100-csatl | cseke-erezh | erezn-hallg | hallh-kepes | kepma-lelki | lelku-nemze | nepeb-szand | szapo-tevek | teves-zsina
bold = Main text
Chapter, Paragraph, Number grey = Comment text
1503 I, I,20| természetében mûvel. Nem hallható szavakkal, hanem az átváltozott
1504 I,III,32| mulandó világban tegyék hallhatóvá, akkor az egyházi közösségben
1505 I, II,26| elõre az üdvösségre, mely hamarosan meg fog nyilvánulni, hiszen "
1506 II,III,68| eltérõ földrajzi környezetben hamisítatlanul megvalósíthassák; másrészt
1507 I, IV,40| megérintett" élet, melyet az Õ hangja kelteget és kegyelme támogat. ~"
1508 I, II,27| élet üzenete szüntelenül hangoztatja, hogy Isten elsõbbsége az
1509 Bev, 0,5 | is szükségesnek tartottam hangsúlyozni az Egyház történetének ezen
1510 III, I,78| kifejezetten misszionálhatnak. ~Hangsúlyoznunk kell, hogy azokban az országokban,
1511 II, II,59| Továbbá -- miként a szinodus hangsúlyozta -- támogatni kell a kolostorok
1512 I, IV,35| apróságoktól eltekintve --hangsúlyozzák a félelmet, ami elfogta
1513 I, IV,38| megbocsátást nem ismerõ harcba bonyolódás veszedelmét...
1514 Bev, 0,2 | tekintettel a küszöbön álló harmadik évezredre -- távlatainak
1515 II, I,54| a különbözõ világi- vagy harmadrendek -- egy új reményteljes fejezet
1516 I,III,32| értéke ~32. Az ajándékok e harmonikus együttesében az alapvetõ
1517 II,III,65| hogy a különbözõ szempontok harmonikusan egészítsék ki egymást. A
1518 I, I,17| értelmében vett önfeláldozáshoz hasonlítható.29 ~
1519 Bev, 0,12| intézményekrõl van szó, melyek ugyan hasonlóak a már meglévõkhöz, de új
1520 II, I,50| beleegyezést megkapják tõlük. Hasonlóképpen szükség van arra, hogy a
1521 I, 0,16| Krisztus misztériumához való "hasonulással" az Istennek szentelt élet
1522 I, IV,40| szándékosan és jelentõségteljesen használja a "vég" (exodosz) kifejezést: "
1523 I, I,20| tagjaimat, melyek a tieid; mire használjam, mit tegyek velük, ezekkel
1524 II,III,67| mindenki azért kapja, hogy használjon vele" (1Kor 12,7).169 Ugyanakkor
1525 Bev, 0,13| atyák felé nyitott szívvel használom föl a gyûlések folyamán --
1526 I,III,29| közösséghez. Ez a Péter által használt többesszám segít minket
1527 Bev, 0,4 | Ezek az életállapotok annál hasznosabbak az Egyház és küldetése szempontjából,
1528 III, 0,74| szemlélõdésbe menjen át, úgy a lélek hasznosan tér vissza a szemlélõdésbõl
1529 II, I,50| szabályok szerint. Igen nagy haszonnal fog járni, ha -- ott is,
1530 I, I,19| kisugárzása. Akit a Szentlélek hatalma fokozatosan elvezet a tökéletes
1531 I, I,20| megmutatja Krisztus királyi hatalmának nagyságát és az Egyházban
1532 II,III,71| nõvérek iránti szeretet egy hatalmas dinamizmus, mely a növekedést
1533 II, II,59| megsemmisített minden felsõbbséget, hatalmat és erõt, átadja az uralmat
1534 I,III,32| kiszolgáltatásával és a szent hatalom gyakorlásával az egyházi
1535 II, I,43| megerõsödjön a testvéri közösség és hatályát ne veszítse a fogadott engedelmesség. ~
1536 II, I,51| egyházi közösségben, s ennek határain túl is -- erõsítsék azáltal,
1537 II, I,53| melyek nemcsak az esetleges határok legyõzésében segítenek,
1538 II, II,61| s meg kell várni ennek határozatait, hogy a hivatalos döntéseknek
1539 II,III,69| részeként minden intézmény határozza meg a folyamatos továbbképzés
1540 I, I,21| 1Kor 7,32--34 ) annak a határtalan szeretetnek a visszfénye,
1541 II, II,59| fõbb elöljárónõknek nagyobb hatásköre legyen a klauzúra jogos
1542 II, I,49| pásztora a püspök. Az õ hatáskörébe tartozik az egyes karizmák
1543 II, I,46| erõs romboló és szétszóró hatásokkal szembe tudjanak szállni. ~
1544 II,III,63| küldetésben a világ elõtt is hatásosan megvallja a szilárd bizalmat
1545 II,III,70| tétlenség nagyon formáló hatású tapasztalatokat hoz. Jóllehet
1546 II,III,64| nagylelkû választ, amely hatékonnyá teszi a meghívás kegyelmét. ~
1547 III, 0,74| gazdagítást és a küldetés hatékonyabb teljesítését. Az elmúlt
1548 II, I,54| annak érdekében, hogy minél hatékonyabban vegyenek részt az egyházi
1549 I, IV,38| szaktudás követelménye a hatékonyság túlzott hajszolásává válhat,
1550 II,III,66| beszélgetés, melyet közismert hatékonysága és pótolhatatlansága miatt
1551 I, IV,35| eszközeinek bõségére és hatékonyságára, valamint azok különleges
1552 II, I,46| tanúságtételébõl nyer erõt és hatékonyságot.103 Így karizmájuk gazdagságával
1553 Bev, 0,3 | embereknek nagylelkûségébõl hathatós segítséget nyerhet a mennyei
1554 II,III,63| Egyházban mindig jelen lesz és hatni fog. Még ha az egyes intézményeknek
1555 II, I,42| jelenlévõ erejének másokra is hatnia kell, ezért nemcsak a saját
1556 II, I,57| amikor túllépve a különbözõ hátrányos megkülönböztetéseken, Istennek
1557 I, IV,38| a szentségimádáshoz, a havi rekollekcióhoz és a lelkigyakorlatokhoz. ~
1558 Bev, 0,3 | segítséget nyerhet a mennyei haza felé vezetõ úton. ~
1559 I, II,26| Zsid 13,14), mert "a mi hazánk a mennyben van" (Fil 3,20).
1560 II, II,62| Krisztus-hivõkbõl, cölebsz és házas emberekbõl álló vegyes csoportok
1561 II, II,62| hogy fogadalmat tesznek a házasélet tisztaságának megõrzésére,
1562 I,III,32| föltámadás fiai többé nem házasodnak, hanem úgy fognak élni,
1563 II, II,62| melyet egyes keresztény házaspárok egyházi egyesületekben és
