 mellyel az Egyház a Krisztust
85 III, I,78| erõsödik a továbbadás által",193 a misszió megerõsíti az
86 III, I,78| Egyház teljes jelenlétéhez."194 Továbbá megfelelõ eszközökkel --
87 III, I,78| nyerjen az evangelizáció.195 ~
88 III, I,79| küldetésében mindig elsõbbsége van",196 s célja a megtérés, azaz
89 III, I,79| Krisztushoz és evangéliumához.197 A missziós tevékenység összképéhez
90 III, I,79| valamint az egyházi közösség.198 Az alapítók és alapítónõk
91 I, II,26| elmúlik" (1Kor 7,31; vö. 1Pét 1,3-6).44 ~Ebben a távlatban
92 II, II,62| evangéliumi élet új formái 62. A Szentlélek, aki az idõk
93 II,III,68| terv (ratio) szükségessége ~68. Az örök fogadalomig tartó
94 III, I,77| hirdetni a nemzeteknek ~77. Aki Istent, mindenki Atyját
95 I, IV,36| konstitúciók és statutumok szerint.80 ~
96 I, IV,37| találékonyságát és életszentségét.81 E fölszólítás elsõsorban
97 I, IV,37| hasonulás keresése hitelesít.82 ~Ebben a szellemben minden
98 I, IV,38| kimondott szót megértsük."83 Ez konkréten nagy hûséget
99 I, IV,39| iránti szeretet légkörében."84 ~Amilyen mértékben elmélyítik
100 I, IV,39| Egyház szentségének tanúi õk."85 Az életszentségre szóló
101 II, I,41| történelemben a maga útján járni.86 ~Valóban, az Egyház lényege
102 II, I,41| egysége által egyesített nép".87 A testvéries élet azáltal
103 II, I,42| nagy gonddal ápolják.88 Ám a testvéri közösség dimenziója
104 II, I,42| élvezik, mint a sajátjukat."89 ~Ezek után a közösségi életben
105 II, I,42| tapasztalható (vö. Mt 18,20).90 Ez a tapasztalat mindazok
106 II, I,42| megõrizni és megvalósítani.91 ~
107 II, I,43| végrehajtásáról gondoskodjék.92 ~
108 II, I,44| és az imádságra másokkal.93 ~
109 II, I,46| az emberiség történelmét,"94 a közösség tapasztalt szakértõinek
110 II, I,46| ültetniük a gyakorlatba.95 Az egyházi közösség iránti
111 II, I,46| misszionárius közösséget hoz létre."96 ~A rendalapítókban az Egyház
112 II, I,46| szolgálatkészsége a "Pápa úrral" szemben,97 egy Sziénai Katalin gyermeki
113 II, I,46| édes Krisztusnak nevez",98 egy Loyolai Ignác apostoli
114 II, I,46| együttérzése az Egyházzal,"99 egy Jézusról nevezett Teréz
115 II,III,65| képzés soha nem maradhat abba. Az Istennek szentelt személyeknek
116 II,III,70| megmerevedés, az elernyedés és az abbahagyás jelenségei kísérnek. Most
117 I, IV,38| A hagyományban gyakran ábrázolják a lelki harcot azzal a küzdelemmel,
118 I, IV,39| következõen... beleolvadnak az Abszolútumra, az Istenre szomjazó és
119 II,III,70| s rá bízza magát egészen addig, hogy visszaadja Neki a
120 II, I,44| hagyniuk. Kétségtelenül sokat adhatnak bölcsességbõl és tapasztalatból
121 III, 0,73| problémáira új válaszokat adjon. Ezeket az isteni intelmeket
122 Bev, 0,2 | számára jelent. Közösen adjunk hálát Istennek a szemlélõdõ
123 II, I,48| karizmáit azáltal, hogy teret adnak nekik az egyházmegyei lelkipásztorkodásban.
124 II, II,59| szemlélõdésben teljesen Istennek adó "menyasszonyság" radikalitása
125 Bev, 0,4 | melyben az összes kegyelmi adomány együttmûködik Krisztus testének
126 I, I,21| aki fölkészíti a lelket adományai fogadására; az Atya iránt,
127 II, I,58| amiatt az egészen sajátos adottságaik miatt, melyek a tanítás,
128 Bev, 0,3 | nem támaszthatnak kétséget afelõl, hogy az evangéliumi tanácsok
129 III, I,76| ugyanis minden az isteni agapéban való részesedésbõl ered.
130 III, I,75| közölje velük az isteni agapét, a maga sajátos szeretetét,
131 II,III,63| épülésére tettek.158 A mai aggasztó helyzet egyáltalán nem semmisíti
132 I, II,24| erejének teljességét. Szent Ágoston errõl így énekel: "Szép
133 II,III,66| helyeken kell fölállítani, ahonnan kapcsolatot tarthatnak azzal
134 III, I,77| hogy cselekedjem? Küldj, ahová akarsz;'"189 --, s számtalan
135 I,III,30| megvalósított Krisztus-hasonlóság ajándékában bontakozik ki.53 ~E második
136 I,III,30| arra hivatott, hogy a Lélek ajándékából származó erõvel valósítsa
137 II,III,71| sürgetve könyörög a bölcsesség ajándékáért (vö. Bölcs 9,10~Az emberi
138 I, IV,36| sugallatához -- a Szentlélek ajándékához -- való hûségben fedezhetõk
139 II, I,58| hozzásegíti õket sajátos ajándékaik jobb megértéséhez, és az
