100-csatl | cseke-erezh | erezn-hallg | hallh-kepes | kepma-lelki | lelku-nemze | nepeb-szand | szapo-tevek | teves-zsina
bold = Main text
Chapter, Paragraph, Number grey = Comment text
1001 III, I,77| szenteltségük alapján188 érezniük kell, hogy különleges együttmûködésükkel
1002 Bev, 0,6 | férfiak és nõk, akik arra éreztek hívatást, hogy a megtestesült
1003 Bev, 0,6 | váltak, kötelességüknek érezték, hogy a Lélek-hordozókká (
1004 III, 0,74| különbözõ egyházi személyek -- érezvén a hivatásuknak szóló megbecsülést --
1005 II, I,58| Egyház csodálatát és háláját; érezzék, hogy az Egyház támogatja
1006 II, I,45| mindenkit arra serkent, hogy érezzen felelõsséget a többiekért,
1007 I, II,23| iránti szûzi szeretete; ott éri el a teljes kiüresítést
1008 I, I,17| mélységes és erõs, hogy az érintett személy úgy érzi, életének
1009 II, II,60| értéket képvisel mind az érintettek, mint az Egyház számára. ~
1010 I, IV,36| Szentlélekre irányul, mert az érintettektõl -- mind a személyes lelki
1011 Bev, 0,3 | mely az egész Egyházat érinti. A püspökök ismételten megállapították
1012 II, I,57| Hozzászólásaikból is hasznos jelzések érkeztek az Egyház élete és evangelizáló
1013 II,III,65| mely végigmegy a személyes érlelõdés minden lépcsõfokán -- a
1014 II,III,69| befejezettnek tekinthetné a személy érlelõdését. ~
1015 II,III,63| gyümölcsöket, melyeket fáradozásuk érlelt. ~Más intézmények számára
1016 I, I,19| irányítja e vágy növekedését, érlelve a pozitív választ és támogatva
1017 II, I,42| készséget a szolgálatra minden erõ bevetésével; a nyitottságot
1018 II, I,54| és az együttmûködés révén erõiket egyesíthetik és egyesíteniük
1019 I, I,21| dimenzióban egyre figyelmesebb és erõsebb szeretettel mélyítse el:
1020 I, IV,39| általános meghívásnak még erõsebben kell ösztökélnie azokat,
1021 II, I,43| apostolkodás útján. ~Nem könnyû egy erõsen individualista légkörben
1022 II, I,45| megbocsátás gyógyítja a sebeket és erõsíti az egyénekben a közösséghez
1023 II, I,51| ennek határain túl is -- erõsítsék azáltal, hogy mindenekelõtt
1024 II, I,58| belül szükséges kölcsönösség erõsödéséhez. A teológiai, kulturális
1025 I,III,32| szellemével Krisztus testének erõsödésére és növekedésére."69 Részt
1026 Bev, 0,4 | arra szolgál, hogy az egyre erõsödõ testvériség és küldetés
1027 I, II,28| mind az egész közösség erõssége, egysége és fejlõdése szempontjából".
1028 II, I,58| küzd a kizsákmányolás, az erõszak és a diszkrimináció minden
1029 III, I,75| kultúrájuk meggyalázását átélõ, erõszakot szenvedõ arcán, a megfélemlített
1030 II, I,47| terjedésében. Az evangéliumi üzenet erõteljes terjedése, éppúgy, mint
1031 II,III,67| munkaterületét jelentõ kultúra értékei és fogyatkozásai iránt,
1032 I,III,33| tartsa az evangélium lényeges értékeinek tudatát, mert világosan
1033 III, I,78| tanúskodhatnak az evangélium értékeirõl, s ezáltal kifejezetten
1034 II, I,51| fogja elfojtani az egyes értékeket, és az egyéni sajátosság
1035 II, I,51| vált ki sem ellenkezést más értékekkel szemben, sem egységet megbontó
1036 II, II,62| ilyen tapasztalatok pontos értékelése nem jelenti kevésre becsülését
1037 I, IV,38| csöndre: a teológiának, hogy értékelni tudja a maga bölcsességi
1038 II, II,60| megfelelõen143 a szinodus nagyra értékelte az Istennek szentelt élet
1039 I, 0,16| omegáját, minden teremtmény értékének alapját és mértékét. A szent
1040 II,III,66| szépségére és a karizma értékére, mely révén a követés beteljesedhet.
1041 II, II,59| A minden tevékenységnél értékesebb, tiszta szeretetet kifejezõ
1042 I,III,29| abszolut és eszkatologikus értékként ragyogtassa föl azt az életformát,
1043 II, II,59| kapcsolatokról és sok más teremtett értékrõl is.~A "test" elajándékozásának
1044 I,III,30| össze benne. ~Kimondhatalan értékû az a szolgálat is, amit
1045 II, I,46| Tanítóhivatalához szívvel és értelemmel való ragaszkodás, amit az
1046 I, I,21| evangéliumi tanácsok legmélyebb értelme akkor tárul föl, ha kapcsolatba
1047 III, 0,73| jelen és az eljövendõ élet értelmérõl és e kettõ összefüggéseirõl."
1048 I,III,30| engedelmességet, valamint az értelmes függetlenséget az anyagi
1049 I, II,24| sírban, szép a mennyben. Értelmesen hallgassátok az éneket és
1050 I, I,19| egy jelentõs spirituális értelmezése e felhõben a Szentlélek
1051 II, I,55| e karizma mélyebb lelki értelmezését adják, és új apostoli energiákat
1052 Bev, 0,9 | Szentlélek indításának, értelmezni tudták az idõk jeleit, és
1053 II, I,53| feszültségek és meg nem értések megoldásában;124 ily módon
1054 I, I,22| is: "Õ, aki gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy titeket
1055 I, II,26| Ebben a távlatban jobban érthetõvé válik az Istennek szentelt
1056 II, I,56| Az ilyen tapasztalatok az értintettek számára általában hasznosak
1057 Bev, 0,10| intézményeken elsõsorban azokat értjük, melyeknek tagjai Istennek
1058 I, IV,35| Istennek szentelt életben érvényesül. Az Istennek szentelt személyek
1059 I, IV,36| elszakadjon a külsõségektõl, az érzékek viharaitól, azaz mindentõl,
1060 II, I,51| világméretû dimenzióinak érzékelése nem fogja elfojtani az egyes
1061 I, II,25| szekularizált, de a jelek nyelvére érzékeny kultúrákban törekednie kell
