100-csatl | cseke-erezh | erezn-hallg | hallh-kepes | kepma-lelki | lelku-nemze | nepeb-szand | szapo-tevek | teves-zsina
bold = Main text
Chapter, Paragraph, Number grey = Comment text
501 II,III,70| megszokás veszedelme, valamint a csekély eredmények láttán a kiábrándulás
502 Bev, 0,6 | gyakorlatok és a szeretet cselekedetei által titokzatos módon gazdagítsák
503 III, I,75| Istennek szentelt élet a cselekedetek nyelvén bizonyítja, hogy
504 I, 0,14| Krisztusnak sok szavát és cselekedetét õrzi az evangélium, melyek
505 III, I,77| vagyok, mit akarsz, hogy cselekedjem? Küldj, ahová akarsz;'"189 --,
506 I,III,30| Eucharisztia ünneplésekor az Egyház cselekményét végzik az Egyházért, s közösségben
507 I,III,30| hozzákapcsolják önátadásukat e cselekményhez.57 ~
508 III, 0,74| megkülönböztetés, sem a cselekvés nem lehet hatékony. Az egyes
509 I, I,22| 7). Egész életmódját és cselekvési stílusát az Atya kezébe
510 I, I,22| emlékezés Jézus élet- és cselekvésmódjára, arra, ahogyan a megtestesült
511 II, I,46| gondolkodás-, kifejezés- és cselekvésmódot. Mert a közösségi élet "
512 III, 0,74| szemlélõdve látunk, annak jobb cselekvésre kell vezetnie."178 Maga
513 Bev, 0,8 | dicsõséget. ~A magányban és a csendben egész életüket és tevékenységüket
514 I, II,23| Jézust a kereszten, ahol "a csendbõl kilépõ Ige"39 a maga hallgatásában
515 II, I,54| különbözõ tagjai az ajándékok cseréje és az együttmûködés révén
516 II, I,47| részegyházak között az "ajándékok cseréjét", s ezáltal hozzájárulhatnak
517 II, II,62| alapításokkal és ajándékokat cserél velük. ~Ily módon az Istennek
518 II,III,70| eredeti elhatározásukat, nem cserélve föl az önátadás tökéletességét
519 I, IV,36| szomjazást táplálja, melynek csillapítását Isten megígérte (vö. Mt
520 I, 0,15| jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet
521 I,III,32| elõvételezi a jövendõt, melyben a csíraszerûen és misztériumként már most
522 II, I,52| nem tartozom... Így nem csoda, ha ebben a számkivetésben,
523 I, I,20| hogy hirdetik a kegyelem csodáit, melyeket az Úr azokban
524 I, I,20| voltam és mivé lettem. Csodák csodája! Összeszedett vagyok, szent
525 I, I,20| mi voltam és mivé lettem. Csodák csodája! Összeszedett vagyok,
526 I, II,24| a szülõk kezében; szép a csodákban, szép az ostorcsapások alatt;
527 I, I,20| ezekkel a meglepõ isteni csodákkal."36 ~Így az Istennek szentelt
528 I, I,20| ékesszólásával tanúskodnak e csodákról. Az emberek álmélkodására
529 II, I,58| kifejezem az egész Egyház csodálatát és háláját; érezzék, hogy
530 I, 0,16| meghatározza, amennyiben csodálattal eltelve elismeri az Atya,
531 II,III,63| kezdeményezések számszerû csökkenésébõl fakadó különbözõ nehézségek
532 II,III,71| Szentlélek hatására az imádság, a csönd és a magány idejét határozottan
533 I, II,24| vállalásában, hogy életük csöndes áldozatával, teljes önátadással
534 I, IV,38| szólító hívás csak az imádás csöndjében fogható föl, és csak Isten
535 I, IV,38| imádott jelenléttel telített csöndre: a teológiának, hogy értékelni
536 Bev, 0,2 | Istennek szentelt személyek más csoportjaiért, valamint mindazokért, akik
537 II, II,62| házas emberekbõl álló vegyes csoportok egy sajátos -- olykor valamely
538 III, 0,74| az elbizonytalanodás és a csüggedés veszedelme. A szemlélõdés
539 I, II,24| annyira iszonyatosnak és csúfnak látszott, hogy az emberek
540 II, I,46| Együttérezni az Egyházzal (Sentire cum Ecclesia) ~46. Nagy feladatot
541 III, I,75| tanítványai lábát, és a derekára kötött kendõvel megtörölte." (
542 Bev, 0,4 | püspököknek, papoknak, diákonusoknak, szerzeteseknek és világi
543 II,III,67| hogy a környezõ kultúrával dialogizálva hogyan kell apostolkodni,
544 II, I,51| újra folytatják a szeretet dialógusát. Földünk különféle társadalmaiban --
545 III, 0,74| tagjával közösségben és dialógusban kell történnie. A küldetésnek
546 III, 0,74| mely csak összevetésbõl és dialógusból születhet meg. Fõként a
547 III, I,79| türelmesen és bátran törekedve a dialógusra, hasznos kapcsolatokat alakítottak
548 II, I,52| ma is aktuálisak: "Mindet dicsérem és szeretem, ahol csak igazként
549 II, II,62| elkötelezettségnek azok az önmagukban dicséretes formái, melyet egyes keresztény
550 I, IV,38| emberi eszközöktõl függne. A dicséretre méltó törekvés, hogy közelebb
551 II, I,41| alakult arra, hogy Istent dicsérje és közösségben éljen (vö.
552 Bev, 0,6 | akik képesek arra, hogy a dicsõítés és a szüntelen kérõ imádság,
553 I, II,27| szentelt élet az isteni dicsõség e végsõ fölragyogásának
554 Bev, 0,8 | elõvételezik az eljövendõ dicsõséget. ~A magányban és a csendben
555 II, II,60| intézmény a maga feladatát differenciált szolgálattal oldja meg,
556 I, I,21| ajándékát szentháromságos dimenzióban egyre figyelmesebb és erõsebb
557 III, 0,74| problémákat a maguk valós dimenzióiban lássuk, és a siker nagyobb
558 II, I,51| légkörében a probléma világméretû dimenzióinak érzékelése nem fogja elfojtani
559 I,III,30| tartozó karizma apostoli dimenziójának köszönhetõen különleges
560 I,III,32| misztériumának egyik vagy másik dimenzióját az életállapotnak megfelelõen
561 I, II,27| A keresztény Kelet ezt a dimenziót emeli ki, amikor a szerzeteseket