1564 II, II,62| amikor szeretetüket, melyet a házasság szentsége már "Istennek
1565 I,III,32| Ugyanakkor nagyra becsüli a házasságra szóló meghívást, mely a
1566 I,III,32| szóló meghívást, mely a házastársakat "az Anyaszentegyház termékenységének
1567 I, I,22| elismeri és védelmezi a házastársi élet méltóságát és szentségét --
1568 II, I,52| Miként tehát odaát egy házban sok lakóhely van, úgy itt
1569 I, IV,40| véghez vezetõ utat" a Tábor hegyének távlatából nézzük, úgy jelenik
1570 I, II,23| A Tábor hegyétõl a Kálváriáig ~23. A dicsõségesen
1571 II,III,70| tényezõk hatására, mint például hely- vagy hivatalváltozás, nehézségek
1572 II, I,51| boldogságok fölfedezésének helyei; olyan helyek, ahol a közösség
1573 I, II,25| emlékezteti arra, hogy az elsõ helyen az ingyenes istenszolgálat
1574 II, I,46| szentelt személyek különleges helyet foglalnak el az Egyházban,
1575 II, II,59| igényének. Azáltal, hogy az élet helyéül a tér egy jól körülhatárolt
1576 II, II,59| épített városok és a tartóra helyezett mécsesek (vö. Mt 5,14--15),
1577 I, I,22| stílusát az Atya kezébe helyezi (vö. Lk 2,49). Gyermeki
1578 Bev, 0,6 | szeretetének semmit sem helyeztek elébe".12 A mai szerzetesek
1579 I, II,25| szerzeteseknek, hogy a kornak és a helynek megfelelõ szerzetesi habitust
1580 III, 0,74| tegnap, lehetõvé teszi a helytállást a legnehezebb helyzetekben
1581 II,III,70| életkornak lehetnek kritikus helyzetei, akár külsõ tényezõk hatására,
1582 II, I,56| az emberlét legsötétebb helyzeteibe tudja bevinni az evangélium
1583 II,III,63| küldetésétõl. Az elõbbi a helyzetek változásával megváltozhat,
1584 I, IV,37| szükséges, a formákat az új helyzetekhez és a különféle igényekhez
1585 II, I,44| megélésére: buzgó imádság, saját helyzetük türelmes elfogadása, készség
1586 Bev, 0,6 | a szivbéli töredelmet; a hészükhia, azaz a belsõ béke keresését;
1587 Bev, 0,13| követõ tanfejlõdés és a heteken át intenzíven dolgozó szinodus
1588 II,III,71| határozottan védelmezi, s a hétköznapok fáradozásai közepette sürgetve
1589 II, I,42| elfogadására; a képességet a "hetvenhétszeri" megbocsátásra (Mt 18,22);
1590 II,III,64| optimizmust és a reményt, hiánya más régiókban nem kedvetleníthet
1591 I,III,29| mindig jelen volt, soha nem hiányozhat az Egyházból: oly fontos
1592 II,III,64| és missziós országokban hiányoznak. ~E nehéz helyzet próbára
1593 Bev, 0,13| javaslatokkal. Ugyanakkor nem hiányoztak a feszültségek és a nehézségek
1594 I, II,24| kiegészítsék azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedésébõl" (
1595 I, I,19| szeplõ, ránc és minden egyéb hiba nélkül, szentül és szeplõtelenül"
1596 II, I,46| prófétai küldetésén belül a hierarchiával való együttmûködés minõsít,
1597 II,III,70| nagylelkûbben emelkedik Istenhez, és higgadtabban, diszkrétebben, ugyanakkor
1598 II,III,71| saját közösségével, lelkének higgadtsága, együttérzése a szenvedõkkel,
1599 Bev, 0,2 | közösség utáni vágyat, hogy "higgyen a világ" (Jn 17,21). ~
1600 III, I,75| megnyugodni a hegyen: jöjj le; hirdesd az igét, ragadj meg minden
1601 II, I,51| hogy életük tanúságával hirdessék a keresztény testvériség
1602 III, I,79| inkulturáció ~79. Krisztus hirdetésének "az Egyház küldetésében
1603 I, II,25| bár gyakran hallgatag -- hirdetésévé kell válniuk. Az Egyháznak
1604 III, I,75| szeretetet, ha lelkesen hirdetjük Jézus Krisztust mindazoknak,
1605 III, I,77| evangelizálás: Krisztust hirdetni a nemzeteknek ~77. Aki Istent,
1606 III, 0,73| szolgálja azt, ahogy a Szentírás hirdette és a történelemben megmutatkozó
1607 III, I,79| népekkel, s mindenkinek hirdették az üdvösség útját. Közülük
1608 I, 0,15| Illésnek. ~Amíg beszélt, hirtelen fényes felhõ borult rájuk,
1609 I, II,24| hûségével arról tanúskodik, hogy hisz az Atya, a Fiú és a Szentlélek
1610 II,III,70| kapcsolat-problémák, erõs kísértések, hit- vagy identitás-krízisek,
1611 I, 0,15| arcát, hogy megerõsödjék a hitben, s a kereszten elváltozott
1612 I, IV,37| tökéletesebb hasonulás keresése hitelesít.82 ~Ebben a szellemben minden
1613 I, IV,37| melyet az Egyház által hitelesített sajátos karizma jelölt ki.
1614 II, II,62| fölismerhetõ legyen a karizma hitelessége (vö. Mt 7,16).152 Különösen
1615 Bev, 0,12| bizonyítsa a célkitûzés hitelességét, és elkerülje a nagyon hasonló
1616 I, 0,15| szívében megszilárdítja a hitet, elõkészíti õket a kereszt
1617 II, I,46| elvezeti a Krisztusban való hithez ... Ily módon a közösség
1618 I, I,21| ApCsel 4,32), beszédes hitvallás a Szentháromságról. Megvallja
1619 II, I,46| nevezett Teréz örvendezõ hitvallása: "Az Egyház leánya vagyok".
1620 II,III,65| szolgálatára. "Igent" mondani az Úr hívására és személyesen elfogadni
1621 II, II,62| figyelmesebb legyen az isteni hívásra, mely az idõk jelein keresztül
1622 I, II,23| Isten szeretete, és érzik a hívást, hogy a föláldozott, de
1623 II, I,49| intézmények tisztelete a püspökök hivatala iránt az egyházmegyei élet
1624 II, I,43| elöljárók és elöljárónõk hivatalának -- beleértve a helyi elöljárókat
1625 II, I,43| hogy fölül kell vizsgálni e hivatalt. El kell ismernünk azonban,
1626 II,III,70| mint például hely- vagy hivatalváltozás, nehézségek a munkában,