1062 II,III,71| személy belsõ szabadsága, érzelmi integrációja, kommunikációs
1063 II,III,70| identitás-krízisek, fölöslegesség érzése és hasonlók. Aki terhesnek
1064 I, IV,38| bizonyos felsõbbrendûségi érzést a többi hívõvel szemben,
1065 I, II,23| megragad Isten szeretete, és érzik a hívást, hogy a föláldozott,
1066 II, I,50| Kívánom, hogy a közösségi érzület és lelkiség mindenkiben
1067 I, I,18| 8). Arra vágyódik, hogy érzületének és életformájának elsajátításával
1068 II, II,62| lelkiségüket, egyházias érzületüket küldetésük teljesítésében,
1069 I, IV,38| bibliai õstörténet ezen eseményében az Istennek szentelt személyek
1070 III, 0,73| jelentését. A történelmi eseményekben ugyanis gyakran van elrejtve
1071 II, II,59| nagyon értékes aszketikus eszköz, hanem mód és lehetõség
1072 I, IV,38| vezetõ igaz út hatékony eszközei voltak s maradnak ma is.
1073 I, IV,35| ezen evangéliumi életforma eszközeinek bõségére és hatékonyságára,
1074 I,III,34| találja meg az üdvösség eszközeit, az Istennek szentelt életben
1075 I, I,19| vö. Jel 21,2),34 s minden eszköznek birtokában van, hogy küldetését
1076 III, I,77| talentumukat, megriadna, s azon eszközök és lelki gyakorlatok felé
1077 II,III,66| fogják kapcsolni az emberi eszközökbõl eredõ tudással, amely segíthet
1078 III, I,78| jelenlétéhez."194 Továbbá megfelelõ eszközökkel -- akár misszionárius férfiak
1079 I, IV,38| Istentõl, hanem az emberi eszközöktõl függne. A dicséretre méltó
1080 II,III,68| tanúságtételével valamiképpen "észlelhetõvé" tegye Isten jelenlétét. ~
1081 Bev, 0,12| odaadás, az apostoli közösség eszménye és az alapítói karizmák
1082 II, I,42| képességek és ajándékok, apostoli eszmények és felebaráti szeretet szolgálata: "
1083 II,III,64| mutassa meg a Krisztus-követés eszményét, és segítse a Szentlélek
1084 I, II,25| Életstílusuknak is ki kell fejeznie az eszményt, melynek követését vállalták,
1085 II, I,50| tanítás gazdagodott a számos észrevétel által, hanem a jelenlévõ
1086 II, I,43| és változtatások elmúlt esztendeiben olykor hallani lehetett
1087 II, I,42| szeretetüknek, mely az Igébõl és az Eucharisztiából táplálkozik, a bûnbánat
1088 II, II,59| inkább bevezeti õket az Euharisztia misztériumába. Jézussal
1089 I,III,31| bérmáláson alapszik, s az Euharisztiából táplálkozik. De a sokféleség
1090 I,III,34| növekedéséhez.72 Máriának, az új Évának nyomában járva az Istennek
1091 I, II,23| társaságában, akikkel -- Lukács evangélista szerint -- "élete végérõl
1092 I, IV,35| Mt 17,6) A szinoptikus evangélisták a színeváltozás jelenetében --
1093 III, I,78| területein nagyon értékes evangélium-hirdetõ tevékenységet fejthetnek
1094 III, I,79| odafordulás Krisztushoz és evangéliumához.197 A missziós tevékenység
1095 I,III,33| Tanúságtétel a boldogságok evangéliumáról ~33. Az Istennek szentelt
1096 I, 0,14| szentelt élet alapját az evangéliumban abban a különleges kapcsolatban
1097 II,III,64| személyének ragyogását és az evangéliumért való teljes önátadás szépségét.
1098 I,III,29| felel meg az isteni Alapító evangéliumokból és újszövetségi iratokból
1099 II, I,42| engedelmesen hallgatnak az evangéliumra. Maga a Szentlélek vezeti
1100 II, I,49| dolgozva a püspökkel az evangelizációban, a katekézisben és a plébániai
1101 III, I,78| az intézmények a nemzetek evangelizációjáért teljesítettek: a legrégibb
1102 II, I,45| létükkel is javára vannak az új evangelizációnak, hiszen az "új parancs"
1103 III, 0,73| mai idõnek megfelelõ új evangelizációs tervek megszülessenek és
1104 II, I,58| mint például részvétel az evangelizálásban, a nevelésben, együttmûködés
1105 I, II,28| élte végig a rejtett élet éveit Názáretben, majd Fia nyilvános
1106 III, 0,74| teljesítését. Az elmúlt évek tapasztalata messzemenõen
1107 I, I,19| Szentlélek mûködésével. Az évezredek folyamán a Szentlélek tesz
1108 Bev, 0,2 | a küszöbön álló harmadik évezredre -- távlatainak elmélyítésére.
1109 Bev, 0,10| evangéliumi tanácsok vállalásával evilági strukturák közepette akarják
1110 I, IV,35| szentelt személyek közül az évszázadok folyamán oly sokan lettek
1111 Bev, 0,11| sajátosságát, mely a legutóbbi évszázadokban fõként a felebaráti szeretet
1112 II, II,62| többek között, hogy az utóbbi évtizedek tapasztalatainak birtokában
1113 Bev, 0,12| II. Vatikáni Zsinat utáni évtizedekben az Istennek szentelt élet
1114 II, I,49| sem a sokuk által élvezett exemptióra113 olyan döntések igazolásául,
1115 I, IV,40| jelentõségteljesen használja a "vég" (exodosz) kifejezést: "a végérõl
1116 I, I,20| használjam, mit tegyek velük, ezekkel a meglepõ isteni csodákkal."
1117 Bev, 0,5 | elõttünk, mint egy sokágú fa,8 melynek gyökerei mélyen
1118 II, I,51| helyeken, ahol a mai világot faji gyûlölet vagy gyilkos elvakultság
1119 II, I,51| ébrentartása és tanúsítása népek, fajok és kultúrák között. A testvériség
1120 I,III,34| szívekben az isteni élet fakadásához és növekedéséhez.72 Máriának,
1121 I,III,31| keressék, hogy hivatásukból fakadóan földi dolgaikat Isten szerint
1122 II, I,50| légkörében zajlott. Ebbõl fakadt a kívánság, hogy "a közösség
1123 Bev, 0,7 | özvegyek ~7. Örömöt és reményt fakaszt látnunk, hogy ma újjáéled
1124 II,III,67| közösségi élet örömeibe és fáradalmaiba. A másik pozitív tulajdonságait,