562 II,III,65| a meghivás növekedésének dinamikáját, minden meghivott elidegeníthetelen
563 I,III,30| meghívások ugyanis mélyebb, dinamikusabb egységbe forrnak össze benne. ~
564 II,III,71| iránti szeretet egy hatalmas dinamizmus, mely a növekedést és a
565 I, 0,15| életre szóló meghívás mély dinamizmusa jelent: "Jó veled lennünk,
566 II,III,70| A hûség dinamizmusában ~70. Van egy bizonyos lelki
567 II,III,70| Istenhez, és higgadtabban, diszkrétebben, ugyanakkor áttetszõbben
568 II, I,58| kizsákmányolás, az erõszak és a diszkrimináció minden formájának legyõzéséért."
569 I, IV,38| követni kezdi a pillanatnyi divatot. A magasabb lelki képzés
570 Bev, 0,6 | elmélkednek az Igérõl (lectio divina), s részt vesznek a liturgiában
571 II,III,66| segíthet mind a hivatás körüli döntésben, mind az új ember kialakításában,
572 I, II,23| 27). A teljes önátadás döntése az isteni szeretet gyümölcse
573 II, I,56| elöljárónõk beleegyezésével, és döntéseik elfogadása iránti teljes
574 III, 0,73| bátran megvalósítják olyan döntésekben, melyek mind az eredeti
575 II, II,61| határozatait, hogy a hivatalos döntéseknek megfelelõen lehessen a kívánt
576 II, II,62| melyeket az elbírálásnál és a döntéseknél figyelembe lehet venni.156
577 I, IV,36| hiteles keresztény minden döntését indítania kell. ~E hármas
578 II, I,58| nyitni az együttmûködésre a döntést hozó folyamatokban is, fõként
579 II,III,69| formálni.170 ~Következésképpen döntö fontosságú, hogy a Ratio
580 Bev, 0,5 | és betegek szolgálatával döntöttek Krisztus mellett.9 Épp e
581 II, I,53| kapcsolatnak a Mutuae relationes dokumentum szellemében célszerûen szilárd
582 II, I,53| Zsinat119 és több azt követõ dokumentum120 bátorított és szabályozott --
583 II, I,48| összefüggését különbözõ zsinat utáni dokumentumok elmélyítették és kodifikálták.
584 I, II,26| személy, aki kitart az Úr dolgaiban, nem feledi, hogy "itt nincs
585 I,III,31| hivatásukból fakadóan földi dolgaikat Isten szerint rendezik."
586 II, II,59| szegénység által, mely nem csupán dolgokról mond le, hanem a "térrõl",
587 III, 0,73| Tõle függne, és úgy kell dolgozni, mintha minden rajtunk múlna. ~
588 Bev, 0,13| a heteken át intenzíven dolgozó szinodus számára egyaránt.
589 II, I,49| részegyháznak, teljes közösségben dolgozva a püspökkel az evangelizációban,
590 II,III,68| amilyen gyorsan csak lehet, dolgozzanak ki egy ratio institutionis-t,
591 III, I,78| terjesztéséért és megerõsítéséért dolgozzon, s az evangéliumot mindenhová,
592 I, I,20| Isten Országa minden földi dolog fölött áll, és föltárja
593 I, IV,36| beszéljen -- ahogy ezt Szent Domonkosról mondják77 --, hogy megízlelhesse,
594 Bev, 0,3 | hanem ma is és a jövõben is drága és nélkülözhetetlen ajándék
595 III, I,79| van szükség, melyek az Úr&eacu
596 I,III,33| hogy a megkereszteltekben ébren tartsa az evangélium lényeges
597 II, I,51| feladata a közösségi érzék ébrentartása és tanúsítása népek, fajok
598 I, II,27| képes arra, hogy reményt ébresszen a jövõt tekintve gyakran
599 I, IV,39| Minden hívõben föl kell ébreszteni az életszentség erõs vágyát,
600 I, II,27| boldogságok lelkületének ébresztésével -- mely az igazságosság,
601 II, I,46| az Egyházzal (Sentire cum Ecclesia) ~46. Nagy feladatot ró
602 Bev, 0,5 | életnek a történelemben eddig megjelent sokféle formájára,
603 II, I,46| szemben, akit "a Földön járó édes Krisztusnak nevez",98 egy
604 II, I,57| tegyenek a szûz, menyasszony és édesanya Egyház misztériumáról.130
605 I, II,28| Szûzben sajátos jogcímen édesanyára talál. Mert igaz, hogy a
606 I, I,19| szeplõtelenül" jelenjék meg elõtte (Ef 5,27). ~Azokkal szemben,
607 I, II,24| Ige Istennél... szép az égben és szép a földön; szép az
608 II, II,59| embereknek és az emberiség egészének fölkínált lehetõséget, hogy
609 II,III,65| szempontok harmonikusan egészítsék ki egymást. A fejlõdési
610 Bev, 0,7 | eszkatologikus képmásai õk az égi menyasszonynak és az eljövendõ
611 II,III,64| és nevelõktõl, amint ez egy-egy részegyház lelkipásztorkodásának
612 II, I,45| mindenki apostoli munkáját egyazon küldetésre irányítja. Ahhoz,
613 II,III,65| papságra készülõk esetében ez egybeesik az átfogó képzés részét
614 II,III,67| felebarát iránti szeretet egybeolvasztásának nehéz mûvészetét, s emellett
615 I, I,19| szeplõ, ránc és minden egyéb hiba nélkül, szentül és
616 II,III,70| áll kapcsolatban, hogy az egyén minden életszakaszában új
617 II, I,45| a sebeket és erõsíti az egyénekben a közösséghez tartozást.
618 II, I,56| társadalom peremére sodródott egyénekkel foglalkoznak és az emberi
619 II, I,57| és elismeri mindkettõjük egyenértékû méltóságát. Az Istennek
620 II, I,51| az egyes értékeket, és az egyéni sajátosság megbecsülése
621 II,III,65| formálni,167 figyelembe véve egyéniségének minden szempontját, magatartását
622 II, II,61| pap, akár nem -- teljesen egyenlõ volt, az idõk folyamán új
623 II, I,56| Amennyiben ezt az együttmûködést egyértelmû és erõs keresztény és karizmatikus
624 II, I,46| megélni és Isten népe elõtt egyértelmûen és világosan tanúsítaniuk
625 II, I,42| közösségi életben a Lélek egyesekben jelenlévõ erejének másokra