140 II, I,45| anyagi javaikat és kegyelmi ajándékaikat (vö. ApCsel 2,42--47). Mindenekelõtt
141 II, I,42| kell, ezért nemcsak a saját ajándékaiknak örülnek, hanem az ajándékokat
142 I, I,19| gyermekeinek változatos kegyelmi ajándékaival úgy jelenik meg, mint a
143 Bev, 0,2 | tanitványainak közös kegyelmi ajándékáról van szó. Ennek fölismerésébõl
144 Bev, 0,13| az igazság és a szeretet ajándékával folyamatosan virrasztott. ~
145 II, I,47| javára kapta a Szentlélektõl ajándékba, s ennek építésére kell
146 Bev, 0,13| hálát a Mindenhatónak e nagy ajándékért. ~A szinodusi atyák felé
147 II, II,59| Úrral való egységet. Az ajándékként fogadott és a szeretet szabad
148 II, II,62| életszentség ezen útjának, mely ajándékokban és törekvésekben végtelenül
149 I,III,31| és a Szentlélektõl kapott ajándékoknak megfelelõen mind részt vesznek
150 I, II,26| várakozás és törekvés az ajándékoktól erõsödik, melyeket az Úr
151 I, II,23| hivatás; belõle a Szentlélek ajándékozása által fakad minden ajándék,
152 II,III,66| és a Szentlélek állandó ajándékozásával az Atya a szó szoros értelmében
153 II,III,64| karizmájának forrása és ajándékozója. Miközben tehát örvendünk
154 I, I,17| minden jó Teremtõjét és ajándékozóját tárja föl, aki teremtményét
155 I, I,22| hogy mindenét az Atyának ajándékozza. ~Az Istennek szentelt élet
156 I, I,17| jövõt egyaránt az Õ kezébe ajánl. Ezen az alapon lehet az
157 I,III,33| nem alakulhat át és nem ajánlható föl Istennek."71 Így az
158 I, II,25| atyákkal együtt nyomatékosan ajánlom a szerzeteseknek, hogy a
159 II, II,59| a II. Vatikáni Zsinat is ajánlotta,140 fõként olyan helyeken,
160 II, II,60| vagytok" (Mt 23,8). ~Semmi akadálya annak, hogy a "testvérek
161 II,III,66| figyelmet a kevésbé szembetûnõ akadályokra is, s mindenekelõtt a Krisztus-követés
162 II, I,57| vélemény eloszlatásához, melyek akadályozzák méltóságának teljes elismerését,
163 III, I,77| hajlandóságai helyett az isteni akarathoz fordulna: 'Uram, itt vagyok,
164 Bev, 0,10| tervének megfelelõen eleget akarna tenni az új követelményeknek,
165 I, 0,15| Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat:
166 Bev, 0,4 | apostoli buzdításomban közzé akarom tenni a szinodus eredményeit.
167 II, I,41| megújult evangéliumi erõvel akart a történelemben a maga útján
168 Bev, 0,2 | távlatainak elmélyítésére. Azt akartam, hogy a szinodus ülésein
169 I, II,23| Mózes és Illés társaságában, akikkel -- Lukács evangélista szerint -- "
170 I, 0,15| fiainál" (Zsolt 45,3), s akinek nincsen párja. ~
171 II, I,43| lennie -- következésképpen akire ráruházzák, annak a testvéreket
172 I,III,34| odaadásban éljen Võlegénye iránt, akitõl minden jót kap. E menyasszonyságban,
173 II, I,52| különbözõ szerzetekrõl ma is aktuálisak: "Mindet dicsérem és szeretem,
174 II,III,70| szeretetének és önátadásának utolsó aktusát. ~Hozzá kell fûznünk, hogy
175 I, I,22| maga, aki nem azért szállt alá az égbõl, hogy a saját akaratát
176 II, I,53| hiteles stílusát is képesek alakítani."123 ~A szerzetes és világi
177 I, I,19| hûséges megvalósítását; Õ alakítja a meghívottak lelkét, amikor
178 III, I,79| dialógusra, hasznos kapcsolatokat alakítottak ki a legkülönbözõbb népekkel,
179 III, I,75| megszabadítván minden torzítástól, alakítsa a történelmet. ~Az isteni
180 III, 0,73| apostoli tevékenység nagy alakjai mindig tanítottak: úgy kell
181 II,III,70| a megfeszített Krisztus alakját, aki mindenben teljesíti
182 I,III,33| lelkülete nélkül a világ nem alakulhat át és nem ajánlható föl
183 II,III,64| a meghívásból ki tudjon alakulni az Úrral való barátság.
184 II, I,41| körül testvéri közösség alakult arra, hogy Istent dicsérje
185 II,III,71| természete ~71. A képzés alanya minden életszakaszban a
186 II, II,59| megfelelõ megújulás, az alap- és a folyamatos továbbképzés,
187 I, IV,40| vég" a kinyilatkoztatás alapfogalma, melyre az egész üdvtörténet
188 III, I,78| a szemlélõdõ közösségek alapítását kell bátorítani, mivel "
189 II, II,62| jelei az úgynevezett új alapítások, melyek a korábbi intézményekkel
190 II,III,66| bocsátásával segíthetik az újabb alapításokat.168 ~
191 III, I,78| pogányokat" misszionáló alapításokig, az aktív élet intézményeitõl