1627 I,III,29| amely kizárólag fölszentelt hivatalviselõkbõl és laikusokból áll, nem
1628 II, I,49| figyelme az intézmények hivatása és küldetése, és az intézmények
1629 II, I,44| van az öreg szerzetesek hivatásának megélésére: buzgó imádság,
1630 II, II,60| Más a helyzet a testvérek hivatásával az úgynevezett "klerikusi"
1631 II,III,64| támogatja az egyes intézmények hivatásébresztõ tevékenységét.161 ~Isten
1632 II,III,64| virágzanak, míg a hagyományosan hivatásgazdag és missziós országokban
1633 II,III,64| szegényebb országokban jelentkezõ hivatásképzés szükségleteinek. Ilyen esetekben
1634 II,III,64| követelményeire (vö. Mt 9.37--38). A hivatásokért mondott imádságon kívül
1635 Bev, 0,6 | és nõk, akik arra éreztek hívatást, hogy a megtestesült Ige
1636 II, I,58| Egyház támogatja õket, hogy hivatásukat örömmel tudják teljesíteni,
1637 I,III,31| országát azáltal keressék, hogy hivatásukból fakadóan földi dolgaikat
1638 II, I,49| összehangolásakor az intézmények nem hivatkozhatnak sem jogos autonómiájukra,
1639 I, IV,40| melyre az egész üdvtörténet hivatkozik és kifejezi a húsvéti misztérium
1640 III, 0,72| sajátos formájában arra hivattak, hogy Krisztust "közelebbrõl"
1641 III, 0,73| mélységében fölfogjuk. Õ hívja az Istennek szentelt életet,
1642 II, I,50| Konferenciák képviselõit hívják meg a rendi fõelöljárók
1643 I, I,17| kizárólagos szolgálatára hívó Isten szeretetére hagyatkozik,
1644 I, IV,39| támogatni tudják. "Minden hívõben föl kell ébreszteni az életszentség
1645 Bev, 0,2 | elhatároztam, szinodust hívok össze jelentõségének és --
1646 II, I,58| nõnek Isten misztériuma és a hívõkben mûködésének megismerése
1647 II, I,54| kapcsolatba kerülnek más hívõkkel. Több intézmény is -- gyakran
1648 I, I,19| szemben, akiket az Atya arra hívott, hogy vonuljanak vissza
1649 I, IV,38| felsõbbrendûségi érzést a többi hívõvel szemben, míg a megalapozott
1650 II, II,62| szentelt élet számos formáját hivta létre, szüntelenül az Egyház
1651 II, I,47| akik nagylelkû, olykor hõsies készséget tapasztaltak náluk
1652 I, IV,39| követelményeinek vállalására egész a hõsiességig. Az Istennek szentelt személyek
1653 II,III,70| növekedéssel együtt magával hozhatja egy bizonyos individualizmus
1654 II, I,58| együttmûködésre a döntést hozó folyamatokban is, fõként
1655 II, I,43| és rá tartozik, hogy a hozott döntések végrehajtásáról
1656 Bev, 0,11| életszentség oly sok gyümölcsét hozta.20 ~
1657 II, II,61| megoldására külön bizottságot hoztak létre, s meg kell várni
1658 III, I,78| hirdetése a lehetõ legnagyobb hozzájárulást várja tõlük. A fiatal egyházakban
1659 II, I,57| tevékenységéhez a maga sajátos módján hozzájárulhasson. Éppen ezért jogos az Istennek
1660 III, 0,74| tapasztalataival rendelkezik. Ezért hozzájárulhat a kölcsönös elfogadás légkörének
1661 Bev, 0,1 | szenteljék magukat. Ezzel hozzájárultak ahhoz, hogy az Egyház misztériuma
1662 I,III,30| adja magát az Atyának -- hozzákapcsolják önátadásukat e cselekményhez.
1663 III, I,75| isteni Gondviselés küld hozzánk."181 ~A szeretet különbözõ
1664 II, I,58| szentelt nõk komolyabb képzése hozzásegíti õket sajátos ajándékaik
1665 II, I,57| figyelemmel hallgatták. Hozzászólásaikból is hasznos jelzések érkeztek
1666 I, IV,37| hogy minden újítást, mely hû akar maradni az eredeti
1667 I, II,24| Kol 1,24). Az Isten iránti hûségbõl sarjad a felebarát iránti
1668 I, II,24| kereszt misztériumához való hûségével arról tanúskodik, hogy hisz
1669 III, I,78| motivációkat ad neki és hûségre ösztönzi. A missziós tevékenység
1670 I, II,24| egyetlen szeretet iránti hûségük megmutatkozik és erõsödik
1671 I, II | II. HÚSVÉT ÉS A BETELJESEDÉS KÖZÖTT ~
1672 II, II,59| mód és lehetõség Krisztus húsvétjának megélésére is.134 A "halál"
1673 II,III,64| lelkipásztori munkájukban való huzamosabb és aktív részvétellel biztosítható.
1674 I, 0,15| nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked,
1675 II, I,42| élet magányos formáiban sem idegen. Még a remeték sem vonják
1676 II,III,70| tudja, hogy az Atya a hosszú ideje tartó, titokzatos képzési
1677 II,III,67| hasznos, ha az alapképzés idején az Istennek szentelt élet
1678 II,III,71| imádság, a csönd és a magány idejét határozottan védelmezi,
1679 II,III,70| erõs kísértések, hit- vagy identitás-krízisek, fölöslegesség érzése és
1680 II, I,47| Istennek szentelt élet sajátos identitásának megõrzésében, mind az evangélium
1681 Bev, 0,4 | következetesebben ragaszkodnak identitásukhoz. A Léleknek ugyanis minden
1682 I, IV,38| az elmélkedésre fordított idõhöz, a szentségimádáshoz, a
1683 I, II,27| jeleivé válnak. A végsõ idõkre irányultság küldetéssé változik
1684 Bev, 0,7 | keresztény közösségek az apostoli idõktõl kezdve tanúskodnak.13 A
1685 III, 0,73| is hozzájárul, hogy a mai idõnek megfelelõ új evangelizációs
1686 II, I,56| megfelelõen meghatározott idõre vállalják a közösségi élet
1687 II, I,44| egyes részein növekszik az idõs szerzetesek száma. A fokozott
1688 II,III,66| a meghivott mellé néhány idõsebb testvért vagy nõvért állít.
1689 II, I,44| Az idõsek szerepe ~44. Az öregekrõl
1690 Bev, 0,13| is -- nehéz és fáradságos idõszaka volt. Ezen idõszak telve
1691 III, I,75| hosszú történetének legjobb idõszakaiban -- e "lábmosás", azaz a