626 I, I,18| mely meghatározza létüket. Egyesektõl azonban -- nevezetesen az
627 II, I,54| erõiket egyesíthetik és egyesíteniük is kell, annak érdekében,
628 II, I,41| Szentlélek egysége által egyesített nép".87 A testvéries élet
629 II, I,54| együttmûködés révén erõiket egyesíthetik és egyesíteniük is kell,
630 III, 0,74| tökéletes példát arra, miként egyesíthetõ az Atyával való közösség
631 I,III,32| ugyanis sajátos szintézisben egyesítik a megszenteltség értékét
632 II, II,62| Istennel való bensõséges egyesülés és az egész emberiség egységének
633 II, II,59| kolostorok közti szövetségeket és egyesüléseket, amint azt már XII. Pius
634 II, II,59| Urával való kizárólagos egyesülését jelzõ életforma iránt viseltetik.
635 II, I,46| Istennel való bensõséges egyesülésnek és az egész emberi nem egységének
636 Bev, 0,3 | egyetlen Võlegényével való egyesülésre.3 A szinoduson többször
637 II,III,70| szenvedésének utolsó órájával egyesüljön, az Istennek szentelt személy
638 II, II,59| amikor az Egyház Võlegényével egyesülve dicsõségesen jelenik majd
639 II, I,47| misszionálásra. ~Így mutatkozik az egyetemesség és a közösség lényeges jegye,
640 II, I,47| utódának egységet és missziós egyetemességet építõ szolgálata között
641 II, I,53| igyekezzenek "a püspökökkel egyetértésben minden egyes intézmény legjobb
642 Bev, 0,4 | Egyházon belüli közösség nem egyformaság, hanem a Lélek ajándéka,
643 II, I,48| szent katolikus és apostoli Egyháza,"107 a szerzetesek és a
644 II,III,64| hogy küldjön munkásokat Egyházába, hogy így fölkészítse az
645 Bev, 0,6 | Nyugaton ~6. A katolikus keleti egyházak szinodusi atyái és a többi
646 II,III,64| részérõl a hivatásokat a helyi egyházakkal teljes összhangban kell
647 Bev, 0,1 | gyökerezik, az Atyaisten ajándéka Egyházának a Szentlélek által. Az evangéliumi
648 Bev, 0,4 | témakörét, melyekkel az Úr Jézus Egyházát megajándékozta. Jóllehet
649 I, I,19| válnak a történelemben. ~Az egyházatyák találó intuicióval filokáliának,
650 I,III,29| soha nem hiányozhat az Egyházból: oly fontos eleme és jellegzetessége
651 Bev, 0,13| apostoli buzdításommal az egész Egyházhoz fordulok, hogy ne csak az
652 II, II,62| tisztaságát, lelkiségüket, egyházias érzületüket küldetésük teljesítésében,
653 II, I,54| körvonalazott és tökéletesebb egyházkép kialakulásához, s a különbözõ
654 II, I,48| élet intézménye nélküli egyházmegye nemcsak sok lelki ajándékot,
655 II, I,47| kapcsolatukból következõ, egyházmegyék fölötti jellegükkel a különbözõ
656 II, I,50| részegyház teológiájának és az egyházmegyés papság lelkiségének taglalása,
657 II, I,50| szinodus befejeztével az egész Egyházra is kiterjedjen."116 Kívánom,
658 II, I,58| Sziénai Szent Katalinnak, az egyháztanítói címmel elsõként kitüntetett
659 I, IV,35| megfogalmazott: "Az egész egyháztörténelemben mindig szent férfiak és
660 II,III,65| hittel fogadva az Úrtól és az Egyháztól a fölkínált kegyelmi eszközöket.
661 II, I,52| jámboran élnek az Egyházban. Egyhez a regula megtartásával,
662 I,III,31| visszavezethetõ e három egyikére, attól függõen, hogy Isten
663 I,III,31| gazdagsága szerint csak az egyiket kapta meg valaki, vagy többet
664 II, I,54| tapasztalatok eredményeként -- mint egykor a különbözõ világi- vagy
665 II, I,52| tartozom. Szükségünk van egymásra: a szeretet mûve, hogy nem
666 I,III,31| kölcsönös kapcsolatokban állnak egymással, melyeket érdemes tüzetesebben
667 I,III,32| általános sajátosságain belül egymástól különbözõ, de egymást kiegészítõ
668 I, 0,16| Jn 4,34), kivel tökéletes egységben van, s kitõl mindenben függ. ~
669 I, I,21| amellyel a Fiú a Szentlélek egységében szereti az Atyát. Vállalásukkal
670 II, I,47| lehetõséget, hogy a katolikus egységen belül a különbözõ népek
671 II, I,42| szentségében tisztul, és az egységért mondott imádságból erõsödik.
672 Bev, 0,5 | kettõs parancsának szoros egységét mutatja meg. ~A szinodus
673 III, 0,74| nagyon tevékeny élettel. Ezen egységre való folytonos törekvés
674 II, I,52| pluralitásról és plurális egységrõl beszélhetünk... Miként tehát
675 II,III,63| jelenti a problémát. Ez a nem egyszerû és nem ritkán fájdalmas
676 II,III,63| intézmény apostoli mûve, s egyszerûen a jelenléte néhány helyi
677 I, II,25| hogy a tagjaik öltözködése egyszerûség és méltóság tekintetében
678 II, II,59| 5,14--15), életük minden egyszerûsége ellenére láthatóvá teszik
679 II, I,58| tudja fejezni a polgári együttélés minden megnyilvánulásában
680 III, I,78| környezet, a struktúrák, sõt az együttélést szabályozó törvények területén.
681 II, I,46| Együttérezni az Egyházzal (Sentire cum
682 I,III,32| Az ajándékok e harmonikus együttesében az alapvetõ életformák közös
683 I, 0,14| meghívás lényeges vonásainak együttlátásához igen nagy segítséget nyújt,
684 III, I,79| imádsággá emeljék, a társadalmi együttlétet és a vendégbarátságot intenzívebben
685 II, II,60| szeretetben és az Egyház javára együttmüködéssel végzett szolgálatban; testvérei
686 II, I,55| az új közösségi utak és együttmûködések több szempontból is bátorításra
687 II, I,55| Krisztus-hívõk intenzívebb együttmûködésének megkönnyítése a misszió