1125 II,III,63| szükségleteinek figyelembevétele, a fáradozás azért, amit a világ elhanyagol,
1126 II,III,71| védelmezi, s a hétköznapok fáradozásai közepette sürgetve könyörög
1127 II,III,64| kell a mindenapok türelmes fáradozásának, hogy a meghívásból ki tudjon
1128 II,III,71| készségessé teszi a szüntelen fáradozásra, ami annak jele, hogy Krisztus
1129 II,III,63| a gyümölcsöket, melyeket fáradozásuk érlelt. ~Más intézmények
1130 I, 0,16| lehetõségei szerint azért is fáradozik, hogy kövesse "azt az életformát,
1131 II,III,64| megfelelõ katekézissel azon kell fáradoznunk, hogy az Istennek szentelt
1132 III, I,75| a tanítás minden módján. Fáradozzál, övezd föl magad, vedd föl
1133 I, 0,14| völgybe, hogy vele együtt fáradozzanak Isten tervéért, és bátran
1134 I, IV,36| vállalja a küldetést, Vele fáradozzon és szenvedjen országának
1135 Bev, 0,13| életformának is -- nehéz és fáradságos idõszaka volt. Ezen idõszak
1136 I, IV,38| hegyrõl, hogy el kell takarnia fátyollal (vö. Kiv 34,33)...; az elkötelezettségnek,
1137 I, I,22| Atyának kezdeményezésében fedezhetjük föl az Istennek szentelt
1138 I, IV,36| ajándékához -- való hûségben fedezhetõk föl könnyebben és élhetõk
1139 I, IV,38| lelkigyakorlatokhoz. ~Föl kell fedezni újra az Egyház spirituális
1140 II, I,56| intézmény karizmájának és fegyelmének tiszteletben tartásával,
1141 II, II,59| megvizsgálták a klauzúra fegyelmére vonatkozó, itt-ott fölmerülõ
1142 I, 0,15| nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint
1143 II, II,59| 15, 24.28) ~Ezért hálámat fejezem ki ezeknek a szeretett nõvéreknek,
1144 I, I,18| Mária az angyali üdvözletkor fejezett ki: "Íme, az Úr szolgálóleánya,
1145 II, I,58| tudja ismerni és ki tudja fejezni a polgári együttélés minden
1146 I, II,25| Életstílusuknak is ki kell fejeznie az eszményt, melynek követését
1147 II, II,59| atyák nagy elismerésüket fejezték ki a klauzúrás élet értéke
1148 II,III,65| egészítsék ki egymást. A fejlõdési folyamatnak tekintendõ alapképzésnek,
1149 II, I,46| miközben közösségi lelkiséggé fejlõdik, elõmozdítja az Egyházat
1150 II, I,48| megfelelõen növekedjenek és fejlõdjenek.110 ~Ebbõl következõen az
1151 III, I,78| evangélium-hirdetõ tevékenységet fejthetnek ki a környezet, a struktúrák,
1152 I, II,24| életre hív, szép, amikor nem fél a haláltól; szép, amikor
1153 II,III,65| Az alapképzés feladatai ~65. A szinodus általános
1154 II, I,43| gyakorolja nem mondhat le feladatáról, mint aki elsõként felelõs
1155 II, I,41| Atyáért és a Tõle kapott feladatért éljenek (Vö. Mk 3,13--15).
1156 II,III,66| kell végezni. ~E kényes feladatok fontossá teszik a megfelelõ
1157 I,III,32| különlegesen a püspökök. Az õ feladatuk, hogy vezessék Isten népét
1158 I, I,19| karizmáival hajtsák végre feladatukat. Ez a magyarázata annak,
1159 II,III,68| Egyházon belüli sajátos feladatukra tekintettel. ~A szinodusi
1160 II,III,64| szentelt személy elsõrendû feldatat tehát, hogy szóval és példával
1161 I, II,26| kitart az Úr dolgaiban, nem feledi, hogy "itt nincs maradandó
1162 II, I,55| szolgálat közepette meg ne feledkezzenek arról, hogy nekik elsõsorban
1163 I, IV,38| imádságnak, hogy soha el ne felejtse: Istent látni azt jelenti,
1164 I,III,29| és laikusokból áll, nem felel meg az isteni Alapító evangéliumokból
1165 I, I,20| tennem, mert reszketek a félelemtõl; nem tudom, hová legyek,
1166 I, IV,35| eltekintve --hangsúlyozzák a félelmet, ami elfogta a tanítványokat.
1167 II,III,64| eredmények azonban nem mindig felelnek meg a várakozásoknak és
1168 II, II,59| klauzúráig -- jobban meg fog felelni a szemlélõdõ intézmények
1169 II,III,65| meghivott elidegeníthetelen felelõssége, hiszen a szivet magának
1170 II, I,56| célját szolgálják és annak felelõsségére legyenek végrehajtva. Ha
1171 II, I,45| arra serkent, hogy érezzen felelõsséget a többiekért, s melyekben
1172 II, I,56| elöljárónõnek tartoznak felelõsséggel. Ezeket a dolgokat az egyes
1173 I, I,21| Jn 4,34) megmutatja egy felelõsségteljes és kölcsönös bizalomra épülõ
1174 II, I,57| képességeiket, küldetésüket és felelõsségüket az Egyházban és a mindennapi
1175 I, I,19| spirituális értelmezése e felhõben a Szentlélek képét látja.
1176 I, 0,15| felhõ borult rájuk, s a felhõbõl szózat hallatszott: ~Ez
1177 I, I,17| szerint -- tökéletes odaadásuk felõl megérteni, mely odaadás
1178 II, II,60| jellegével kapcsolatos minden félreértést és tévedést elkerüljünk,
1179 I, IV,38| szentelt személyekben bizonyos felsõbbrendûségi érzést a többi hívõvel szemben,
1180 II, II,59| miután megsemmisített minden felsõbbséget, hatalmat és erõt, átadja
1181 II, I,42| között sincs igazi egység e feltétlen, kölcsönös szeretet nélkül,
1182 I,III,31| fölszentelt szolgák ezen felül megkapják az ordináció konszekrációját,
1183 II, I,47| apostol szerint a "mindent felülmúló út" (12,31), "az összes
1184 II, I,58| gondolkodásának és tetteinek: egy "új feminizmus" éltetõivé kell válniuk,
1185 II, I,48| nélkülözne, hanem az a veszély is fenyegetné, hogy nagyon ellanyhul benne
1186 I, I,20| kegyelmed szépségét és elmerülök fényességében; álmélkodva szemlélem ezt
1187 I, 0,16| meghívások Krisztus egyetlen fényességének mintegy a sugarai, mely