1692 III, I,75| szüntelenül hív új tanítványokat, ifjakat és leányokat magához, hogy
1693 II,III,68| intézmény szellemét, hogy az ifjú nemzedékek különbözõ kultúrákban
1694 II,III,64| hivatásgondozásba, fõként a megfelelõ ifjusági lelkipásztorkodásba. ~
1695 III, I,79| a hûséges ragaszkodás az igazhitûség és hitelesség mellõzhetetlen
1696 Bev, 0,13| vállalását a mai állapothoz igazító újítási kísérletekkel és
1697 I, IV,37| és a különféle igényekhez igazítsák, mindig engedelmesen az
1698 II, I,52| dicsérem és szeretem, ahol csak igazként és jámboran élnek az Egyházban.
1699 II, II,62| társadalom követelményeihez igazodó -- stílusban élnek. Az evangéliumi
1700 II, I,49| exemptióra113 olyan döntések igazolásául, amelyek valójában ellentmondásban
1701 Bev, 0,6 | akik Istent és a lélek igazságait keresik; a hit iskolái,
1702 I, II,26| Isten országát és annak igazságát" (Mt 6,33), és szüntelenül
1703 II, I,45| életet megalapozó teológiai igazságokból is, de a személyes tapasztalat
1704 I, II,27| ébresztésével -- mely az igazságosság, a béke, a szolidaritás
1705 I, IV,36| szegénység pedig azt az igazságra való éhezést és szomjazást
1706 II,III,71| együttérzése a szenvedõkkel, igazságszeretete, valamint szavainak és tetteinek
1707 II, I,51| Testvériség egy megosztott és igazságtalan világban ~51. Az Egyház
1708 I, I,18| szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint." (Lk 1,38) ~
1709 I,III,34| újabb gyermekek nemzésére az igehirdetés, a szentségek kiszolgáltatása
1710 II,III,64| imádságon kívül az érthetõ igehirdetéssel és megfelelõ katekézissel
1711 II,III,68| léte mélyéig megtér Isten igéjéhez, és elsajátítja annak mûvészetét,
1712 Bev, 0,7 | él az ember, hanem Isten igéjével is (vö. Mt 4,4). Egy ilyen "
1713 III, I,75| egyrészt elmerül annak az Igének magasztos misztériumában,
1714 I, IV,35| szinoduson hangsúlyozták, ez az igény elsõsorban az Istennek szentelt
1715 II,III,71| által fölkínált eszközöket igénybe veszik. ~Végül a karizma
1716 I, IV,37| helyzetekhez és a különféle igényekhez igazítsák, mindig engedelmesen
1717 II, II,59| szemben elsõbbséget élvezõ igényének. Azáltal, hogy az élet helyéül
1718 I,III,34| menyasszonyságnak, mely az Egyház azon igényére utal, hogy kizárólagos és
1719 I, IV,35| az életszentség mélységes igényét. Miként a szinoduson hangsúlyozták,
1720 II, II,60| jellegük és céljaik szerint nem igénylik a szent rendek gyakorlását.
1721 I,III,33| fölébreszti Isten népében az igényt, hogy Istennek a Szentlélek
1722 I, II,28| benne testet öltõ isteni Igére, a kegyelmet fogadó teremtménynek
1723 I, II,27| virrasztva várja Krisztus ígéreteinek beteljesülését, képes arra,
1724 III, I,75| éhségtõl barázdált, politikai ígéretekbõl kiábrándult, megalázott,
1725 I, II,27| testvéreiben is. Reménye Isten ígéretén alapul, melyet a kinyilatkoztatott
1726 Bev, 0,6 | odaadással elmélkednek az Igérõl (lectio divina), s részt
1727 II, I,46| Krisztusnak nevez",98 egy Loyolai Ignác apostoli engedelmessége
1728 II, I,53| elöljárók és elöljárónõk igyekezzenek "a püspökökkel egyetértésben
1729 I, IV,36| kinek akaratát teljesíteni igyekszik szeretõ lélekkel a szüntelen
1730 Bev, 0,6 | elsõsorban Szent Benedek által ihletett formájában a nyugati szerzetesség
1731 II,III,70| evangélium és a karizmatikus ihletettség fényében újra gondolják
1732 I, II,25| szabályainak megfelelõ, illendõ polgári ruhát is, olyan
1733 I, 0,15| egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek. ~Amíg beszélt, hirtelen
1734 II, I,56| Krisztus-hívõkben a tárgyi illetékesség mellett mindig mély természetfölötti
1735 II, I,56| társult vagy önkéntes tagoknak illetékességét körülírják. ~A szerzetes
1736 II, II,62| általános törekvések között. Illetékességüknek megfelelõen a vezetést megosztják
1737 Bev, 0,10| közepette akarják megélni, hogy íly módon a kulturális, gazdasági
1738 II,III,70| szeretetet kell tanúsítani. Ilyenkor fõként az elöljáró szeretetteljes
1739 II, II,60| állnak, s az egyházi hatóság ilyennek ismerte el õket.149 Ezen
1740 I, IV,38| életszentségre szólító hívás csak az imádás csöndjében fogható föl,
1741 I, II,26| Mt 6,33), és szüntelenül imádkozik az Úr eljöveteléért.
1742 I, II,24| azáltal, hogy szüntelenül imádkoznak a testvérekért, szolgálják
1743 Bev, 0,8 | aki fölment a hegyre, hogy imádkozzon; tanúságot tesznek Isten
1744 I, IV,38| mindannyiunknak szüksége van erre az imádott jelenléttel telített csöndre:
1745 III, I,79| buzgóságukat szemlélõdéssé és imádsággá emeljék, a társadalmi együttlétet
1746 Bev, 0,9 | tekinteniük azáltal, hogy imádsággal ápolják magukban az Õ érzületét (
1747 I, IV,38| liturgikus és személyes imádsághoz, a belsõ imára és az elmélkedésre
1748 II,III,64| A hivatásokért mondott imádságon kívül az érthetõ igehirdetéssel
1749 I,III,34| vacsora termében a Szentlélek imádságos várakozása közben mutatja
1750 III, 0,73| nyomorúságát szívükön viselik és imádságukba foglalják, s ugyanakkor
1751 I, IV,39| kezdeményezésekkel, mint például imaiskolával, lelkigyakorlatokkal, lelki
1752 I, IV,38| személyes imádsághoz, a belsõ imára és az elmélkedésre fordított
1753 III, I,78| arányos eloszlásáról, hogy új impulzust nyerjen az evangelizáció.