688 Bev, 0,13| Istennek-szenteltség lelki és apostoli együttmûködésére. E szinodus utáni buzdításban
689 III, I,78| apostoli élet társaságainak együttmûködését: Krisztus evangéliumának
690 II, I,54| különbözõ ajándékok harmónikus együttmûködésével hatékonyabbá teszi a korunk
691 II, I,58| miatt, mely a nõktõl is új együttmûködési formákat igényel. ~Bizonyosak
692 III, I,77| érezniük kell, hogy különleges együttmûködésükkel részesei az Egyház missziós
693 II, I,56| világi Krisztus-hívõk is együttmûködnek, valóban egy adott intézmény
694 II, II,60| melyet a testvérek a papokkal együttmûködve végeznek mind a közösségen
695 I, 0,16| hanem mindezt az egész egzisztencia Krisztushoz "hasonlóvá"
696 I, IV,36| pedig azt az igazságra való éhezést és szomjazást táplálja,
697 III, I,75| hogy a testvérek és nõvérek éhségtõl barázdált, politikai ígéretekbõl
698 Bev, 0,6 | imádságot, a böjtöt és az éjszakai virrasztást, a lelki harcot
699 I, 0,15| elragadta az Úr ragyogása: aki "ékesebb az emberek fiainál" (Zsolt
700 I, I,20| hanem az átváltozott lét ékesszólásával tanúskodnak e csodákról.
701 I, II,25| jeleivé és az evangélium ékesszóló -- bár gyakran hallgatag --
702 II, II,59| teremtett értékrõl is.~A "test" elajándékozásának ez a különleges módja egyre
703 I, IV,38| a lélek buzgósága, vagy elbátortalanodva követni kezdi a pillanatnyi
704 I, IV,40| vezetõ úton. ~Amikor Lukács elbeszéli, hogy Mózes és Illés Krisztussal
705 II, II,62| kritériumait, melyeket az elbírálásnál és a döntéseknél figyelembe
706 III, 0,74| a belsõ elszürkülés, az elbizonytalanodás és a csüggedés veszedelme.
707 I,III,29| szivét és értelmét egyaránt elbûvölõ --megtapasztalása nem szigeteli
708 I, I,21| Krisztus-követésével gyakorolnak, kinek eledele volt, hogy megtegye az Atya
709 I, IV,36| véges szeretettel meg nem elégedõ szív szándékát mutatja,
710 I,III,29| az Egyházból: oly fontos eleme és jellegzetessége ugyanis,
711 I, IV,36| Istennek szentelt élet lényeges elemei. ~Minden karizmának ugyanis
712 II, II,62| lényeges teológiai és kánonjogi elemeire épüljenek.151 E különbségtétel
713 Bev, 0,5 | történetének ezen állandó elemét: a rendalapítók és rendalapítónõk
714 II, I,50| területen hatásos együttmûködés elengedhetetlen föltétele, nagyon hasznos
715 II,III,68| akarja sajátítani. E ratio ma elengedhetetlenül szükséges: egyrészt megmutatja,
716 I, I,19| Krisztus-hasonlóságra, az az elérhetetlen fényesség egy sugarát tükrözi,
717 II,III,70| eredményeihez kötve. ~Mikor pedig elérkezik a pillanat, hogy az Úr szenvedésének
718 II,III,65| legbensõbb mélységében kell elérnie, úgy, hogy viselkedése és
719 II,III,70| félelem, a megmerevedés, az elernyedés és az abbahagyás jelenségei
720 II, I,51| és mindenki, különösen az elesettek iránt, önfeláldozó szeretetre
721 I, IV,37| válaszként -- bátran újjá kell éleszteniük az alapítók és alapítónõk
722 I, I,22| élet élõ emlékezés Jézus élet- és cselekvésmódjára, arra,
723 I,III,31| ajánlott. Jóllehet mindhárom életállapot Krisztus egyedülálló misztériumának
724 I,III,30| erõvel valósítsa meg az életállapotának megfelelõ tisztaságot, az
725 I,III,32| vagy másik dimenzióját az életállapotnak megfelelõen fejezzék ki.
726 Bev, 0,4 | lezárja azoknak a sajátos életállapotoknak a témakörét, melyekkel az
727 I, I,19| ugyanez a Lélek másokat -- életállapotuknak megfelelõen -- a testvérek
728 Bev, 0,10| akarják bevinni a társadalmi életbe Krisztus országának új erõit,
729 I, 0,16| kiszakította a mindennapi életbõl, és maga mellé vette õket.
730 III, I,75| Szeretet Leányainak ezt az életcélt adta: "A közösség szelleme
731 I,III,31| A Krisztus-hivõk világi életére, a fölszentelt szolgálatra
732 Bev, 0,2 | másutt ugyanakkor csodálatos életerõrõl tanúskodnak, s ezzel bizonyitják,
733 Bev, 0,2 | Hála az Istennek szentelt életért 2. Az Egyházban annyira
734 I, II,23| megajándékoz a föltámadás új életével (vö. Jn 12,32; 19,34.37).
735 II,III,68| érzületét. A képzés egy életfolyamat, mely által az ember léte
736 I, 0,14| erejébõl lehetséges. Ebben az életformában ugyanis a keresztségi megszentelés
737 I, I,18| vágyódik, hogy érzületének és életformájának elsajátításával elmerüljön
738 I, 0,14| és szorosan kövessék az Õ életformáját. Egy ilyen "Krisztus-formájú"
739 I, IV,39| ösztökélnie azokat, akiknek életformájuk megválasztása alapján az
740 I, II,24| folyamán támasztott különbözõ életformákban -- Istenek szenteli életét,
741 Bev, 0,13| általában a többi egyházi életformának is -- nehéz és fáradságos
742 II,III,70| szintû lelki és apostoli életformára, hanem abban is, hogy fölfedezzék
743 II,III,69| az új ember, aki minden élethelyzetben megtapasztalja Krisztus
744 II, II,59| maradjanak hûségesek a klauzúrás élethez. Példájuk következtében
745 Bev, 0,12| kezdeményezésekbõl születtek. Életképességüket az egyházi tekintélynek
746 Bev, 0,11| változatai, azaz azok az életközösséget alkotó társaságok, melyek
747 I, IV,36| megélt bensõséges és derûs életközösségre, mégpedig Isten és a felebarátok
748 II,III,69| megõrzésében, mint ahogy olyan életkor sincs, mely befejezettnek
749 II,III,70| életszakaszoktól függetlenül minden életkornak lehetnek kritikus helyzetei,