1188 I, IV,40| úgy jelenik meg, mint két fényforrást összekötõ út: egyik végpontján
1189 I, 0,15| megtestesült Igébõl kisugárzó fényt azok, akik az Istennek szentelt
1190 I, IV,38| közelebb kerüljünk korunk férfiaihoz és nõihez, hívõkhöz és nem
1191 II, I,57| nõ új öntudata segíti a férfiakat is, hogy ~önkritikusan vizsgálják
1192 II, II,62| gyakran abban áll, hogy férfiakból és nõkbõl, klerikusokból
1193 Bev, 0,6 | váljanak, valóban lelki férfiakká és nõkké, akik képesek arra,
1194 II, I,57| megkülönböztetéseken, Istennek mind a férfiakra, mind a nõkre kiárasztott
1195 II, I,58| éltetõivé kell válniuk, mely a "férfiasodás" kísértését elkerülve el
1196 I, II,23| bûneinket, magához vonz minden férfit és minden nõt, és mindenkit
1197 I, 0,15| keresztény élet Krisztus-központú feszültségét fejezik ki, ugyanakkor sajátos
1198 I, 0,15| aki "ékesebb az emberek fiainál" (Zsolt 45,3), s akinek
1199 II,III,70| szeretetének és lelkesedésének fiatalos frissességét segítse teljesen
1200 II,III,70| Van egy bizonyos lelki fiatalság, mely az idõben maradandó:
1201 Bev, 0,12| formái 12. Az Egyház örök fiatalsága ma is megmutatkozik: a II.
1202 I,III,34| képét láthatjuk ebben, aki figyel a Võlegény jeleire és készségesen
1203 II, I,44| szerzetesek száma. A fokozott figyelem, amit érdemelnek, nem a
1204 II,III,63| részegyház szükségleteinek figyelembevétele, a fáradozás azért, amit
1205 II,III,71| a területeknek fokozott figyelembevételét, melyekre az egyes karizmák
1206 II, I,57| kaptak és szavukat nagy figyelemmel hallgatták. Hozzászólásaikból
1207 III, I,79| intenzívebben gyakorolják, és jobban figyeljenek a személyre és a természetre. ~
1208 II, I,49| megvalósítani. A püspökök különleges figyelme az intézmények hivatása
1209 II,III,68| egy olyan világban, mely figyelmen kívül hagyja az õ jelenlétét,
1210 III, 0,73| isteni tevékenység jeleinek figyelmes olvasásából kitûnik. ~Isten
1211 II, I,44| ha az képes arra, hogy figyelmesen és odahallgatással vegye
1212 II, I,45| példájára, melyekben a kölcsönös figyelmesség segít legyõzni a magányt,
1213 II,III,71| mély nyugalmat, növekszik figyelmessége Isten igéjének mindennapos
1214 I, II,26| mindig fölhívta a hívõk figyelmét, hogy tekintsenek elõre
1215 II,III,66| tudjanak ezen az úton. Ha figyelnek a kegyelem mûködésére, képesek
1216 I, I,19| egyházatyák találó intuicióval filokáliának, azaz az isteni szépség
1217 III, 0,72| 72. Jézusnak, a szeretett Fiúnak példája szerint, "akit az
1218 I, IV,36| szentelt élet karizmái a Fiúra is irányulnak és elvezetnek
1219 II, II,59| fõként a kívánság, hogy a fõbb elöljárónõknek nagyobb hatásköre
1220 II, II,59| misztériumába. Jézussal együtt fölajánlják magukat a világ üdvösségéért.
1221 I, I,21| a megtestesült Ige élete föláldozásáig tanúskodott; annak a szeretetnek,
1222 I, II,23| és érzik a hívást, hogy a föláldozott, de élõ Bárányt kövessék,
1223 I, 0,16| iránti elkötelezettséggel föláldozva a saját szabadságát megvallja
1224 II,III,66| lehetõleg olyan helyeken kell fölállítani, ahonnan kapcsolatot tarthatnak
1225 II, II,62| célszerûnek látszik egy bizottság fölállítása az Istennek szentelt élet
1226 II,III,63| isten- és emberszeretet fölbonthatatlan egysége mellett, ami nem
1227 Bev, 0,10| belülrõl alakítsák át a földkerekséget. Így, miközben a teljes
1228 II,III,68| különbözõ kultúrákban és eltérõ földrajzi környezetben hamisítatlanul
1229 II, I,51| folytatják a szeretet dialógusát. Földünk különféle társadalmaiban --
1230 I, I,19| meg, mint a võlegényének fölékesített menyasszony" (vö. Jel 21,
1231 I, II,26| bemutat. A II. Vatikáni Zsinat föleleveníti ezt a tanítást, amikor azt
1232 I, II,23| benne, mely körülveszi, fölemeli õt és betölti szívét. Mária
1233 I, 0,15| féljetek! ~Amikor tekintetüket fölemelték, nem láttak senkit, csak
1234 II, I,48| autonómiája van, melynek alapján fölépíthetik a maguk rendszerét és megõrizhetik
1235 II,III,70| szövetség értelmének újra fölfedezéséhez, melyet Isten kezdeményezett
1236 II, I,51| evangéliumi boldogságok fölfedezésének helyei; olyan helyek, ahol
1237 III, I,79| különbözõ civilizációkban fölfedezett értékek arra késztethetik
1238 III, 0,73| Ebben az összefüggésben újra fölfedezhetõ a tétel, amit az apostoli
1239 I,III,34| kapcsolatának különleges karakterét fölfedezi. ~Erre nézve jelentõs az
1240 II,III,70| életformára, hanem abban is, hogy fölfedezzék ezen életszakasznak sajátosságait.
1241 I, I,17| identitását -- Szent Tamás fölfogása szerint -- tökéletes odaadásuk
1242 III, 0,73| prófétai feladata, hogy fölfogja Istennek az emberekre vonatkozó
1243 I, I,19| döntés megragadó voltát fölfogják. Az Õ hatása alatt bizonyos
1244 III, 0,73| jeleit a maguk mélységében fölfogjuk. Õ hívja az Istennek szentelt
1245 III, I,79| szentelt személyeknek úgy kell fölfogniuk, mint fölhívást a kegyelemmel
1246 II, I,53| munkatársainak segítségét fölhasználni, és olyan szolgálatokat
1247 II, I,47| s ennek építésére kell fölhasználnia (vö. 1Kor 12,4-11), az Istennek
1248 III, I,79| úgy kell fölfogniuk, mint fölhívást a kegyelemmel való együttmûködésre
1249 II,III,66| képesek lesznek arra, hogy fölhívják a figyelmet a kevésbé szembetûnõ