192 II, II,62| kezd a korunkban keletkezõ alapításokkal és ajándékokat cserél velük. ~
193 II, II,61| intézményeknek, szem elõtt tartva az alapitói karizmát, mérlegelniük kell,
194 II, II,62| meg az ilyen közösségek alapítóinak és alapítónõinek életét,
195 II,III,71| hûségben az alapító vagy alapítónõ szelleméhez és célkitûzéseihez,
196 II, II,62| közösségek alapítóinak és alapítónõinek életét, hitük tisztaságát,
197 II, II,62| hogy olyan intézményeket alapítsanak, melyek válaszolni tudnak
198 II,III,70| belekapcsolódás elsõ évei alapjában véve kritikus szakaszt jelentenek,
199 III, I,77| Istennek szenteltségük alapján188 érezniük kell, hogy különleges
200 II,III,69| befejezte fejlõdését. Az alapképzéshez ezért kapcsolódnia kell
201 II,III,65| fejlõdési folyamatnak tekintendõ alapképzésnek, mely végigmegy a személyes
202 II,III,69| folyamat nem korlátozódik az alapképzésre, mert az Istennek szentelt
203 II,III,67| Ugyanakkor a közösségi életnek az alapképzéstõl kezdve meg kell mutatnia
204 I,III,31| keresztségen és a bérmáláson alapszik, s az Euharisztiából táplálkozik.
205 I, II,27| Reménye Isten ígéretén alapul, melyet a kinyilatkoztatott
206 I, 0,14| Jézust" az emberi természet alázatosságában, s parancsot kapnak, hogy
207 I,III,32| a bûnösöket, gyermekeket áld meg, és jót tesz mindenkivel."
208 I, IV,38| megragadott, hogy elnyerje áldását és láthassa arcát (vö. Ter
209 II, I,57| nõkre kiárasztott ajándékait áldásként fogadja és elismeri mindkettõjük
210 I, II,24| Istennek szentelt személyek áldozatként élnek meg azáltal, hogy
211 II, II,59| a világ üdvösségéért. Az áldozaton és engesztelésen túl odaadásukból --
212 I, II,25| van, önmagukat is föl kell áldozniuk, és meg kell szabadulniuk
213 I, 0,16| misztériumát, mint a világ alfáját és omegáját, minden teremtmény
214 III, 0,74| hatékony. Az egyes emberek alig rendelkeznek a végsõ válasszal,
215 I, IV,40| különlegesen érvényes olyan alkalmakkor, amikor valaki a Mesterrel
216 III, I,76| megragadja õket (vö. Fil 3,12), alkalmassá válnak arra, hogy emberi
217 III, I,75| lehetõséget, akár alkalmas, akár alkalmatlan, ints, kérj, buzdíts bátran
218 II, I,58| úgy, mint a férfiaké -- alkalmazkodjék az új követelményekhez,
219 II,III,67| hogyan kell apostolkodni, alkalmazkodni és kezdeményezni. ~Ha egyrészt
220 II,III,71| nyitottnak és lehetõleg alkalmazkodóképesnek kell maradni, hogy a kor
221 II, I,41| lakóhelyéül szolgáló emberi teret alkot, mely ily módon a három
222 Bev, 0,3 | egyházi élet integrális részét alkotja, és értékes indításokat
223 II, I,42| köszönhetõ, akik a közösséget alkotják; szeretetüknek, mely az
224 I, I,21| emberbõl egy családot akar alkotni; megvallja az emberré lett
225 I, IV,35| tökéletesség útja, a tökéletesség állapota --, egyszerre utalnak ezen
226 II,III,70| állapotból a felelõs tevékenység állapotába kerül az ember. Fontos,
227 II, II,60| való testvériség alapvetõ állapotára, melyet egymás között és
228 II,III,70| jelentenek, mert egy irányított állapotból a felelõs tevékenység állapotába
229 Bev, 0,13| tanácsok vállalását a mai állapothoz igazító újítási kísérletekkel
230 I, I,22| engedelmességgel magára veszi a szolgai állapotot: "Kiüresítette magát, és
231 Bev, 0,6 | szokásaikat, engedelmesek, állhatatosak, buzgó odaadással elmélkednek
232 I, IV,37| E fölszólítás elsõsorban állhatatosságra hív az életszentség útján
233 III, 0,72| maga jelentõségét. Ezért állítanunk kell, hogy e küldetés minden --
234 I, II,23| magányában prófétai módon állítja, hogy Isten abszolut módon
235 II,III,67| élni, akit Isten melléje állított. Fõként megtanulja, hogyan
236 I, 0,14| hanem arra is, hogy életüket állítsák ennek az országnak a szolgálatába,
237 I, I,20| szemben, mintha elõtted állnék, és nem tudom, mit kellene
238 II, II,62| sok nagyon kemény próbákat állt ki, de évszázadokon át bátran
239 Bev, 0,3 | elszigetelt peremjelenséggel állunk szemben, hanem olyan valósággal,
240 I, I,20| e csodákról. Az emberek álmélkodására azzal válaszolnak, hogy
241 I, I,20| elmerülök fényességében; álmélkodva szemlélem ezt az elmúlhatatlan
242 II,III,67| közösségben tanul meg mindenki amellett élni, akit Isten melléje
