Testvériség az egyetemes Egyházban
47. Annak alapján, hogy a sokféle karizmát minden
intézmény az egész misztikus Test javára kapta a
Szentlélektõl ajándékba, s ennek
építésére kell fölhasználnia (vö.
1Kor 12,4-11), az Istennek szentelt személyek arra hivatottak, hogy
egy misszionárius közösség kovásza legyenek az
egyetemes Egyházban. Egész sajátosan a szeretet -- mely az
apostol szerint a "mindent felülmúló út" (12,31),
"az összes között a legnagyobb" (13,13) --
teremt harmónikus összhangot a különbözõ
dolgok között, s ad erõt mindenkinek, hogy az apostoli
tevékenységben támogassák egymást.
Épp erre irányul a közösségnek az a
sajátos kapcsolata, mely az Istennek szentelt élet
különbözõ formái és az apostoli élet
társaságai, valamint Péter utódának
egységet és missziós egyetemességet
építõ szolgálata között van. A
lelkiség története jól szemlélteti e
kapcsolatot, megmutatván gondviselésszerû
mûködését mind az Istennek szentelt élet
sajátos identitásának megõrzésében,
mind az evangélium missziós terjedésében. Az
evangéliumi üzenet erõteljes terjedése,
éppúgy, mint az Egyház meggyökerezése a világ
sok táján, és a keresztény tavasz, melyet ma a
fiatal egyházakban lehet észlelni, a szinodusi atyák
megállapítása szerint az Istennek szentelt élet
és az apostoli élet társaságainak sokféle
intézménye nélkül elképzelhetetlen.
Évszázadokon át megtartották a kapcsolatot Szent
Péter utódaival, akik nagylelkû, olykor hõsies
készséget tapasztaltak náluk a
misszionálásra.
Így mutatkozik az egyetemesség és a
közösség lényeges jegye, mely az Istennek szentelt
élet intézményeinek és az apostoli élet
társaságainak sajátja. A pápasággal
való sajátos kapcsolatukból következõ, egyházmegyék
fölötti jellegükkel a különbözõ
részegyházak közötti
együttmûködés szolgálatában is
állnak.105 Hatékonyan elõsegítik a
részegyházak között az "ajándékok
cseréjét", s ezáltal hozzájárulhatnak
ahhoz, hogy az evangélium be tudjon épülni a
kultúrákba (inkulturáció), melynek célja,
hogy minden nép kulturális értékeit
megtisztítsa, megbecsülje és befogadja.106 Az Istennek
szentelt életre szólító meghívás
virágzása a fiatal egyházakban ma is megmutatja a
lehetõséget, hogy a katolikus egységen belül a
különbözõ népek és kultúrák
megbecsülésre találjanak.
|