1250 I, II,26| ápolta a reményt: mindig fölhívta a hívõk figyelmét, hogy
1251 II, I,44| kötelezettsége csupán, hanem annak fölismerése is, hogy az õ tanúságuk
1252 Bev, 0,2 | ajándékáról van szó. Ennek fölismerésébõl ösztönzést nyer az ökumené,
1253 II, I,53| történelem jelen nehézségeiben fölismerhessék Isten tervét, s keressék
1254 II, II,62| ki a gyümölcsöket, hogy fölismerhetõ legyen a karizma hitelessége (
1255 II, I,42| közösségi életben valamiképpen fölismerhetõnek kell lennie, hogy a testvéri
1256 I, II,25| is, olyan jelvénnyel, ami fölismerhetõvé teszi Istennek szenteltségüket. ~
1257 III, I,77| is szeretnie kell, akiben fölismeri a testvért és a nõvért.
1258 III, I,79| történetében keressék és fölismerjék Isten jelenlétének nyomait,
1259 I,III,29| végig. A zsinat fényénél fölismertük, hogy az evangéliumi tanácsok
1260 III, I,75| Vacsora közben történt... fölkelt a vacsora mellõl... mosni
1261 I, I,22| Jézus maga az, akit "Isten fölkent Szentlélekkel és erõvel" (
1262 II,III,65| akkor a módszernek, mellyel fölkészítenek rá a teljesség vonását kell
1263 II,III,65| képzés célja az egyes emberek fölkészítése arra, hogy teljes egészében
1264 II,III,65| spirituális és lelkipásztori fölkészítésrõl, s közben külön kell ügyelni
1265 I,III,30| köszönhetõen különleges fölkészítést nyer arra, hogy Krisztus
1266 I, I,21| a Szentlélek iránt, aki fölkészíti a lelket adományai fogadására;
1267 II,III,71| józan különbségtevésre fölkészítõ teológiai képzést -- megköveteli
1268 II,III,64| munkásokat Egyházába, hogy így fölkészítse az új evangelizálás sürgetõ
1269 II,III,68| bölcsességben gazdag módszert fölkínálni, mely a jelöltet lépésrõl
1270 II,III,64| A hivatásgondozás föllendülése ~64. Az Istennek szentelt
1271 I, II,23| meghívást, hogy szemléljék a fölmagasztalt Jézust a kereszten, ahol "
1272 I, 0,14| történés magában foglalja a "fölmenetelt a hegyre" és a "lejövetelt
1273 III, 0,73| veszélybe sodorják, sõt fölmorzsolni látszanak az Istennek szentelt
1274 II, I,50| püspökökbõl és szerzetesi fõelöljárókból álló vegyes bizottság alakul
1275 II,III,70| vagy identitás-krízisek, fölöslegesség érzése és hasonlók. Aki
1276 I, II,27| isteni dicsõség e végsõ fölragyogásának szolgálatában áll, amikor
1277 I, IV,35| fogja el õket az isteni Fölség elõtt. Az ember ugyanis
1278 III, 0,72| mely a személyt teljesen fölszabadítja az evangélium számára, ebbõl
1279 I, I,21| nem rabszolgai szolgálat fölszabadító szépségét, ami a három isteni
1280 II, II,60| belüli papi szolgálatra fölszenteljenek,148 ha ezt az általános
1281 Bev, 0,6 | keleti egyház képviselõi fölszólalásaikban hangsúlyozták a monasztikus
1282 I, IV,37| nehézségek közepette. De fölszólít arra is, hogy mindenki szerezze
1283 I, IV,37| találékonyságát és életszentségét.81 E fölszólítás elsõsorban állhatatosságra
1284 I, II,28| Jánossal együtt ugyanis õ is fölszólítást kap, hogy vegye magához
1285 II, I,53| elöljáróinak konferenciáit fölszólítom arra, hogy a Szentszékkel
1286 I, IV,35| és leánya, akit az Atya fölszólított arra, hogy Krisztusra "hallgassanak",
1287 II,III,63| személyeket a Krisztus halálába és föltámadásába vetett hitük bátor megvallására
1288 Bev, 0,6 | alapján az Õ halálának és föltámadásának húsvéti misztériumában való
1289 I, II,26| szerzetesség ... a jövendõ föltámadást és a mennyek országának
1290 I, 0,14| csupán Krisztus dicsõségének föltárása, hanem elõkészület is a
1291 II,III,64| szentelt személyeket és fölteszik maguknak a kérdést: elhibáztunk
1292 II,III,64| személyes választ, mely lényeges föltétel ahhoz, hogy valaki az Úr
1293 II, I,50| együttmûködés elengedhetetlen föltétele, nagyon hasznos az állandó
1294 III, I,79| megközelítésekor. Ennek föltételei a komoly, személyes elõkészület,
1295 I, II,28| az állandó szolgálat és a föltételek nélküli követés mesternõje
1296 I, I,18| azokban, akik ezt elfogadják, föltételezi és megmutatja a kifejezett
1297 I, I,18| Jézus Krisztus ismerete fölülmúl mindent", és vele összevetve
1298 I,III,30| is kibontakozása, de ez fölülmúlja a krizmával való megszenteltség
1299 II, I,50| papság teológiai tantervébe fölvenni az Istennek szentelt élet
1300 I, II,24| életét, és szép, amikor újra fölveszi azt; szép a keresztén, szép
1301 II, II,62| képzés és a közösségbe való fölvétel módját; bölcsen ítélje meg
1302 II, II,62| tagjainak a szent rendek fölvételét.153 ~Ugyanezen megkülönböztetési
1303 Bev, 0,13| hogy gondolják tovább a fölvetett témákat, hogy az Istennek
1304 II,III,64| azáltal, hogy sok nemzetben fölvirágoztatja az Istennek szentelt életet,
1305 Bev, 0,9 | élet sok más formája is fölvirágzott, melyekben férfiak és nõk
1306 II, I,45| társaságainak tagjait buzdítom, hogy fönntartások nélkül gyakorolják a kölcsönös
1307 II, II,62| foglalják el a helyét a föntebb említett intézményeknek,
1308 II,III,68| szükségessége ~68. Az örök fogadalomig tartó kifejezett képzési
1309 Bev, 0,7 | 14 Az örökös tisztasági fogadalommal ezek a személyek Isten országának
1310 II,III,63| Istenre-hagyatkozással kell fogadni, mely tudja, hogy nem annyira
1311 II, I,48| nagylelkûen és hálával kell fogadniuk. ~
1312 I, II,28| isteni Igére, a kegyelmet fogadó teremtménynek is modellje.