750 II, I,51| szentelt személyek, a különbözõ életkorú, nyelvû és kultúrájú testvérek
751 I, IV,38| gazdagokhoz, egy szekularizált életstílus átvételéhez vagy az emberi
752 I, II,25| jelévé válhatnak a világban. Életstílusuknak is ki kell fejeznie az eszményt,
753 II,III,70| motivációkat nyerhet. Ez az életszakasz a lényeges dolgok keresésének
754 II,III,70| is, hogy fölfedezzék ezen életszakasznak sajátosságait. A személyiség
755 II,III,68| életútját, hogy a különbözõ életszakaszokban ugyanabban a szellemben
756 II,III,70| fûznünk, hogy a különbözõ életszakaszoktól függetlenül minden életkornak
757 II, I,55| Istennek szentelt személyek életszentségének példájától indítva a világi
758 I, IV,37| szellemét, találékonyságát és életszentségét.81 E fölszólítás elsõsorban
759 I,III,33| kiárasztott szeretetére életszentséggel válaszoljon (vö. Róm 5,5),
760 III, 0,74| közösség a nagyon tevékeny élettel. Ezen egységre való folytonos
761 Bev, 0,6 | akik elfordultak a világi élettõl, Istent keresték és neki
762 I, 0,14| meg õket, hogy fogadják be életükbe Isten országát, hanem arra
763 Bev, 0,9 | és tettel megvalósítani életükben az evangéliumot, hogy Jézus
764 Bev, 0,8 | Ezen intézmények tagjai életükkel és küldetésükkel Krisztust
765 I, 0,15| odaadni magunkat neked, hogy életünk kizárólagos központja légy!"
766 II,III,68| Istennek szentelt személyek életútját, hogy a különbözõ életszakaszokban
767 II, II,62| éppúgy, mint az új közösségek elevensége, táplálja a hûséget a Szentlélek
768 III, 0,74| hozzájárulhat a kölcsönös elfogadás légkörének kialakításához,
769 II, I,42| van -- elõítéletek nélküli elfogadására; a képességet a "hetvenhétszeri"
770 I, IV,38| formáihoz csatlakozzanak vagy elfogadjanak olyan szokáselemeket, melyeknek
771 II,III,65| hívására és személyesen elfogadni a meghivás növekedésének
772 I, I,18| Mária példája szerint, aki elfogadta, hogy teljes önátadásával
773 II,III,67| tulajdonságait, másságát és korlátait elfogadva a testvéri közösségben tanul
774 I, IV,35| hangsúlyozzák a félelmet, ami elfogta a tanítványokat. Krisztus
775 II, I,51| dimenzióinak érzékelése nem fogja elfojtani az egyes értékeket, és az
776 Bev, 0,6 | férfi és nõ öröksége, akik elfordultak a világi élettõl, Istent
777 II, I,56| Egyház és a közösség iránt elgondolásaik megvalósításakor.128 Azt
778 I, I,18| elmerüljön Benne. A minden elhagyása és az Úr követése (vö. Lk
779 I, IV,40| hivatottak, hogy "mindent elhagyjanak", s ennek következtében
780 I, I,18| azzal jár, hogy mindent elhagynak (vö. Mt 19,27), hogy bensõséges
781 Bev, 0,1 | Mint az apostolok, õk is elhagytak mindent, hogy Nála maradjanak,
782 I, I,20| elmúlhatatlan ragyogást; elhagytam magam, miközben magamról
783 I, 0,16| törekszik, ragyogást, mely elõtt elhalványul minden más fényesség, végtelen
784 II,III,63| fáradozás azért, amit a világ elhanyagol, nagylelkûen és bátran válaszolni --
785 Bev, 0,3 | sokaságot indította bátor elhatározásra, tudván, hogy ezen embereknek
786 II,III,70| újra gondolják át eredeti elhatározásukat, nem cserélve föl az önátadás
787 Bev, 0,2 | szentelt élet szerepe, hogy elhatároztam, szinodust hívok össze jelentõségének
788 II,III,68| ugyanabban a szellemben élhessenek és haladhassanak a Krisztusban
789 II,III,69| elõl, mint ahogy senki sem élhet a tökéletesség önelégültségével.
790 I, IV,36| fedezhetõk föl könnyebben és élhetõk meg újra intenzívebben az
791 II,III,64| fölteszik maguknak a kérdést: elhibáztunk valamit, hogy nem vonzzuk
792 II,III,65| dinamikáját, minden meghivott elidegeníthetelen felelõssége, hiszen a szivet
793 I, IV,40| lejön a "hegyrõl", hogy elinduljon a Táborról a Kálváriára
794 II, I,44| érdemelnek, nem a szeretet és elismerés egyoldalú kötelezettsége
795 II, I,57| akadályozzák méltóságának teljes elismerését, és azt, hogy az Egyház
796 Bev, 0,12| Egyházban, és várják a hivatalos elismerést a Szentszéktõl, melyre egyedül
797 II, II,59| A szinodusi atyák nagy elismerésüket fejezték ki a klauzúrás
798 II, II,62| közjó érdekében hivatalosan elismerhet, és a tökéletesebb keresztény
799 II, I,57| mindennapi életben világosabban elismerjék. Az újra evangelizálás
800 II, I,43| individualista légkörben elismerni és elvállalni a feladatot,
801 Bev, 0,11| Egyház által hivatalosan elismert fogadalmat tesznek kifejezetten
802 Bev, 0,10| intézményükbe tartozását jogilag elismerték -- egy sajátos karizmának
803 Bev, 0,10| papságukat sajátos lelkiséggel éljék, s az apostoli közösség
804 I,III,32| szolgálatot tesznek Isten országa eljövetele szempontjából a világi intézmények
805 I, II,26| szüntelenül imádkozik az Úr eljöveteléért.
806 I, II,26| intenzitással várta az Úr második eljövetelét, de az Egyház a késõbbi
807 I, I,19| és földi zarándokútján eljut a fényesség kiapadhatatlan
808 I,III,33| mindennapi élet szentségére kell eljutni. Az Istennek szentelt élet
809 Bev, 0,13| nehézségeknek azonban nem kell elkedvetlenedéshez vezetniük. Inkább mindig
810 II, II,60| félreértést és tévedést elkerüljünk,145 a szinodusi atyák a "
811 II, I,58| férfiasodás" kísértését elkerülve el tudja ismerni és ki tudja