1754 I, IV,36| keresztény minden döntését indítania kell. ~E hármas irányultság
1755 Bev, 0,9 | engedelmeskedtek a Szentlélek indításának, értelmezni tudták az idõk
1756 Bev, 0,1 | Atya hívását és a Lélek indítását követték, és a Krisztus-követés
1757 Bev, 0,3 | részét alkotja, és értékes indításokat ad az evangélium egyre következetesebb
1758 Bev, 0,13| Egyházzal és a Tanítóhivatallal indítást nyerjenek a sürgetõ kihívások
1759 Bev, 0,3 | megszámlálhatatlan sokaságot indította bátor elhatározásra, tudván,
1760 II, I,55| életszentségének példájától indítva a világi Krisztus-hívõk
1761 II, I,43| Nem könnyû egy erõsen individualista légkörben elismerni és elvállalni
1762 II,III,70| magával hozhatja egy bizonyos individualizmus veszélyét, melyet a korszerûtlenségtõl
1763 III, I,79| természetre. ~Egy igazi inkulturációhoz olyan magatartásformákra
1764 II, I,49| közösségben, hûségesen az alapítói inspirációhoz meg tudjanak nyílni a kor
1765 II,III,71| hogy intézményének eredeti inspirációja vezérelje. A Szentlélek
1766 II,III,68| intézmény karizmája által inspirált képzési tervet, mely világosan
1767 II,III,69| fontosságú, hogy a Ratio institutionis részeként minden intézmény
1768 II,III,68| dolgozzanak ki egy ratio institutionis-t, azaz az intézmény karizmája
1769 II,III,71| belsõ szabadsága, érzelmi integrációja, kommunikációs képessége
1770 III, 0,73| adjon. Ezeket az isteni intelmeket csak olyan emberek fogják
1771 Bev, 0,13| jelen kívántam lenni -- intenzív munkában napfényre került
1772 II, I,55| a világi Krisztus-hívõk intenzívebb együttmûködésének megkönnyítése
1773 II,III,66| régebbi és bevált hagyományú intézetek legjobb tagjaik rendelkezésre
1774 I, II,28| a szeretett tanítványhoz intézett "Íme, a te Anyád!" szavai
1775 II, I,52| gyümölcsét sem, akiknek intézményéhez nem tartozom... Így nem
1776 II, I,53| az Istennek szentelt élet intézményeit a kölcsönös együttmûködésre,
1777 III, I,78| alapításokig, az aktív élet intézményeitõl a szemlélõdõkig191 megszámlálhatatlan
1778 II, I,56| formában lépnek különbözõ intézményekbe, vagy világi személyek a
1779 II, I,54| jellegû, az apostolkodó intézményeké viszont a lelkipásztori
1780 Bev, 0,10| világban találkozik. ~Világi intézményeken elsõsorban azokat értjük,
1781 Bev, 0,7 | régi szerzethez vagy új intézményekhez tartoznak, akár közvetlenül
1782 II, II,62| alapítások, melyek a korábbi intézményekkel szemben bizonyos értelemben
1783 II, I,48| szentelniük az egyházmegyei jogú intézményekre, melyek különösen is a megyéspüspök
1784 Bev, 0,12| jelentek meg. Sok esetben olyan intézményekrõl van szó, melyek ugyan hasonlóak
1785 Bev, 0,11| szerzetesrendektõl és a világi intézményektõl. Meg kell õrizni és támogatni
1786 II,III,71| követelményei iránt, és engedi, hogy intézményének eredeti inspirációja vezérelje.
1787 II,III,68| élet társaságainak minden intézményét, hogy amilyen gyorsan csak
1788 Bev, 0,2 | sokféle karizmájával és intézményével az egyházi közösség számára
1789 Bev, 0,10| is, ha némelyikük saját intézményükbe tartozását jogilag elismerték --
1790 III, I,75| alkalmas, akár alkalmatlan, ints, kérj, buzdíts bátran és
1791 I, I,19| Az egyházatyák találó intuicióval filokáliának, azaz az isteni
1792 II,III,65| Krisztussal való azonosulás és az iránta való teljes odaadás,166
1793 II, II,60| szolgálatát végzik, papok irányitása alatt állnak, s az egyházi
1794 II, I,53| kitartóan és a Tanítóhivatal irányítását hûségesen követve végrehajtják,
1795 II,III,70| szakaszt jelentenek, mert egy irányított állapotból a felelõs tevékenység
1796 I, IV,36| élet karizmái a Fiúra is irányulnak és elvezetnek a Vele megélt
1797 II,III,65| mindenekelõtt erre kell irányulnia. Egy útról van tehát szó,
1798 I, IV,36| ugyanis jelentkezésekor hármas irányultsága van: elsõsorban az Atyára
1799 I,III,29| evangéliumokból és újszövetségi iratokból megismerhetõ szándékának. ~
1800 III, I,77| nem keresztények között is186 megjelenítsék a szûz, szegény,
1801 Bev, 0,6 | igazságait keresik; a hit iskolái, valamint a tudomány, a
1802 I, IV,36| felebarátok serény szolgálatának iskolájában. "A fokozatosan Krisztuséhoz
1803 I, I,18| tart, mert Jézus Krisztus ismerete fölülmúl mindent", és vele
1804 Bev, 0,13| napfényre került értékes ismereteket. Az elmúlt idõben gondoskodtam
1805 II,III,71| önismeretet és saját korlátainak ismeretét igényli, hogy belõlük a
1806 Bev, 0,2 | tanácskozásokon. ~Valamennyien ismerjük a gazdagságot, melyet az
1807 III, I,78| az Egyház a Krisztust nem ismerõk tömegeihez fordul. ~Ez az
1808 Bev, 0,7 | asszonyok apostoli kortól ismert Istennek szentelése (vö.
1809 II, II,60| egyházi hatóság ilyennek ismerte el õket.149 Ezen intézményekben
1810 II, I,46| egyházi közösség lényeges ismertetõ jegye a püspökök Tanítóhivatalához
1811 II,III,63| értékes tanúságtétel az isten- és emberszeretet fölbonthatatlan
1812 II, I,41| személyek ugyanis Istenért és Istenbõl élnek, ezért megismerhetik
1813 I, II,24| különbözõ életformákban -- Istenek szenteli életét, annál közvetlenebbül
1814 I, I,18| isteni életforma, mert az Istenember, az egyszülött Fiú vállalta
1815 I, II,24| tapasztalja meg a szeretet Istenének valóságát, minél inkább