1313 II,III,65| végigjárnia a képzés újtát, hittel fogadva az Úrtól és az Egyháztól
1314 I, II,28| példaképe ~28. Szeplõtelen fogantása pillanatától kezdve Mária
1315 I, I,19| tesz egyre újabb embereket fogékonnyá arra, hogy egy ilyen elkötelezõ
1316 III, 0,74| siker nagyobb reményével fogjunk megoldásukhoz. Az Istennek
1317 Bev, 0,4 | Krisztus-hívõkkel és a papsággal foglalkozó szinodusok után ez a szinodus
1318 II, I,46| személyek különleges helyet foglalnak el az Egyházban, a Tanítóhivatallal
1319 II, I,41| során mindazokat magába kell foglalnia, akik készek rá, hogy "teljesítsék
1320 II,III,65| teljes lehessen, át kell fognia a keresztény élet és az
1321 I, II,24| erõik és a külsõ megbecsülés fogyatkozása közepette is "kiegészítsék
1322 II,III,67| jelentõ kultúra értékei és fogyatkozásai iránt, másrészt be kell
1323 II,III,63| lanyhulása, mely nem a számszerû fogyatkozásban, hanem az Úr, a hivatás
1324 II,III,70| megelõzni. A tevékenységtõl való fokozatos visszavonulás, némely esetben
1325 II, II,59| folytatásaként.139 Így a különbözõ fokozatú és módozatú klauzúra --
1326 II, I,58| nõben sajátos szerepét, s fokozza Isten országa iránti önátadását.
1327 II,III,69| Mint mondtuk, a képzési folyamat nem korlátozódik az alapképzésre,
1328 III, I,79| hozzátartozik az inkulturáció folyamata és a vallások közötti dialógus
1329 II, I,43| révén bevonni a döntési folyamatba -- nem szabad megfeledkezni
1330 II,III,63| Nehézségek és távlatok ~63. A folyamatban lévõ társadalmi változások
1331 II,III,65| ki egymást. A fejlõdési folyamatnak tekintendõ alapképzésnek,
1332 II, I,58| együttmûködésre a döntést hozó folyamatokban is, fõként akkor, ha róluk
1333 Bev, 0,13| és a szeretet ajándékával folyamatosan virrasztott. ~A megújulás
1334 II,III,70| tartó, titokzatos képzési folyamatot benne most befejezi. A halált
1335 Bev, 0,7 | Egy ilyen "pusztában" folyó élet kihívás a hozzájuk
1336 III, 0,72| hogy kövessék példáját és folytassák küldetését. Ez alapvetõen
1337 III, 0,73| gyümölcsözõ tevékenységet folytassunk.175 ~Az idõ jelei között --
1338 III, I,76| emberi természetének mintegy folytatásai legyenek.183 Az Istennek
1339 II, II,59| Zsinattal megkezdõdött megújulás folytatásaként.139 Így a különbözõ fokozatú
1340 I, I,19| különleges jelenlétének folytatásává válnak a történelemben. ~
1341 II, I,51| megkezdik, illetve újra meg újra folytatják a szeretet dialógusát. Földünk
1342 Bev, 0,8 | kizárólagosan szemlélõdõ életet folytatnak, az Egyház számára öröm
1343 I,III,31| konszekrációját, hogy az idõben folytatódhassék az apostoli szolgálat. Az
1344 II, I,55| szolgálat rá jellemzõ formáinak folytonosságát biztosítani tudja az Egyház
1345 I, 0,16| képmásai Krisztusnak, a Fõnek és Pásztornak, aki a "már
1346 I, IV,39| elkötelezettsége az életszentségre ma fontosabb, mint valaha, amiatt is,
1347 II,III,66| végezni. ~E kényes feladatok fontossá teszik a megfelelõ nevelõk
1348 II, I,43| kell emelnünk e feladat fontosságát, mely szükséges ahhoz, hogy
1349 II,III,69| Következésképpen döntö fontosságú, hogy a Ratio institutionis
1350 II, I,56| ütköznek. Ezért gondot kell fordítani arra, hogy az egyházi mozgalmakba
1351 Bev, 0,8 | tevékenységüket Isten szemlélésére fordítják Isten igéjének hallgatása,
1352 I, 0,14| Krisztus ragyogó arcára fordítjuk a színeváltozás misztériumában.
1353 I, IV,38| imára és az elmélkedésre fordított idõhöz, a szentségimádáshoz,
1354 III, I,78| Krisztust nem ismerõk tömegeihez fordul. ~Ez az elkötelezettség
1355 I, I,20| hová legyek, hová kell fordulnom, hová tegyem tagjaimat,
1356 I, IV,38| csábíthat, hogy a nacionalizmus formáihoz csatlakozzanak vagy elfogadjanak
1357 II,III,63| beavatkozással -- a szegénység új formáira, elsõsorban a legelhagyottabb
1358 Bev, 0,9 | közös élet valamely állandó formájában17 -- Isten népe sokféle apostoli
1359 II, II,62| elkötelezettség is különbözõ formákban fejezõdik ki a közösségi
1360 II,III,70| kényszerû tétlenség nagyon formáló hatású tapasztalatokat hoz.
1361 II,III,63| néhány helyi egyházban kockán forog. Miként a történelem folyamán
1362 II, I,51| helyek, ahol a közösség forrásából, az imádságból táplálkozó
1363 II, I,44| az imádság és a bûnbánat forrásaiból táplálkozik. Ezért sok lehetõség
1364 I | KRISZTOLÓGIAI ÉS SZENTHÁROMSÁGOS FORRÁSAINÁL ~
1365 I, I,22| világosságánál minden szentség forrásának, az Atyának kezdeményezésében
1366 II, I,51| különbségeket harmónikus összhangba forrasztani képes közösség jelei. ~Az
1367 I,III,31| Egyházat szerves közösséggé forrasztja össze.59 ~A Krisztus-hivõk
1368 I,III,30| mélyebb, dinamikusabb egységbe forrnak össze benne. ~Kimondhatalan
1369 II,III,70| lelkesedésének fiatalos frissességét segítse teljesen megélni. ~
1370 III, I,76| amennyiben elõre tör a missziós front elsõ vonalaiig és vállalja
1371 II, II,59| történõ teljes megújulására függeszti, amikor az Egyház Võlegényével
1372 II, II,60| Ezért a szolgálati papságtól független, önálló értéket képvisel
1373 I,III,30| engedelmességet, valamint az értelmes függetlenséget az anyagi javaktól, hiszen
1374 II, I,56| által kiküldött és tõlük függõ Istennek szentelt személyek
1375 I,III,31| e három egyikére, attól függõen, hogy Isten ajándékának