243 I, I,21| szeretetet fejezik ki ugyanis, amellyel a Fiú a Szentlélek egységében
244 II,III,65| Egy útról van tehát szó, amelyen lépésrõl lépésre növekszik
245 I,III,29| misztériumához, mert feladata, hogy amenyire csak lehetséges, mutassa
246 I, II,27| embert, és nyugtalan a szíve, amig meg nem nyugszik Õbenne.
247 I, II,25| kell élniük, s mindent, amijük csak van, önmagukat is föl
248 I, II,23| élete végérõl beszél, aminek Jeruzsálemben kell beteljesülnie" (
249 I,III,32| fognak élni, mint Isten angyalai (vö. Mt 22,30). ~Az Isten
250 I, II,27| úgy tekinti, mint Isten angyalait a földön, akik hirdetik
251 I, I,18| kezdõdik, amit Mária az angyali üdvözletkor fejezett ki: "
252 II,III,64| meghívásukra válaszolnak, de csak annyiban van jövõjük, amennyiben
253 Bev, 0,13| jeruzsálemi apostoli zsinat antiochiai keresztényeknek küldött
254 I, II,28| tanítványhoz intézett "Íme, a te Anyád!" szavai az Istennek szentelt
255 III, I,75| szeretetére és szolgálatára az anyagiakban és szellemiekben szegények
256 I, II,28| viszonzásul tapasztalja Mária anyai gyöngédségét. A Szûz közvetíti
257 II, I,46| Lisieux-i Teréz vágya is: "Anyám, az Egyház szívében én leszek
258 I, II,24| és szép a földön; szép az anyaméhben, szép a szülõk kezében;
259 I,III,34| nyilvánul meg teljesen az Egyház anyasága mind a Péterre bízott isteni
260 I,III,32| mely a házastársakat "az Anyaszentegyház termékenységének tanúivá
261 I, 0,16| kell szeretni, mint apát és anyát, mint gyermeket" (vö. Mt
262 I, II,23| szentelt élet ajándéka. ~Jézus anyja, Mária után János, a szeretett
263 II, II,59| A klauzúrában élõ apácák ~59. Különleges figyelmet
264 I, 0,16| jobban kell szeretni, mint apát és anyát, mint gyermeket" (
265 I, IV,38| földi szempontok szerinti ápolásához vezethet. A jogos nemzeti
266 II, I,53| bizalomteljes kapcsolatot kell ápolni az egyes országok Püspöki
267 III, 0,74| tevékeny intézményeknek végül ápolniuk kell a tevékenység olyan
268 I, II,26| a késõbbi századokban is ápolta a reményt: mindig fölhívta
269 III, I,75| látása nem gyöngítette az apostolban az emberek iránti elkötelezettséget;
270 III, 0,72| szerzetes élete ezért annál apostolibb, minél bensõségesebb odaadása
271 Bev, 0,9 | szerzetesi kongregációk, melyek apostolkodásnak, missziós tevékenységnek
272 II,III,67| dialogizálva hogyan kell apostolkodni, alkalmazkodni és kezdeményezni. ~
273 I, 0,15| lássák és elmondhassák az Apostollal: "Nekem az élet Krisztus!"(
274 III, I,75| hogy új képességet adott az apostolnak, hogy megszabadítván minden
275 I,III,34| újszövetségi hely, mely Máriát az apostolokkal az Utolsó vacsora termében
276 I, IV,35| színeváltozás jelenetében -- eltérõ apróságoktól eltekintve --hangsúlyozzák
277 II, I,49| hanem az egész Egyház javára árad ki. Törekedjen az Istennek
278 I, II,24| a kereszt Isten világra áradó szeretetének túláradása,
279 III, I,78| élet különbözõ formáinak arányos eloszlásáról, hogy új impulzust
280 II,III,64| kegyelmét. ~A hivatásgondozás aranyszabálya ma is Jézus "jöjjetek és
281 II, I,42| a Szentlélek e szívükbe árasztott szeretete által (vö. Róm
282 II,III,64| sürgetve kell kérnünk az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat
283 I, 0,15| Ott elváltozott elõttük, arca ragyogott, mint a nap, ruhája
284 I, 0,14| tekintetünket Krisztus ragyogó arcára fordítjuk a színeváltozás
285 I, IV,38| hogy az ember olyan ragyogó arccal jön le a hegyrõl, hogy el
286 I, II,24| emberek eltakarták elõle arcukat (vö. Iz 53,2--3), épp a
287 I, I,19| megszenteltetve ~19. "Fényes felhõ árnyékolta be õket" (Mt 17,5). A színeváltozás
288 II, I,46| szeretetbõl érthetõ egy Assisi Ferenc alázatos szolgálatkészsége
289 Bev, 0,7 | Úrral legyünk. ~Az özvegy asszonyok apostoli kortól ismert Istennek
290 II, II,59| akik elsõsorban imádságnak, aszkézisnek és a lelki életben való
291 II, II,59| felsõbbséget, hatalmat és erõt, átadja az uralmat Istennek, az
292 III, I,76| testvéreknek és nõvéreknek teljesen átadott élet tanúságtételében áll,
293 II, I,48| megtapasztalásai, melyeket átadtak tanítványaiknak, hogy szerintük
294 Bev, 0,2 | szívük mélyén különlegesen átadták magukat Istennek. ~A szinoduson