1816 II, I,41| szentelt személyek ugyanis Istenért és Istenbõl élnek, ezért
1817 I, II,28| Mária ugyanis -- teljes Istenhez-tartozása és önátadása következtében --
1818 I, I,22| 10--11; Jn 15,16). Jézus Istennek-szenteltsége világosságánál minden szentség
1819 I, IV,39| beleolvadnak az Abszolútumra, az Istenre szomjazó és életszentségre
1820 II,III,63| szükséghelyzeteket azzal az Istenre-hagyatkozással kell fogadni, mely tudja,
1821 I, IV,36| tartozzon, csak Istennel vagy Istenrõl beszéljen -- ahogy ezt Szent
1822 I, II,25| elsõ helyen az ingyenes istenszolgálat áll, melyet Krisztusnak
1823 III, 0,73| szentelt személyeknek mély istentapasztalattal kell rendelkezniük, és tudatosítaniuk
1824 I, II,24| Az, aki halálában annyira iszonyatosnak és csúfnak látszott, hogy
1825 I, IV,37| isteni sugallat és az egyházi ítélet iránt. Õrizni kell azonban
1826 II, II,62| fölvétel módját; bölcsen ítélje meg az esetleges gyöngeségeket,
1827 II, I,42| akaratot, hogy senkit ne ítéljen el (vö. Mt 7,1-2). Az Istennek
1828 II, II,59| klauzúra fegyelmére vonatkozó, itt-ott fölmerülõ kérdéseket. A
1829 I, IV | IV. A SZENTSÉG LELKÉTÕL VEZÉRELTEN ~
1830 I, IV,35| bátorítanunk kell."74 A IX. szinodus atyái ezzel összhangban
1831 I, IV,40| hogy életüket nem mindig izzítja föl az az érezhetõ buzgóság,
1832 I, II,27| sem halál, sem gyász, sem jajgatás, sem veszõdség. Mert ami
1833 I, II,23| dicsõséges tragédiáját. Péter, Jakab és János látják az Úr Jézust
1834 I, 0,15| maga mellé vette Pétert, Jakabot és a testvérét, Jánost,
1835 I, IV,38| azzal a küzdelemmel, melyet Jákob vívott a titokzatos Istennel,
1836 II, I,52| szeretem, ahol csak igazként és jámboran élnek az Egyházban. Egyhez
1837 I, II,28| nyernek (Jn 19,26--27). Jánossal együtt ugyanis õ is fölszólítást
1838 I, 0,15| Jakabot és a testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy
1839 II, I,46| szemben, akit "a Földön járó édes Krisztusnak nevez",
1840 I,III,29| Zsinatból kiindulva új utakat járt végig. A zsinat fényénél
1841 Bev, 0,8 | apostoli termékenységgel járulnak hozzá Isten népének növekedéséhez.
1842 Bev, 0,12| ezen új, a korábbiakhoz járuló formái bizonyítják azt az
1843 II, I,45| megosztották egymás között anyagi javaikat és kegyelmi ajándékaikat (
1844 II, I,58| segítségnyújtás, az élet alapvetõ javainak biztosítása és a béke elõmozdítása.
1845 I,III,30| függetlenséget az anyagi javaktól, hiszen valamennyien életszentségre --
1846 II, II,60| elnevezést javasolták.146 A javaslat jelentõségteljes, fõként,
1847 Bev, 0,13| újítási kísérletekkel és javaslatokkal. Ugyanakkor nem hiányoztak
1848 II, II,62| keresztény életre törekvõknek javasolhat. ~Az evangélium szerinti
1849 II, II,60| intézményei" elnevezést javasolták.146 A javaslat jelentõségteljes,
1850 I, IV,38| világosságában tisztulniuk és javulniuk kellene. ~Az életszentség
1851 II, II,62| isteni hívásra, mely az idõk jelein keresztül nyilvánul meg.
1852 I, II,25| gyakran szekularizált, de a jelek nyelvére érzékeny kultúrákban
1853 I, IV,35| evangélisták a színeváltozás jelenetében -- eltérõ apróságoktól eltekintve --
1854 I, I,19| szentül és szeplõtelenül" jelenjék meg elõtte (Ef 5,27). ~Azokkal
1855 Bev, 0,3 | szentségéhez és küldetéséhez.4 ~A jelenlegi nehézségek, melyekkel a
1856 II, I,58| A nõi jelenlét és tevékenység új távlatai ~
1857 III, I,78| hozzátartozik az Egyház teljes jelenlétéhez."194 Továbbá megfelelõ eszközökkel --
1858 I, IV,38| szüksége van erre az imádott jelenléttel telített csöndre: a teológiának,
1859 Bev, 0,5 | napig jelen vannak? Úgy jelennek meg elõttünk, mint egy sokágú
1860 II,III,70| elernyedés és az abbahagyás jelenségei kísérnek. Most a folyamatos
1861 Bev, 0,12| új és megújított formái jelentek meg. Sok esetben olyan intézményekrõl
1862 II,III,70| alapjában véve kritikus szakaszt jelentenek, mert egy irányított állapotból
1863 I, II,28| szóló ajándék, mégis sajátos jelentése van azok számára, akik életüket
1864 I, II,28| személy életében különös jelentést nyernek (Jn 19,26--27).
1865 Bev, 0,3 | szentelt élet nemcsak a múltban jelentett segítséget és támogatást
1866 II, II,60| önmagában teljes állapotát jelentik.142 Ezért a szolgálati papságtól
1867 I, IV,36| Minden karizmának ugyanis jelentkezésekor hármas irányultsága van:
1868 II,III,67| és késõbbi munkaterületét jelentõ kultúra értékei és fogyatkozásai
1869 I,III,33| szentelt élet küldetése még jelentõsebbé és hatékonyabbá válik: a
1870 Bev, 0,2 | elhatároztam, szinodust hívok össze jelentõségének és -- tekintettel a küszöbön
1871 II, I,58| kateketikai képzés különleges jelentõséget nyer az újra evangelizálás
1872 III, 0,72| szempontból mutatja meg a maga jelentõségét. Ezért állítanunk kell,
1873 II, II,60| javasolták.146 A javaslat jelentõségteljes, fõként, ha meggondoljuk,
1874 I, IV,40| beszélgettek, szándékosan és jelentõségteljesen használja a "vég" (exodosz)
1875 II, I,42| összejöveteleknek különös jelentõségük van, ahol minden intézmény
1876 II, I,53| elöljáróinak konferenciái jelentõsen hozzájárulhatnak a közösséghez.
1877 III, 0,72| valaki Krisztussal, annál jelenvalóbbá és tevékenyebbé teszi Õt
1878 Bev, 0,2 | újjászületnek bizonyos formái annak jeléül, hogy Krisztus tanitványainak