1376 II,III,70| utolsó aktusát. ~Hozzá kell fûznünk, hogy a különbözõ életszakaszoktól
1377 I, II,28| Boldogságos Szûz Máriához fûzõdõ kapcsolat -- mely Krisztussal
1378 II,III,70| áttetszõbben és a kegyelemben gazdagabban tér vissza a testvérekhez.
1379 I, I,22| titeket szegénysége által gazdaggá tegyen."(2Kor 8,9) Tökéletes
1380 I,III,33| tudják élni. E kölcsönös gazdagítás alapján az Istennek szentelt
1381 III, 0,74| kapcsolat biztosítja a kölcsönös gazdagítást és a küldetés hatékonyabb
1382 Bev, 0,6 | cselekedetei által titokzatos módon gazdagítsák a történelmet. ~A keleti
1383 II, II,62| évszázadokon át bátran kitartott, gazdagodhat, ha dialógust kezd a korunkban
1384 II, I,50| közösségre vonatkozó tanítás gazdagodott a számos észrevétel által,
1385 I, IV,38| hívõkhöz, szegényekhez és gazdagokhoz, egy szekularizált életstílus
1386 Bev, 0,5 | terem. Milyen csodálatos gazdagság! A szinodus befejezésekor
1387 II, I,56| az Istennek szentelt élet gazdagságából merítõ önkéntességet; gondoskodni
1388 II, I,57| Az Egyház a maga lelki gazdagságának sokféleségét akkor tárja
1389 II, I,46| hatékonyságot.103 Így karizmájuk gazdagságával különösen hozzájárulnak
1390 Bev, 0,2 | Valamennyien ismerjük a gazdagságot, melyet az Istennek szentelt
1391 II,III,64| szolidaritásnak elébe kell sietnie a gazdaságilag szegényebb országokban jelentkezõ
1392 II, I,58| sokat lehet várni a nõi géniusztól, nem csupán az Istennek
1393 II, I,42| jelentõsége van -- nagy gonddal ápolják.88 Ám a testvéri
1394 I, II,26| sürgetõbbé válnak az apostolkodás gondjai, és a világi dolgok iránti
1395 III, I,75| megfosztott öregek arcán vegyék gondjaikba az eltorzított isteni képmást.
1396 I, II,24| viselésében, s az Egyház gondjainak és szorongatásainak vállalásában. ~
1397 II, I,48| különösen is a megyéspüspök gondjaira vannak bízva. Egy, az Istennek
1398 I, II,23| irányul, aki a keresztre gondol (vö. Lk 9,43--45). Ott fog
1399 II,III,69| emberi korlátai miatt sem gondolhatja, hogy az az új ember, aki
1400 II, I,58| meghatározó szerepe van a nõk gondolkodásának és tetteinek: egy "új feminizmus"
1401 II, I,57| vizsgálják fölül megszokott gondolkodási sémáikat, önértelmezésüket
1402 I, I,20| magam, miközben magamról gondolkodom: mi voltam és mivé lettem.
1403 II,III,63| ritkán fájdalmas feladat gondos tanulmányozást és meghatározott
1404 II, I,48| megszilárdítani.109 Ezért gondoskodik az Egyház arról, hogy az
1405 II, I,43| döntések végrehajtásáról gondoskodjék.92 ~
1406 I, II,25| saját szerzetesi ruhájuk, gondoskodniuk kell arról, hogy a tagjaik
1407 Bev, 0,13| ismereteket. Az elmúlt idõben gondoskodtam arról, hogy Isten egész
1408 II, I,56| lelkiségével ütköznek. Ezért gondot kell fordítani arra, hogy
1409 II, I,47| kapcsolatot, megmutatván gondviselésszerû mûködését mind az Istennek
1410 II, I,53| kifejezéseként ápolják a gyakori és rendszeres kapcsolatot
1411 II,III,66| rendszeresen, s bizonyos gyakorisággal kell végezni. ~E kényes
1412 I, I,18| az evangéliumi tanácsok gyakorlása különösen mély és termékeny
1413 II, II,60| igénylik a szent rendek gyakorlását.144 A szinoduson azonban
1414 I,III,32| kiszolgáltatásával és a szent hatalom gyakorlásával az egyházi közösség szolgálatában,
1415 II, I,46| lelkületet át kell ültetniük a gyakorlatba.95 Az egyházi közösség iránti
1416 II, I,58| témáktól kezdve a szakmai gyakorlatig bezárólag mindenre ki kell
1417 II, I,43| hogy az, aki a tekintélyt gyakorolja nem mondhat le feladatáról,
1418 II,III,67| iránt, másrészt be kell gyakorolnia az élet egységének, az Isten
1419 Bev, 0,6 | mûhelyei az egyházi élet gyarapítására és a földi város épitésére
1420 II, I,48| testének növekedtével állandóan gyarapítsák."108 Minden intézmény sajátos
1421 I, IV,36| életben az életszentség gyarapodása tekintetében van Krisztus-követésének
1422 II, I,53| püspökök közötti közösség gyarapodását, hanem a részegyházak sajátos
1423 I, II,27| lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, sem veszõdség.
1424 I, 0,15| kereszten elváltozott arcának gyengeségétõl meg ne botránkozzék. Mindkét
1425 II,III,63| küldetés iránti szeretet gyengülésében mutatkozik meg. A hûséges
1426 II, II,62| természetesen, hogy ennek gyermekeik bármi kárát látnák.155 Az
1427 I,III,34| eszköze lesz egyre újabb gyermekek nemzésére az igehirdetés,
1428 II, I,51| 117 mely mindenkit Isten gyermekének tekint, és mindenki, különösen
1429 I, 0,16| mint apát és anyát, mint gyermeket" (vö. Mt 10,37), amint ez
1430 II, I,51| világot faji gyûlölet vagy gyilkos elvakultság osztja meg,
1431 Bev, 0,5 | egy sokágú fa,8 melynek gyökerei mélyen az evangéliumba nyúlnak,
1432 III, I,78| keresztény vallások vertek gyökeret, az Istennek szentelt élet
1433 Bev, 0,8 | mint az evangéliumba gyökerezés kifejezõdései -- jobban
1434 Bev, 0,1 | példájában és tanításában gyökerezik, az Atyaisten ajándéka Egyházának
1435 I, II,28| tapasztalja Mária anyai gyöngédségét. A Szûz közvetíti számára
1436 I, II,24| hallgassátok az éneket és a test gyöngesége el ne rejtse szemetek elõl
1437 II,III,70| harc, melyet önmagával és gyöngeségeivel kell vívnia, hanem vallásos
1438 II, II,62| ítélje meg az esetleges gyöngeségeket, türelemmel várja ki a gyümölcsöket,