295 II, I,51| értékét és az evangélium átalakító erejét,117 mely mindenkit
296 I, 0,15| zarándokló nép -- mindig újra átéli. Mint a három kiválasztott
297 I, I,19| bizonyos értelemben újra átélik Jeremiás próféta élményét: "
298 III, I,75| kultúrájuk meggyalázását átélõ, erõszakot szenvedõ arcán,
299 II, I,55| világ Isten akarata szerinti átformálásában megéljék és tanúsítsák.125 ~
300 II,III,65| Mivel az egész személy átformálására törekszik, nyilvánvaló,
301 Bev, 0,4 | életállapotok sokféleségét is áthatja. Ezek az életállapotok annál
302 II, I,50| Folyamatos, szeretettel áthatott dialógus 50. A kölcsönös
303 Bev, 0,13| keresztényeknek küldött levelét áthatotta; remélem, megismétlõdik
304 I,III,32| kovász módjára törekszenek átitatni mindent az evangélium szellemével
305 II,III,63| halálból az életre való átmenetel látható jeleivé válhassanak. ~
306 Bev, 0,13| lelkipásztoroknak és hívõknek is átnyújtsam egy tettekre serkentõ megbeszélés
307 II,III,70| diszkrétebben, ugyanakkor áttetszõbben és a kegyelemben gazdagabban
308 I, I,20| hallható szavakkal, hanem az átváltozott lét ékesszólásával tanúskodnak
309 II, I,56| a világi Krisztus-hívõk átveszik a vezetést, a végrehajtásért
310 I, IV,38| szekularizált életstílus átvételéhez vagy az emberi értékek tisztán
311 II, I,41| hogy példája szerint az Atyáért és a Tõle kapott feladatért
312 I, I,22| A Fiú magához ölelve az atyai konszekrációt, viszonzásul
313 Bev, 0,1 | tanításában gyökerezik, az Atyaisten ajándéka Egyházának a Szentlélek
314 I, II,25| tartozás jele, a szinodusi atyákkal együtt nyomatékosan ajánlom
315 I, IV,36| irányultsága van: elsõsorban az Atyára irányul, kinek akaratát
316 II,III,70| testvérekhez. Ez a lelki atyaság és anyaság ajándéka és megtapasztalása. ~
317 II, I,49| közösség ~49. A részegyház atyja és pásztora a püspök. Az
318 III, I,77| 77. Aki Istent, mindenki Atyját szereti, annak a felebarátot
319 II, I,48| apostoli örökségüket. Ezen autonómia biztosítása és megõrzése
320 II, I,48| egyes intézményeknek kellõ autonómiája van, melynek alapján fölépíthetik
321 II, II,59| nincs. A kolostorok jogos autonómiáját tiszteletben tartva az ilyen
322 II, I,49| hivatkozhatnak sem jogos autonómiájukra, sem a sokuk által élvezett
323 I, I,19| jelenjék meg elõtte (Ef 5,27). ~Azokkal szemben, akiket az Atya
324 III, 0,72| érvényes, de különösen érvényes azokra, akik az Istennek szentelt
325 II, I,50| tájékoztathatják a püspököket azokról az apostoli kezdeményezésekrõl,
326 I, 0,14| elragadtatnak az örökkévalóságba, de azonnal visszazökkennek a mindennapi
327 I,III,31| 58 Az Egyház tagjainak azonos méltósága a Szentlélek mûve,
328 II, II,61| Istennek szentelt személynek azonosak legyenek a jogai és a kötelességei,
329 Bev, 0,12| sokféleség közepette a meghívás azonossága biztosítja az alapvetõ egységet,
330 III, 0,72| elsõrangú feladata! Minél inkább azonosul valaki Krisztussal, annál
331 I, I,22| termékenységét. Az Atya tervével való azonosulása nyilatkozik meg szegénységében
332 I, I,22| való gyermeki és tökéletes azonosulásának kifejezõdése (vö. Jn 10,
333 I, II,24| érvényes ez a nehézségek és bajok közepette. Az Istennek szentelt
334 II, I,51| megjelennek a nacionalizmus bálványai, a nemzetközi szerzetesi
335 II, I,55| s ennek távlatában kell bánniuk a "legértékesebb talentummal:
336 I, II,23| hogy a föláldozott, de élõ Bárányt kövessék, bárhova megy (
337 II, I,49| elöljárók közötti nyílt, baráti dialógus alapján kell mérlegelni
338 II,III,64| tudjon alakulni az Úrral való barátság. E célból a hivatásgondozás
339 II, I,52| gyakran összekötõ lelki barátságban, s hûségesen a maguk intézménye
340 I, IV,39| elmélyítik Istennel való barátságukat, olyan mértékben lesznek
341 III, I,75| testvérek és nõvérek éhségtõl barázdált, politikai ígéretekbõl kiábrándult,
342 II, II,62| természetesen, hogy ennek gyermekeik bármi kárát látnák.155 Az ilyen
343 I, IV,35| s nekünk e küldetésüket bátorítanunk kell."74 A IX. szinodus
344 I, IV,40| ne féljetek!" A Mester e bátorítása magától értetõdõen minden
345 Bev, 0,13| a levelet, és örültek a bátorításnak." (ApCsel 15,31) De nemcsak
346 II, I,55| együttmûködések több szempontból is bátorításra méltók. Mindenekelõtt ezek