812 I, IV,35| valamint azok különleges elkötelezettségére, akik vállalják.76 Nem véletlen,
813 I, 0,16| engedelmességének misztériuma iránti elkötelezettséggel föláldozva a saját szabadságát
814 II,III,64| kétségtelenül attól a hûséges elkötelezettségtõl függ, mellyel az Istennek
815 I, I,19| fogékonnyá arra, hogy egy ilyen elkötelezõ döntés megragadó voltát
816 Bev, 0,7 | világtól való belsõ és külsõ elkülönülésük által bizonyitják a jelen
817 II, I,48| fenyegetné, hogy nagyon ellanyhul benne a missziós szellem,
818 II, I,51| megbecsülése nem vált ki sem ellenkezést más értékekkel szemben,
819 Bev, 0,12| voltát. ~A Lélek nem mond ellent önmagának az újdonságokban!
820 III, 0,73| származó dolgokat a Vele ellentétesektõl (vö. Gal 5,16--17.22; 1Jn
821 II, I,49| igazolásául, amelyek valójában ellentmondásban vannak az egészséges egyházi
822 II, I,53| nagyon hasznosak lesznek, az elméleti és gyakorlati téren jelentkezõ
823 I, IV,38| imádsághoz, a belsõ imára és az elmélkedésre fordított idõhöz, a szentségimádáshoz,
824 Bev, 0,6 | állhatatosak, buzgó odaadással elmélkednek az Igérõl (lectio divina),
825 II, I,55| szempontjának váratlan és termékeny elmélyítéséhez vezet, amikor e karizma
826 I,III,30| szenteltség sajátos és egyedülálló elmélyítésének tekintették, mert a keresztség
827 Bev, 0,2 | évezredre -- távlatainak elmélyítésére. Azt akartam, hogy a szinodus
828 II, I,48| zsinat utáni dokumentumok elmélyítették és kodifikálták. E szövegek
829 I, IV,39| légkörében."84 ~Amilyen mértékben elmélyítik Istennel való barátságukat,
830 II, I,48| éljenek, azokat õrizzék, elmélyítsék, és Krisztus testének növekedtével
831 Bev, 0,13| küldetés hármas dimenziójában elmélyülhessen, s hogy az Istennek szentelt
832 II, I,42| remeték sem vonják ki magukat elmélyült magányukban az egyházi közösségbõl,
833 I, IV,39| megújulásra sarkall az egyre elmélyültebb imádság és a felebarátok,
834 I, I,19| átélik Jeremiás próféta élményét: "Rászedtél, Uram, és én
835 III, I,75| Istennek szentelt élet egyrészt elmerül annak az Igének magasztos
836 I, II,26| innen a törekvés, "hogy elmerüljenek a szeretet tüzében, mely
837 I, I,18| életformájának elsajátításával elmerüljön Benne. A minden elhagyása
838 I, I,20| Látom kegyelmed szépségét és elmerülök fényességében; álmélkodva
839 I, 0,15| értelmét benne lássák és elmondhassák az Apostollal: "Nekem az
840 III, 0,72| az emberek üdvösségére. ~Elmondható tehát, hogy az Istennek
841 I, I,20| álmélkodva szemlélem ezt az elmúlhatatlan ragyogást; elhagytam magam,
842 I, II,26| hiszen "ez a látható világ elmúlik" (1Kor 7,31; vö. 1Pét 1,
843 I, IV,40| végpontján a színeváltozás elmúló fényessége, a másikon a
844 II, II,60| szerzetesi intézményei" elnevezést javasolták.146 A javaslat
845 I, IV,38| akit megragadott, hogy elnyerje áldását és láthassa arcát (
846 II,III,70| befejezi. A halált úgy készíti elõ és várja a lélek, mint szeretetének
847 Bev, 0,13| életrõl az Egyházban. Újra elõadtam a II. Vatikáni Zsinat szövegeiben
848 II,III,63| egyházi küldetésétõl. Az elõbbi a helyzetek változásával
849 II, I,42| megfelelõen válassza meg elöljáróit, és a Lélek világosságánál
850 II, I,43| hivatalának -- beleértve a helyi elöljárókat is -- mindig nagy jelentõsége
851 II, I,56| végrehajtásért az illetékes elöljárónak vagy elöljárónõnek tartoznak
852 II, II,59| a kívánság, hogy a fõbb elöljárónõknek nagyobb hatásköre legyen
853 II, I,56| illetékes elöljárónak vagy elöljárónõnek tartoznak felelõsséggel.
854 II, II,60| meggondoljuk, hogy épp az elöljáróság tükrözi különösen egy intézmény
855 II, I,56| megvizsgálniuk és olyan megfelelõ elõírásokkal szabályozniuk, melyeket
856 II, I,42| másik -- úgy, ahogyan van -- elõítéletek nélküli elfogadására; a
857 II,III,63| intézményeknek nincs is elõjoga a továbblétezésre, az Istennek
858 I,III,32| képmásai.66 Az aktív életet élõk megjelenítik Õt, "aki Isten
859 II, II,62| által nekik biztosított, elõkelõ hely. Az új formák is a
860 I, II,23| dicsõségesen ragyogó színeváltozás elõkészítette a Kálvária nem kevésbé dicsõséges
861 I, 0,15| megszilárdítja a hitet, elõkészíti õket a kereszt tragédiájára,
862 I, II,24| hogy az emberek eltakarták elõle arcukat (vö. Iz 53,2--3),
863 Bev, 0,13| akkor történt: "a testvérek elolvasták a levelet, és örültek a
864 II, I,58| javainak biztosítása és a béke elõmozdítása. Az Istennek szentelt nõk
865 II, I,50| A kölcsönös megismerés elõmozdítására, mely elsõsorban a lelkipásztori
866 II, I,46| közösségi lelkiséggé fejlõdik, elõmozdítja az Egyházat mélységében
867 Bev, 0,6 | világot és az életet -- elõnyben részesíti a megtérést, az
868 II,III,64| például a lelkivezetést, hogy elõsegítse az Úr szeretetére adott
869 III, I,78| különbözõ formáinak arányos eloszlásáról, hogy új impulzust nyerjen
870 II, I,57| néhány egyoldalú vélemény eloszlatásához, melyek akadályozzák méltóságának
871 I, I,20| önmagammal szemben, mintha elõtted állnék, és nem tudom, mit
872 I, 0,15| hegyre. Ott elváltozott elõttük, arca ragyogott, mint a
873 Bev, 0,5 | vannak? Úgy jelennek meg elõttünk, mint egy sokágú fa,8 melynek
874 II, II,59| az eszkatologikus Egyház elõvételezése, vágyódás az Úr birtoklására