1879 I, II,25| Ily módon Krisztus hiteles jelévé válhatnak a világban. Életstílusuknak
1880 I, 0,15| arra rendeli õket, hogy jellé és próféciává váljanak a
1881 I,III,31| kizárólagos tulajdonsága a világi jelleg, a fölszentelt pásztoroké
1882 I, II,26| szentelt élet eszkatologikus jellegére. ~Mivel "ahol a kincsed,
1883 II, II,60| világi Krisztus-hivõk világi jellegével kapcsolatos minden félreértést
1884 II, II,60| törvényes hagyományukból fakadó jellegük és céljaik szerint nem igénylik
1885 I,III,32| közösségnek tett, világi jellegükbõl fakadó szolgálataikkal.70 ~
1886 II, I,47| következõ, egyházmegyék fölötti jellegükkel a különbözõ részegyházak
1887 I, II,25| egész egyházi élet egyik jellegzetes dimenziója, mely az Istennek
1888 I,III,29| Egyházból: oly fontos eleme és jellegzetessége ugyanis, melyrõl nem szabad
1889 III, I,77| annyira megkülönbözteti és jellemzi az Istennek szentelt életet. ~
1890 I, IV,37| hitelesített sajátos karizma jelölt ki. A regula szigorúbb megtartása
1891 I,III,30| Szentlélek ajándékait kéri a jelöltek számára, és önátadásukat
1892 II,III,68| módszert fölkínálni, mely a jelöltet lépésrõl lépésre elvezeti
1893 I, II,25| polgári ruhát is, olyan jelvénnyel, ami fölismerhetõvé teszi
1894 II, I,57| Hozzászólásaikból is hasznos jelzések érkeztek az Egyház élete
1895 II, II,59| kizárólagos egyesülését jelzõ életforma iránt viseltetik.
1896 I, I,19| bizonyos értelemben újra átélik Jeremiás próféta élményét: "Rászedtél,
1897 II, II,59| nem más mint a mennyei Jeruzsálem felé törekvés, az eszkatologikus
1898 II, I,45| minden közösség annak az új Jeruzsálemnek világos jele legyen, mely "
1899 I, 0,15| Jézussal. ~Péter erre így szólt Jézushoz: ~Uram, jó itt nekünk! Ha
1900 I, II,23| tanítványok szeme tehát Jézusra irányul, aki a keresztre
1901 III, I,75| hogy a szeretetben végzett jócselekedetek szépsége és ragyogása által
1902 II,III,64| aranyszabálya ma is Jézus "jöjjetek és lássátok" fölszólítása (
1903 I, II,27| egy másik, sürgetõ kérés: "Jöjjön el a te országod!" (Mt 6,
1904 I, IV,38| ember olyan ragyogó arccal jön le a hegyrõl, hogy el kell
1905 III, I,75| Emberfiát követi, "aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak,
1906 I,III,32| értelemben elõvételezi a jövendõt, melyben a csíraszerûen
1907 I, 0,15| Jézust. ~A hegyrõl lefelé jövet Jézus rájuk parancsolt: ~
1908 I, 0,16| középpontjává. Az égbõl jövõ szóban új mélységet nyer
1909 II,III | III. PILLANTÁS A JÖVÕBE~
1910 Bev, 0,3 | Egyháznak, hanem ma is és a jövõben is drága és nélkülözhetetlen
1911 II, I,57| Az újra evangelizálás jövõje, s általában a missziós
1912 II,III,64| válaszolnak, de csak annyiban van jövõjük, amennyiben más férfiak
1913 II, II,61| személynek azonosak legyenek a jogai és a kötelességei, kivéve
1914 I, II,28| személy a Szûzben sajátos jogcímen édesanyára talál. Mert igaz,
1915 Bev, 0,7 | közvetlenül a megyéspüspök joghatósága alatt állnak --, a világtól
1916 Bev, 0,10| intézményükbe tartozását jogilag elismerték -- egy sajátos
1917 II, II,61| ordo szentségébõl következõ jogokat és kötelességeket.150 E
1918 II, I,57| illetõ sok követelményt jogosnak kell tekinteni, s ugyancsak
1919 II, I,48| szentelniük az egyházmegyei jogú intézményekre, melyek különösen
1920 I, I,19| utat. E szépség az isteni jóság kisugárzása. Akit a Szentlélek
1921 II, I,57| önátudásukkal Isten emberek iránti jóságának jelei legyenek, s különleges
1922 I, I,20| Szentlélekben szeretetével, jóságával és szépségével véghezvisz.
1923 II, I,56| melyeket az elöljárói tekintély jóváhagy, s melyek magának az intézménynek,
1924 II, II,60| ezt az általános káptalan jóváhagyta. A II. Vatikáni Zsinat erre
1925 II,III,71| föltételezve egy megbízható, józan különbségtevésre fölkészítõ
1926 I, II,28| is modellje. A Szûz, aki Józseffel együtt Krisztus közelében
1927 II, I,54| arra a meggyõzõdésre jutott, hogy karizmáját megoszthatja
1928 I, II,23| színeváltozás elõkészítette a Kálvária nem kevésbé dicsõséges tragédiáját.
1929 I, II,23| A Tábor hegyétõl a Kálváriáig ~23. A dicsõségesen ragyogó
1930 I, II,28| talál. Mert igaz, hogy a Kálvárián Máriára bízott új anyaság
1931 I, IV,40| elinduljon a Táborról a Kálváriára vezetõ úton. ~Amikor Lukács
1932 II, II,62| élet lényeges teológiai és kánonjogi elemeire épüljenek.151 E
1933 Bev, 0,9 | Ilyenek például a reguláris kanonokok különféle családjai, a koldulórendek,
1934 II, II,61| kötelességeket.150 E kérdés kapcsán fölmerülõ problémák megoldására
1935 II,III,70| lelki szárazság, szomorúság, kapcsolat-problémák, erõs kísértések, hit- vagy
1936 I, II,28| mely Krisztussal való kapcsolatából következõen minden hívõ
1937 I,III,31| életformák különbségei és kapcsolatai ~31. Azok a különbözõ életformák,
1938 II, I,53| Püspöki Konferenciáival is. E kapcsolatnak a Mutuae relationes dokumentum
1939 II, II,59| közösség helye, ahol a tér és a kapcsolatok korlátozása az evangéliumi
1940 II, II,59| le, hanem a "térrõl", a kapcsolatokról és sok más teremtett értékrõl
1941 II, II,60| Krisztus-hivõk világi jellegével kapcsolatos minden félreértést és tévedést
1942 I, I,21| Krisztus iránt, aki bensõséges kapcsolatra hív; a Szentlélek iránt,