347 I, IV,39| rájuk vonatkozó akaratát; bátorítják õket a hit követelményeinek
348 II, I,53| azt követõ dokumentum120 bátorított és szabályozott -- fõ célja
349 I, II,24| vértanúságig, csodálatos bátorsággal nagy számban tanúsítják
350 II, II,62| kihívásokra. Ezen isteni bavatkozás jelei az úgynevezett új
351 II,III,67| közösség. Itt történik a beavatás a közösségi élet örömeibe
352 II,III,63| kényszerített legegyszerûbb beavatkozással -- a szegénység új formáira,
353 II, II,62| értékelése nem jelenti kevésre becsülését az életszentség ezen útjának,
354 I,III,32| része. Ugyanakkor nagyra becsüli a házasságra szóló meghívást,
355 II, I,48| püspököket kérjük, fogadják el és becsüljék az Istennek szentelt élet
356 II,III,68| Krisztusban való hit teljes beéréséig. ~Ha tehát igaz, hogy az
357 Bev, 0,5 | csodálatos gazdagság! A szinodus befejezésekor magam is szükségesnek tartottam
358 II,III,69| olyan életkor sincs, mely befejezettnek tekinthetné a személy érlelõdését. ~
359 II,III,70| képzési folyamatot benne most befejezi. A halált úgy készíti elõ
360 II,III,69| megtapasztalja Krisztus érzületét, befejezte fejlõdését. Az alapképzéshez
361 II, I,50| tapasztalata a szinodus befejeztével az egész Egyházra is kiterjedjen."
362 I,III,34| gondoskodás által. A menyasszonyi befogadás elsõsorban Máriában mutatkozik,
363 II, I,47| megtisztítsa, megbecsülje és befogadja.106 Az Istennek szentelt
364 II, I,41| szóló, sajátos ajándékait behozza a történelembe. Az Egyház
365 III, I,78| keresztények misszionálására bel- és külföldön egyaránt. A
366 I, 0,16| hogy Krisztust hallgassák, belé vessék minden bizalmukat,
367 II, I,56| elöljárók és elöljárónõk beleegyezésével, és döntéseik elfogadása
368 II, I,50| megvalósításhoz szükséges beleegyezést megkapják tõlük. Hasonlóképpen
369 II, I,43| elöljárónõk hivatalának -- beleértve a helyi elöljárókat is --
370 II,III,70| tevékenységbe való teljes belekapcsolódás elsõ évei alapjában véve
371 I, IV,39| természetébõl következõen... beleolvadnak az Abszolútumra, az Istenre
372 II, I,56| egyházi mozgalmakba való belépés a saját intézmény karizmájának
373 Bev, 0,10| hogy a boldogságok erejével belülrõl alakítsák át a földkerekséget.
374 II,III,64| alapítónõk példája szerint bemutassa az Úr Jézus személyének
375 I, II,26| ország elõvételezéseként bemutat. A II. Vatikáni Zsinat föleleveníti
376 Bev, 0,4 | Jóllehet a II. Vatikáni Zsinat bemutatta az egyházi közösség nagy
377 Bev, 0,6 | remeteségekben. Mai, elsõsorban Szent Benedek által ihletett formájában
378 Bev, 0,3 | mert "a keresztény hivatás bensõ természetét jeleníti meg",
379 III, 0,74| vezetnie, és viszont, amit bensõnkben szemlélõdve látunk, annak
380 III, 0,72| annál apostolibb, minél bensõségesebb odaadása az Úr Jézus iránt,
381 I,III,33| Isten a keresztségben, a bérmálásban és a papszentelésben hoz
382 I,III,31| elegendõ a keresztségi és bérmálási konszekráció, mely Isten
383 I,III,31| mûve, a keresztségen és a bérmáláson alapszik, s az Euharisztiából
384 II, I,52| tanúságtételre serkenti. ~Szent Bernát szavai a különbözõ szerzetekrõl
385 I, I,21| legyenek (ApCsel 4,32), beszédes hitvallás a Szentháromságról.
386 III, I,76| Az Istennek szentelt élet beszédesen fejezi ki, hogy minél inkább
387 II,III,66| fontos eszköze a személyes beszélgetés, melyet közismert hatékonysága
388 I, IV,39| lelkigyakorlatokkal, lelki napokkal, lelki beszélgetéssel és lelkivezetéssel. Elõsegítik
389 II, I,52| pluralitásról és plurális egységrõl beszélhetünk... Miként tehát odaát egy
390 I, IV,36| csak Istennel vagy Istenrõl beszéljen -- ahogy ezt Szent Domonkosról
391 II, II,62| szentelt életrõl lehessen beszélni, alapvetõen szükséges, hogy
392 I, IV,40| kifejezést: "a végérõl beszéltek, melyet Jeruzsálemben kellett
393 Bev, 0,5 | testvérek, fõleg a szegények és betegek szolgálatával döntöttek
394 II, I,44| szerepe ~44. Az öregekrõl és betegekrõl való gondoskodás lényeges
395 Bev, 0,2 | szívesen fogadják a külföldrõl betelepedõ intézményeket, hanem sokféle
396 I, II | II. HÚSVÉT ÉS A BETELJESEDÉS KÖZÖTT ~
397 Bev, 0,1 | történelemben, de mennyei beteljesedését még várja. ~Évszázadokon
