Együttérezni
az Egyházzal (Sentire cum Ecclesia)
46. Nagy feladatot ró az
Istennek szentelt életre az Egyházról mint
közösségrõl szóló tanítás
(a kommunió-egyháztan), melyet a II. Vatikáni
Zsinat is határozottan kifejtett. Az Istennek szentelt
személyektõl ugyanis elvárja, hogy "annak 'a
közösségre vonatkozó isteni tervnek' tanúi
és építõmesterei legyenek, melynek meg kell
koronáznia az emberiség történelmét,"94 a
közösség tapasztalt szakértõinek kell
lenniük és a közösségi lelkületet át
kell ültetniük a gyakorlatba.95 Az egyházi
közösség iránti érzék miközben közösségi
lelkiséggé fejlõdik, elõmozdítja az
Egyházat mélységében és
tágasságában növelõ gondolkodás-,
kifejezés- és cselekvésmódot. Mert a
közösségi élet "a világ
számára az élet jele és vonzerõ lesz,
mely az embereket elvezeti a Krisztusban való hithez ... Ily
módon a közösség miközben megnyílik a küldetésre,
maga válik küldetéssé", sõt "mivel a
közösség közösséget teremt,
saját természeténél fogva misszionárius
közösséget hoz létre."96
A rendalapítókban az Egyház iránti
érzék mindig eleven, és abban mutatkozik meg, hogy
tökéletesen részt vesznek az egyházi életben,
annak minden dimenziójában és készségesen
engedelmesek a püspököknek, s különösen a
római pápának. A Szent Egyház, "az
igazság oszlopa és alapja" (1Tim 3,15) iránti
szeretetbõl érthetõ egy Assisi Ferenc alázatos
szolgálatkészsége a "Pápa úrral"
szemben,97 egy Sziénai Katalin gyermeki magatartása azzal
szemben, akit "a Földön járó édes
Krisztusnak nevez",98 egy Loyolai Ignác apostoli
engedelmessége és "együttérzése az
Egyházzal,"99 egy Jézusról nevezett Teréz
örvendezõ hitvallása: "Az Egyház leánya
vagyok".100 Innen érthetõ Lisieux-i Teréz
vágya is: "Anyám, az Egyház szívében
én leszek a szeretet."101 Hasonló tanúságot
tesznek a teljes egyházi közösségrõl a szent
szerzetesek, alapítók és alapítónõk
más-más korokban, s eltérõ, olykor nagyon
nehéz körülmények között. A Istennek szentelt
személyeknek újra meg újra e példaképekre
kell telkinteniük, hogy a ma különösen erõs
romboló és szétszóró hatásokkal
szembe tudjanak szállni.
Ezen egyházi közösség lényeges
ismertetõ jegye a püspökök
Tanítóhivatalához szívvel és
értelemmel való ragaszkodás, amit az Istennek szentelt személyeknek
hûségesen megélni és Isten népe elõtt
egyértelmûen és világosan tanúsítaniuk
kell, s különösen azoknak, akik a teológiai
kutatás, a tanítás, a
tömegtájékoztatás, a katekézis és a
sajtó területén tevékenykednek.102 Mivel az Istennek
szentelt személyek különleges helyet foglalnak el az
Egyházban, a Tanítóhivatallal való kapcsolatuk
Isten egész népe számára nagy
jelentõségû. Apostoli tevékenységük,
melyet az összes megkereszteltek prófétai
küldetésén belül a hierarchiával való
együttmûködés minõsít, gyermeki
szeretetük tanúságtételébõl nyer
erõt és hatékonyságot.103 Így
karizmájuk gazdagságával különösen
hozzájárulnak ahhoz, hogy az Egyház egyre
tökéletesebben megvalósíthassa a maga
lényegét, tudniillik hogy az Istennel való
bensõséges egyesülésnek és az egész
emberi nem egységének jele és eszköze legyen.104
|