1943 II, I,46| a Tanítóhivatallal való kapcsolatuk Isten egész népe számára
1944 II, I,47| pápasággal való sajátos kapcsolatukból következõ, egyházmegyék
1945 II,III,66| fényénél mindezt össze fogják kapcsolni az emberi eszközökbõl eredõ
1946 II,III,69| Az alapképzéshez ezért kapcsolódnia kell a folyamatos továbbképzésnek,
1947 II, II,60| 148 ha ezt az általános káptalan jóváhagyta. A II. Vatikáni
1948 II, I,42| Ebben a távlatban nézve a "káptalanoknak" vagy a hasonló, akár részleges,
1949 I,III,32| Istennek szentelt élet "kapujának"64 , az Egyház állandó tanításának
1950 I, II,25| misztériumból ered a missziós karakter, az egész egyházi élet egyik
1951 II, II,62| hogy ennek gyermekeik bármi kárát látnák.155 Az ilyen tapasztalatok
1952 III, I,78| szentelt élet mind nevelõ, karitatív és kulturális tevékenysége,
1953 I, II,27| Istennek szentelt személyek karizmáikkal a Szentlélek -- hittel és
1954 Bev, 0,10| intézmények ezáltal sajátos karizmáiknak megfelelõen hozzájárulnak
1955 II, I,48| az Istennek szentelt élet karizmáit azáltal, hogy teret adnak
1956 I, I,19| különbözõ intézmények sajátos karizmáival hajtsák végre feladatukat.
1957 I, IV,36| karizmához és minden intézmény karizmájából következõ lelki örökséghez
1958 III, I,79| Az alapítók és alapítónõk karizmájára támaszkodva sok Istennek
1959 I, II,25| misszionáló intézmények karizmájától függetlenül --, hogy a missziós,
1960 Bev, 0,2 | ajándéka a maga sokféle karizmájával és intézményével az egyházi
1961 III, I,77| Ha dinamikusan hûségesek karizmájukhoz, Istennek szenteltségük
1962 II, I,42| különleges kontemplatív karizmájukkal; a világban élõ szüzek Istennek
1963 I, 0,16| mértékben és a különbözõ karizmáknak megfelelõen elõvételezi
1964 II, I,49| mindenkit Isten egész népe -- karizmatikusan s ugyanakkor hierarchikusan
1965 III, 0,73| melyek mind az eredeti karizmával, mind a konkrét történelmi
1966 II, I,51| szenvedélyek és ellentétes érdekek károsítanak, s vágyódnak ugyan az egység
1967 II, I,46| szemben,97 egy Sziénai Katalin gyermeki magatartása azzal
1968 II, I,58| Teréznek és egy Sziénai Szent Katalinnak, az egyháztanítói címmel
1969 II, II,62| Istennek szentelt élet sajátos kategóriájába az elkötelezettségnek azok
1970 II, I,58| fontos lelkipásztori és kateketikai képzés különleges jelentõséget
1971 II, I,46| a tömegtájékoztatás, a katekézis és a sajtó területén tevékenykednek.
1972 II, I,49| püspökkel az evangelizációban, a katekézisben és a plébániai életben. ~
1973 II,III,64| igehirdetéssel és megfelelõ katekézissel azon kell fáradoznunk, hogy
1974 Bev, 0,13| egész népének rendszeres katekézist tartsak az Istennek szentelt
1975 I,III,32| 22,30). ~Az Isten országa kedvéért vállalt teljes tisztaság,
1976 I, 0,15| én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, Õt hallgassátok! ~
1977 I, 0,16| akaratának teljesítésében lelte kedvét (vö. Jn 4,34), kivel tökéletes
1978 II,III,64| hiánya más régiókban nem kedvetleníthet el, s nem vezethet a könnyelmû
1979 II,III,70| ugyanakkor áttetszõbben és a kegyelemben gazdagabban tér vissza a
1980 II, I,49| szentelt élet karizmáját tehát kegyelemként fogadja, mely nemcsak egy
1981 III, I,79| fölfogniuk, mint fölhívást a kegyelemmel való együttmûködésre a különbözõ
1982 I, 0,16| elkötelezettség e különös kegyelmébõl bontakozik ki az Istennek
1983 I, I,20| mértékben kiálthatja: "Látom kegyelmed szépségét és elmerülök fényességében;
1984 Bev, 0,8 | számára öröm és mennyei kegyelmek forrásai. Ezen intézmények
1985 I,III,30| vállalása a bérmálás szentségi kegyelmének is kibontakozása, de ez
1986 I, II,28| testet öltõ isteni Igére, a kegyelmet fogadó teremtménynek is
1987 I, II,27| Iz 40,5). A keresztény Kelet ezt a dimenziót emeli ki,
1988 Bev, 0,6 | A monasztikus élet Keleten és Nyugaton ~6. A katolikus
1989 II, II,62| dialógust kezd a korunkban keletkezõ alapításokkal és ajándékokat
1990 II, I,56| mind a közösséget tekintve kellemetlenségeket és zavarokat vált ki, fõként
1991 I, IV,40| élet, melyet az Õ hangja kelteget és kegyelme támogat. ~"Keljetek
1992 I, 0,15| különös visszahangot kell kelteniük bennük. E szavak az egész
1993 II, II,62| melyek közül sok nagyon kemény próbákat állt ki, de évszázadokon
1994 III, I,75| lábát, és a derekára kötött kendõvel megtörölte." (Jn 13,1--2.
1995 Bev, 0,7 | megmutatják, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten
1996 II,III,66| gyakorisággal kell végezni. ~E kényes feladatok fontossá teszik
1997 II,III,63| válaszolni -- akár a szükségtõl kényszerített legegyszerûbb beavatkozással --
1998 II,III,70| némely esetben betegség és a kényszerû tétlenség nagyon formáló
1999 II,III,68| hogy a képzés attól függ, képesek-e lelki és pedagógiai bölcsességben
2000 III, I,79| az érett megkülönböztetõ képesség, a hûséges ragaszkodás az
2001 II,III,71| integrációja, kommunikációs képessége mindenkivel, elsõsorban
2002 II, I,58| nõk rendkívüli önátadási képességéért ismét kifejezem az egész
2003 II, I,57| törekvése, hogy identitásukat, képességeiket, küldetésüket és felelõsségüket
2004 II, I,42| és lelki tapasztalatok, képességek és ajándékok, apostoli eszmények
2005 III, 0,73| természetfölötti megkülönböztetés képességének kell vezérelnie, s tudniuk
|