398 I, I,18| mintakép, akiben minden erény beteljesedett. Az Õ tiszta, szegény és
399 II,III,66| értékére, mely révén a követés beteljesedhet. A lelki bölcsesség fényénél
400 I, IV,40| melyet Jeruzsálemben kellett beteljesítenie" (9,31). A "vég" a kinyilatkoztatás
401 I, II,23| aminek Jeruzsálemben kell beteljesülnie" (9,31). A tanítványok szeme
402 I, 0,16| aki egyedül képes egészen betölteni az emberi szívet. Az Istennek
403 II, II,60| küldetésükhöz. Az elöljárói tisztség betöltésére is érvényes ez, ha meggondoljuk,
404 I, II,23| körülveszi, fölemeli õt és betölti szívét. Mária mellett János
405 II,III,66| szolgálatukat végzik. A régebbi és bevált hagyományú intézetek legjobb
406 II, I,42| a szolgálatra minden erõ bevetésével; a nyitottságot a másik --
407 Bev | BEVEZETÉS ~
408 II, I,55| a világi Krisztus-hívõk bevezetést nyerhetnek az evangéliumi
409 II, II,59| különleges módja egyre inkább bevezeti õket az Euharisztia misztériumába.
410 II, I,43| tudnia kell dialógus révén bevonni a döntési folyamatba --
411 I, IV,38| arcát (vö. Ter 32,23--31). A bibliai õstörténet ezen eseményében
412 II, II,62| eredeti sajátosságokkal bírnak. ~Az új közösségek eredetisége
413 II, II,59| elõvételezése, vágyódás az Úr birtoklására és színelátására."133 Ezen
414 I,III,30| szóló meghívás, sem a javak birtoklásáról való lemondás, sem az elöljáró
415 III, I,75| szépsége és ragyogása által birtokolhasd azt, ami az Úr ruháinak
416 I, 0,16| mértékét. A szent hivatal birtokosai élõ képmásai Krisztusnak,
417 II, II,60| amit az illetékes hatóság bíz rájuk. Az ilyen szolgálat
418 I, II,27| a jövõt tekintve gyakran bizalmatlan és pesszimista testvéreiben
419 I, 0,16| hallgassák, belé vessék minden bizalmukat, s Õt tegyék életük középpontjává.
420 II,III,64| vonzzuk az új hivatásokat? Bizalmunkat Jézus Szívébe kell vetnünk,
421 I, I,21| felelõsségteljes és kölcsönös bizalomra épülõ gyermeki és nem rabszolgai
422 II, I,53| Kongregációjával. Aktív és bizalomteljes kapcsolatot kell ápolni
423 I, 0,16| szentelt életre az a feladat bizatott, hogy Isten emberré lett
424 III, 0,73| tanítottak: úgy kell Istenben bízni, mintha minden Tõle függne,
425 II,III,64| és a Szentlélekre kell bíznunk magunkat, aki az Istennek
426 Bev, 0,13| szinodus számára egyaránt.22 ~Bízom abban, hogy az Egyház fiai
427 Bev, 0,3 | mutatja -- ha ezt egyáltalán bizonyítani kell --, hogy nem elszigetelt
428 Bev, 0,12| korábbiakhoz járuló formái bizonyítják azt az állandó vonzást,
429 Bev, 0,12| melynek feladata, hogy bizonyítsa a célkitûzés hitelességét,
430 II, I,58| együttmûködési formákat igényel. ~Bizonyosak lehetünk abban, hogy az
431 III, 0,73| megvalósuljanak. Mindez azzal a hívõ bizonyossággal történik, hogy a Szentlélek
432 Bev, 0,3 | A keresztény nép erre a bizonyosságra támaszkodik továbbra is,
433 III | VILÁG IRÁNTI SZERETETÉNEK BIZONYSÁGA ~
434 II, I,51| ugyan az egység után, mégis bizonytalanok az útkeresésben -- az Istennek
435 II, II,61| problémák megoldására külön bizottságot hoztak létre, s meg kell
436 II, II,60| vonatkozóan nem ad kifejezett biztatást, mert azt akarta, hogy a
437 II,III,69| sem érezheti magát annyira biztonságban vagy annyira buzgónak, hogy
438 I, IV,37| személyek számára szükségszerûen biztonságos kritériumot ad egy olyan
439 II,III,64| huzamosabb és aktív részvétellel biztosítható.162 A Szentlélekkel való
440 II, II,62| a hagyomány által nekik biztosított, elõkelõ hely. Az új formák
441 II, I,48| megyéspüspök gondjaira vannak bízva. Egy, az Istennek szentelt
442 II,III,66| legjobb tagjaik rendelkezésre bocsátásával segíthetik az újabb alapításokat.
443 Bev, 0,7 | valóság mulandó voltát, s böjtölésük és bûnbánatuk által megmutatják,
444 Bev, 0,6 | a szüntelen imádságot, a böjtöt és az éjszakai virrasztást,
445 II, II,62| közösségbe való fölvétel módját; bölcsen ítélje meg az esetleges
446 II,III,68| képesek-e lelki és pedagógiai bölcsességben gazdag módszert fölkínálni,
447 II, I,44| Kétségtelenül sokat adhatnak bölcsességbõl és tapasztalatból a közösségnek,
448 II, I,53| misztériumát és Isten sokféle bölcsességét tükrözõ karizmákat.121 Buzdítom
449 I, IV,38| hogy értékelni tudja a maga bölcsességi és lelkiségi jellegét; az