875 I, II,26| melyet az eljövendõ ország elõvételezéseként bemutat. A II. Vatikáni
876 I, II,26| következetesen ama végsõ világ elõvételezésének tekintett, mely már most
877 Bev, 0,8 | történelem fölötti uralmáról és elõvételezik az eljövendõ dicsõséget. ~
878 I, 0,14| szentháromságos karakterét, elõvételezve annak -- az egész Egyház
879 II,III,70| megfelelõ segítsége is, kinek elõzékeny és készséges jelenléte hozzásegíthet
880 I, I,20| emberek az isteni szépség elragadó erejét és az utána való
881 I, 0,15| szeretetközösség kegyelmét, úgy érzi, elragadta az Úr ragyogása: aki "ékesebb
882 I, 0,14| szentek közössége, szinte elragadtatnak az örökkévalóságba, de azonnal
883 I, 0,16| hallgassátok!" ~16. A három elragadtatott tanítványhoz szól az Atya
884 III, I,75| színeváltozás ragyogásától elragadtatva lelkesen kiáltja: "Uram,
885 I, II,24| megmutatkozik és erõsödik az elrejtett élet alázatában, a szenvedések
886 III, 0,73| eseményekben ugyanis gyakran van elrejtve isteni fölhívás arra, hogy
887 II, I,45| közösségekben a karizma természete elrendezi az erõket, szilárdítja a
888 I, II,28| követése Mária életmódjának elsajátítását is jelenti. ~Ezenkívül az
889 I, I,18| érzületének és életformájának elsajátításával elmerüljön Benne. A minden
890 II,III,68| megtér Isten igéjéhez, és elsajátítja annak mûvészetét, hogyan
891 I, I,19| formálja és ösztökéli, hogy elsajátítsa az Õ küldetését. Miközben
892 I, II,28| az isteni kezdeményezés elsõbbségére emlékezteti. Ugyanakkor,
893 II, II,59| lét minden mással szemben elsõbbséget élvezõ igényének. Azáltal,
894 I,III,32| Istennek szentelt élet objektív elsõbbségét, mert az Krisztus életmódját
895 I,III,30| vannak sajátos vonásai az elsõhöz mérten, mert nem szükségszerûen
896 II,III,64| Istennek szentelt személy elsõrendû feldatat tehát, hogy szóval
897 II, II,60| kapcsolatba kerüljenek vele, aki 'elsõszülött a sok testvér között' (Róm
898 I, IV,36| tekintet így megtanulja, hogy elszakadjon a külsõségektõl, az érzékek
899 Bev, 0,3 | bizonyítani kell --, hogy nem elszigetelt peremjelenséggel állunk
900 III, 0,74| állandóan leselkedik a belsõ elszürkülés, az elbizonytalanodás és
901 I, II,24| látszott, hogy az emberek eltakarták elõle arcukat (vö. Iz 53,
902 I, IV,37| követelményeire anélkül, hogy eltávolodnék a kezdeti sugallattól. ~
903 I, II,28| együtt Krisztus közelében élte végig a rejtett élet éveit
904 I, IV,35| jelenetében -- eltérõ apróságoktól eltekintve --hangsúlyozzák a félelmet,
905 II, I,45| örömmel és Szentlélekkel eltelt" közösségek tanúságtételére (
906 I, 0,16| amennyiben csodálattal eltelve elismeri az Atya, a Fiú
907 Bev, 0,2 | szentelt élet világméretû elterjedése és jelenléte az egyházakban
908 II, I,52| és ugyanaz a Szentlélek éltet, azoknak, mint az egyetlen
909 II, I,58| tetteinek: egy "új feminizmus" éltetõivé kell válniuk, mely a "férfiasodás"
910 III, I,75| arcán vegyék gondjaikba az eltorzított isteni képmást.180 Így az
911 II, II,62| Ugyanezen megkülönböztetési elv alapján nem sorolhatók az
912 II, I,51| faji gyûlölet vagy gyilkos elvakultság osztja meg, megkezdik, illetve
913 II, I,43| individualista légkörben elismerni és elvállalni a feladatot, melyet a tekintély
914 II, I,46| szentelt személyektõl ugyanis elvárja, hogy "annak 'a közösségre
915 II, II,62| élet örök megújulásának elve. ~
916 I,III,32| és a világból kiindulva élvén68 "kovász módjára törekszenek
917 II,III,63| evangéliumi erejébe vetett bizalom elvesztéséhez, mely az Egyházban mindig
918 I, I,21| Szentlelket mint az egység elvét az Egyházban, ahol Õ szüntelenül
919 I, I,19| Szentlélek hatalma fokozatosan elvezet a tökéletes Krisztus-hasonlóságra,
920 I, IV,36| megkívánja, hogy engedjék magukat elvezetni és megerõsíteni arra a szolgálatkészségre,
921 II, I,49| autonómiájukra, sem a sokuk által élvezett exemptióra113 olyan döntések
922 II, I,42| ajándékainak gyümölcsét úgy élvezik, mint a sajátjukat."89 ~
923 II, II,59| mással szemben elsõbbséget élvezõ igényének. Azáltal, hogy
924 III, I,78| legtávolabbi vidékekre is elvigye.190 Valóban, a missziók
925 II,III,69| továbbképzésnek, mely kialakítja az emberben a készséget, hogy élete
926 I, I,21| Megvallja az Atyát, aki minden emberbõl egy családot akar alkotni;
927 I, II,26| átformálja. ~Azokban az emberekben, akik életüket Krisztusnak
928 II, II,62| Krisztus-hivõkbõl, cölebsz és házas emberekbõl álló vegyes csoportok egy
929 I, I,22| viszonzásul Neki szenteli magát az emberekért (vö. Jn 17,19): tiszta,
930 I, 0,16| örömmel tesz tanúságot az emberekhez való jóságos lehajlásáról. ~
931 III, 0,73| hogy fölfogja Istennek az emberekre vonatkozó tervét, és úgy
932 I, 0,15| látomásról senkinek, amíg az Emberfia föl nem támad a halálból." (
933 III, I,75| Istennek szentelt élet az Emberfiát követi, "aki nem azért jött,
934 I, IV,35| terv mellett, mely az egész emberiségbõl a szeretet civilizációjában
935 III, I,79| jelenlétének nyomait, aki az egész emberiséget elvezeti az Õ üdvözítõ akarata
936 III, 0,73| megmentett és összebékült emberiségre vonatkozik (vö. Kol 2,20--
937 II, I,56| élet sajátos lényegét, az emberlét legsötétebb helyzeteibe