1439 III, I,75| Az Úr arcának látása nem gyöngítette az apostolban az emberek
1440 III, I,75| vedd föl a szenvedéseket és gyötrelmeket is, hogy a szeretetben végzett
1441 I,III,32| betegeket és megtört szívûeket gyógyít, vagy jó útra téríti a bûnösöket,
1442 II, I,45| melyekben a megbocsátás gyógyítja a sebeket és erõsíti az
1443 II, I,44| készség a lelkivezetésre, a gyóntatásra és az imádságra másokkal.
1444 II,III,68| intézményét, hogy amilyen gyorsan csak lehet, dolgozzanak
1445 I, IV,38| kell ismerni és le kell gyõzni néhány kísértést, melyek
1446 I, II,23| döntése az isteni szeretet gyümölcse benne, mely körülveszi,
1447 II, I,48| ajándékok megnyilvánulásai és gyümölcsei, s mint ilyenek "a Szentlélek
1448 II, I,54| közösségrõl szóló tanítás gyümölcseihez tartozott ezekben az években
1449 I, II,25| önátadását, és a Szentlélek gyümölcsének örömét. ~Az Istennek szentelt
1450 III, 0,73| hogy Isten terve szerint gyümölcsözõ tevékenységet folytassunk.
1451 I, I,21| megváltottakat egységbe gyûjti össze és példájával, imádságával,
1452 II, I,50| résztvegyenek a Püspöki Konferenciák gyûlésein és viszont, a Püspöki Konferenciák
1453 II, I,50| meg a rendi fõelöljárók gyûléseire a késõbb kidolgozandó gyakorlati
1454 Bev, 0,13| szívvel használom föl a gyûlések folyamán -- melyek mindegyikén
1455 II, I,51| ahol a mai világot faji gyûlölet vagy gyilkos elvakultság
1456 I, II,25| helynek megfelelõ szerzetesi habitust viseljenek.42 Ahol az apostolkodás
1457 I, I,20| történelemben maga után hagy, hogy az emberek az isteni
1458 I, I,17| szolgálatára hívó Isten szeretetére hagyatkozik, s teljesen neki és üdvözítõ
1459 II,III,68| világban, mely figyelmen kívül hagyja az õ jelenlétét, hanem arra
1460 I, I,18| megragadja, annak mindent el kell hagynia és követnie kell Jézust (
1461 II, I,44| tevékenységgel föl kellett hagyniuk. Kétségtelenül sokat adhatnak
1462 I, I,22| életének és tanításának eleven hagyománya. ~
1463 Bev, 0,8 | aszkézis és misztikus tanítás hagyományának erejérõl, és segíteni fogja
1464 I, IV,38| szentelnek elegendõ figyelmet. A hagyományban gyakran ábrázolják a lelki
1465 II,III,71| célkitûzéseihez, s a kiérlelt hagyományhoz, figyelembe véve a megváltozott
1466 I, II,25| megkívánja, viselhetnek a hagyománynak és saját intézményük szabályainak
1467 II, II,59| sajátosságainak és a kolostori hagyományoknak. ~Továbbá -- miként a szinodus
1468 II,III,64| egyházakban virágzanak, míg a hagyományosan hivatásgazdag és missziós
1469 I, 0,14| dimenziója is visszavezethetõ e hagyományra, mert a színeváltozás nem
1470 II, I,48| tényezõktõl meghatározott hagyományt törekszik megszilárdítani.
1471 II,III,66| végzik. A régebbi és bevált hagyományú intézetek legjobb tagjaik
1472 II, II,60| akaratából vagy törvényes hagyományuk szerint a fölszentelt papság
1473 II, II,60| akaratából vagy törvényes hagyományukból fakadó jellegük és céljaik
1474 II, I,48| szellemének és egészséges hagyományuknak megfelelõen növekedjenek
1475 I, I,19| Rászedtél, Uram, és én hagytam, hogy rászedessem." (20,
1476 I, IV,38| megsebesített emberi természet hajlamai fölötti uralkodásban és
1477 Bev, 0,4 | és mindazoknak, akik hajlandók meghallgatni, szeretném
1478 III, I,77| isteni akaratot, és a saját hajlandóságai helyett az isteni akarathoz
1479 I, IV,38| követelménye a hatékonyság túlzott hajszolásává válhat, mintha az apostoli
1480 I, I,19| intézmények sajátos karizmáival hajtsák végre feladatukat. Ez a
1481 Bev, 0,2 | Hála az Istennek szentelt életért
1482 II, II,59| szeretett Fiú hálaadásában -- hálaadás is lesz az Atya iránt. ~
1483 II, II,59| részesedvén a szeretett Fiú hálaadásában -- hálaadás is lesz az Atya
1484 I, II,27| új föld" (Jel 21,1) felé halad, ahol az Úr "letöröl majd
1485 II,III,68| szellemben élhessenek és haladhassanak a Krisztusban való hit teljes
1486 II, I,58| egész Egyház csodálatát és háláját; érezzék, hogy az Egyház
1487 II,III,63| szentelt személyeket a Krisztus halálába és föltámadásába vetett
1488 Bev, 0,6 | keresztség alapján az Õ halálának és föltámadásának húsvéti
1489 I, I,21| szavaival s mindenekelõtt halálával utat mutat a megosztott
1490 II,III,70| folyamatot benne most befejezi. A halált úgy készíti elõ és várja
1491 I, II,24| szép, amikor nem fél a haláltól; szép, amikor leteszi az
1492 II, II,59| 1Kor 15, 24.28) ~Ezért hálámat fejezem ki ezeknek a szeretett
1493 II,III,63| egyetemes Egyház rendkívül hálás nekik azért a nagylelkû
1494 II, I,43| elmúlt esztendeiben olykor hallani lehetett arról is, hogy
1495 I, 0,15| rájuk, s a felhõbõl szózat hallatszott: ~Ez az én szeretett Fiam,
1496 I, 0,16| fölszólítása, hogy Krisztust hallgassák, belé vessék minden bizalmukat,
1497 I, IV,35| fölszólított arra, hogy Krisztusra "hallgassanak", érzi a megtérés és az
1498 I, II,25| ékesszóló -- bár gyakran hallgatag -- hirdetésévé kell válniuk.
1499 Bev, 0,8 | fordítják Isten igéjének hallgatása, a liturgia ünneplése, a
1500 I, II,23| csendbõl kilépõ Ige"39 a maga hallgatásában és magányában prófétai módon
1501 I,III,34| fejezõdik ki, hogy készségesen hallgatja az igét, azért, hogy föltétlen
1502 II, I,42| számára, akik engedelmesen hallgatnak az evangéliumra. Maga a
|