450 I, II,28| Egészen szép vagy!" A Boldogságos Szûz Máriához fûzõdõ kapcsolat --
451 I,III,33| kell megmutatnia az örök boldogságot Istennél. ~
452 I, IV,36| kell öltenie és ki kell bontakoznia az intézmény hiteles hagyományában
453 I, IV,38| megbocsátást nem ismerõ harcba bonyolódás veszedelmét... Mindegyikünknek,
454 I, 0,15| beszélt, hirtelen fényes felhõ borult rájuk, s a felhõbõl szózat
455 I, IV,35| evangéliumi életforma eszközeinek bõségére és hatékonyságára, valamint
456 I, 0,15| arcának gyengeségétõl meg ne botránkozzék. Mindkét esetben a menyasszony
457 Bev, 0,7 | voltát, s böjtölésük és bûnbánatuk által megmutatják, hogy
458 I, II,23| fölött áll, testében legyõzi bûneinket, magához vonz minden férfit
459 I,III,32| gyógyít, vagy jó útra téríti a bûnösöket, gyermekeket áld meg, és
460 I, IV,38| Mivel az aszkézis segít a bûntõl megsebesített emberi természet
461 Bev, 0,13| A jelen apostoli buzdítás célja ~13. Összegyûjtvén
462 Bev, 0,13| együttmûködésére. E szinodus utáni buzdításban ugyanazzal a lelkülettel
463 Bev, 0,13| személyek -- szívesen fogadják buzdításomat, s kívánom, hogy gondolják
464 Bev, 0,4 | megfelelõen jelen apostoli buzdításomban közzé akarom tenni a szinodus
465 Bev, 0,13| gyümölcseit, jelen apostoli buzdításommal az egész Egyházhoz fordulok,
466 III, I,75| alkalmatlan, ints, kérj, buzdíts bátran és a tanítás minden
467 III, 0,72| közösségi élete, s minél buzgóbban kapcsolódik az intézmény
468 II,III,69| biztonságban vagy annyira buzgónak, hogy mellõzhetné az óvatosságot
469 I, IV,38| vezethet, hogy lanyhul a lélek buzgósága, vagy elbátortalanodva követni
470 II, I,41| valahányszor a kezdeti idõk buzgóságát akarta újra élni és megújult
471 III, I,79| késztethetik õket, hogy buzgóságukat szemlélõdéssé és imádsággá
472 II, II,62| Krisztus-hivõk között, és az apostoli cél nyitott az új evangelizáció
473 II, II,60| hagyományukból fakadó jellegük és céljaik szerint nem igénylik a szent
474 III, 0,72| konszekrációjánál fogva az intézmény céljának megfelelõ "misszióban" van.
475 I,III,33| tartva az eljövendõ békét -- célként kell megmutatnia az örök
476 Bev, 0,12| feladata, hogy bizonyítsa a célkitûzés hitelességét, és elkerülje
477 II,III,71| alapítónõ szelleméhez és célkitûzéseihez, s a kiérlelt hagyományhoz,
478 II,III,71| az apostoli tevékenység célkitûzéseinek és módszereinek korszerû
479 II, II,59| klauzúra a szívnek arra a cellájára utal, ahol mindenkinek meg
480 II, I,53| relationes dokumentum szellemében célszerûen szilárd formát kell öltenie,
481 II, II,62| kezdeményezések gazdagsága láttán célszerûnek látszik egy bizottság fölállítása
482 II, I,56| szenvedés enyhítését tûzték ki célul. Amennyiben ezt az együttmûködést
483 II, I,58| Katalinnak, az egyháztanítói címmel elsõként kitüntetett két
484 I, IV,35| emberiségbõl a szeretet civilizációjában Isten gyermekeinek nagy
485 III, I,79| javára szolgál: a különbözõ civilizációkban fölfedezett értékek arra
486 I,III,30| Jézus az önként vállalt cölibátus esetében ki is emelte (vö.
487 I,III,31| arra kötelezi õket, hogy cölibátusban, szegénységben és engedelmességben
488 I,III,30| szerint nem kapcsolódik a cölibátusra vagy a szüzességre szóló
489 I, IV,38| kísértést, melyek olykor ördögi csábítás hatására a jó színében lépnek
490 I, IV,38| követelések támogatása arra csábíthat, hogy a nacionalizmus formáihoz
491 I, II,25| meghatározott szerzetesi családhoz tartozás jele, a szinodusi
492 II, I,58| a tanítás, a szokások, a családi és társadalmi élet támogatása,
493 Bev, 0,9 | reguláris kanonokok különféle családjai, a koldulórendek, a reguláris
494 I, IV,35| Isten gyermekeinek nagy családját akarja létrehozni."75 ~Az
495 I, I,21| ahol Õ szüntelenül lelki családokat és testvéri közösségeket
496 II, I,55| viszonzásul a szerzetes családoknak. ~
497 II,III,64| lelkipásztoroktól, szerzetesektõl, családoktól és nevelõktõl, amint ez
498 II,III,64| tevékeny együttmûködése csalhatatlanul el fogja nyerni az isteni
499 I, II,27| el, Úr Jézus!" kéréshez csatlakozik egy másik, sürgetõ kérés: "
500 I, IV,38| nacionalizmus formáihoz csatlakozzanak vagy elfogadjanak olyan
|