938 II, II,60| testvérei legyenek minden egyes embernek azáltal, hogy tanúságot
939 II, II,60| egymás között és minden emberrel élniük kell és hirdetik
940 II,III,63| tanúságtétel az isten- és emberszeretet fölbonthatatlan egysége
941 III, I,76| tanúságtételében áll, mely az emberszeretetbõl önmagát szolgává tevõ Megváltót
942 I, 0,15| megkapta a Krisztussal való eme különleges szeretetközösség
943 I, II,27| keresztény Kelet ezt a dimenziót emeli ki, amikor a szerzeteseket
944 III, I,79| szemlélõdéssé és imádsággá emeljék, a társadalmi együttlétet
945 II,III,70| tisztábban és nagylelkûbben emelkedik Istenhez, és higgadtabban,
946 II,III,67| egybeolvasztásának nehéz mûvészetét, s emellett meg kell tapasztalnia, hogy
947 II, I,43| teljesít. Mégis újra ki kell emelnünk e feladat fontosságát, mely
948 I,III,30| cölibátus esetében ki is emelte (vö. Mt 19,10--12). ~E meghívásnak
949 III, I,75| nem fogadott, megfáradt emigránsok, az emberi méltóságuktól
950 I, I,22| Istennek szentelt élet élõ emlékezés Jézus élet- és cselekvésmódjára,
951 II,III,63| termékenységének eleven emlékezete. Ezért az új szükséghelyzeteket
952 Bev, 0,5 | formáiban ~5. Hogyan ne emlékeznénk a Szentlélek iránti hálával
953 I, IV,39| a többieket e meghívásra emlékeztessék. ~
954 II, I,50| Végezetül vigasztalóan emlékeztethetünk arra, hogy a szinodus folyamán
955 II, II,60| szerzetes papokat hatékonyan emlékeztetik a Krisztusban való testvériség
956 III, I,78| nehézségek ellenére, jó mindenkit emlékeztetni arra, hogy miként "a hit
957 II, I,49| és a plébániai életben. ~Emlékeztetnünk kell arra, hogy az egyetemes
958 Bev, 0,11| élet társaságai ~11. Külön említést érdemelnek továbbá az apostoli
959 II, II,62| foglalják el a helyét a föntebb említett intézményeknek, melyeket
960 I, II,24| Szent Ágoston errõl így énekel: "Szép az Isten, az Ige
961 I, II,24| Értelmesen hallgassátok az éneket és a test gyöngesége el
962 II, I,55| A lelki és apostoli energiák megújuításáért ~55. Ezek
963 Bev, 0,9 | rendalapítónõknek adott, s õk, mert engedelmeskedtek a Szentlélek indításának,
964 III, I,77| Krisztus parancsa iránti engedelmességbõl fakad a nemzetekre irányuló
965 I, 0,16| 17,7.10); a Fiú gyermeki engedelmességének misztériuma iránti elkötelezettséggel
966 I,III,30| Isten és az Egyház iránti engedelmességet, valamint az értelmes függetlenséget
967 I, I,22| vö. Lk 2,49). Gyermeki engedelmességgel magára veszi a szolgai állapotot: "
968 II, II,62| megõrzésére, a szegénységre és az engedelmességre, anélkül természetesen,
969 II, II,62| világos kritériumok alapján engedélyezzék az ilyen közösségek tagjainak
970 I, IV,36| tevékenységben -- megkívánja, hogy engedjék magukat elvezetni és megerõsíteni
971 II, II,59| üdvösségéért. Az áldozaton és engesztelésen túl odaadásukból -- részesedvén
972 II, I,56| foglalkoznak és az emberi szenvedés enyhítését tûzték ki célul. Amennyiben
973 I, II,26| maradhassanak. Innen az epedõ várakozás, innen a törekvés, "
974 Bev, 0,6 | gyarapítására és a földi város épitésére is, mindaddig, amíg a mennyei
975 II, I,47| Szentlélektõl ajándékba, s ennek építésére kell fölhasználnia (vö.
976 II, II,59| közösségek, mint hegyre épített városok és a tartóra helyezett
977 II, I,47| missziós egyetemességet építõ szolgálata között van. A
978 II, I,46| isteni tervnek' tanúi és építõmesterei legyenek, melynek meg kell
979 II, I,48| hozzájárulhatnak a szeretet épüléséhez a részegyházakban. ~Az evangéliumi
980 II, II,62| teológiai és kánonjogi elemeire épüljenek.151 E különbségtétel mind
981 II, I,47| az evangélium be tudjon épülni a kultúrákba (inkulturáció),
982 I, I,21| felelõsségteljes és kölcsönös bizalomra épülõ gyermeki és nem rabszolgai
983 II, I,51| szenvedélyek és ellentétes érdekek károsítanak, s vágyódnak
984 II, I,41| szentelt élet kétségtelen érdeme, hogy hatékonyan hozzájárul
985 II, II,59| 59. Különleges figyelmet érdemel a nõk kolostori élete és
986 II, I,44| küldetésük akkor is értékes és érdemszerzõ, ha öregség vagy betegség
987 I, II,25| intézményeknek, melyeknek eredetileg, illetve konstitucióik szerint
988 II, II,62| bírnak. ~Az új közösségek eredetisége gyakran abban áll, hogy
989 II,III,70| feladat vagy apostoli munka eredményeihez kötve. ~Mikor pedig elérkezik
990 Bev, 0,4 | A szinodus eredményeinek összefoglalása 4. A Püspöki
991 Bev, 0,4 | akarom tenni a szinodus eredményeit.6 És minden hívõnek -- püspököknek,
992 II, I,54| történelmi tapasztalatok eredményeként -- mint egykor a különbözõ
993 II,III,70| Isten jelenléte és a kereszt ereje pecsétel meg! ~
994 II,III,63| szentelt élet evangéliumi erejébe vetett bizalom elvesztéséhez,
995 I, 0,14| Lélek sajátos ajándékának erejébõl lehetséges. Ebben az életformában
996 Bev, 0,8 | misztikus tanítás hagyományának erejérõl, és segíteni fogja a vallások
997 I, I,18| mintakép, akiben minden erény beteljesedett. Az Õ tiszta,
998 II,III,69| egyetlen életszakaszában sem érezheti magát annyira biztonságban
999 I, IV,40| mindig izzítja föl az az érezhetõ buzgóság, melybõl a kiáltás
1000 III, I,77| melyek megismerhetõvé és érezhetõvé teszik szívében az isteni
|