Az Istennek szentelt élet és a
részegyház
48. Az Istennek szentelt személyeknek jelentõs szerepük
van a részegyházakban is. A zsinatnak abból a
tanításából kiindulva, hogy az Egyház
közösség és misztérium, s hogy a
részegyházak Isten népének részei, melyekben
"valóban jelen van és tevékeny Krisztus egy, szent
katolikus és apostoli Egyháza,"107 a szerzetesek és a
részegyházak összefüggését
különbözõ zsinat utáni dokumentumok
elmélyítették és kodifikálták. E
szövegek fényében egészen világos, hogy az
Istennek szentelt személyek együttmûködése a
püspökökkel alapvetõ jelentõségû az
egyházmegyei lelkipásztorkodás harmónikus
fejlõdése szempontjából. Az Istennek szentelt
élet karizmái nagyban hozzájárulhatnak a szeretet
épüléséhez a részegyházakban.
Az evangéliumi tanácsok
megvalósításának különbözõ
formái ugyanis az alapítók és
alapítónõk által kapott lelki
ajándékok megnyilvánulásai és
gyümölcsei, s mint ilyenek "a Szentlélek megtapasztalásai,
melyeket átadtak tanítványaiknak, hogy szerintük
éljenek, azokat õrizzék, elmélyítsék,
és Krisztus testének növekedtével
állandóan gyarapítsák."108 Minden
intézmény sajátos karaktere a megszentelés
és az apostolkodás egy bizonyos stílusát
tartalmazza, mely objektív tényezõktõl
meghatározott hagyományt törekszik megszilárdítani.109
Ezért gondoskodik az Egyház arról, hogy az
intézmények az alapítók és
alapítónõk szellemének és
egészséges hagyományuknak megfelelõen
növekedjenek és fejlõdjenek.110
Ebbõl következõen az egyes intézményeknek
kellõ autonómiája van, melynek alapján
fölépíthetik a maguk rendszerét és
megõrizhetik lelki és apostoli örökségüket.
Ezen autonómia biztosítása és
megõrzése a helyi ordináriusok feladata.111 Ezért a
püspököket kérjük, fogadják el és
becsüljék az Istennek szentelt élet karizmáit
azáltal, hogy teret adnak nekik az egyházmegyei
lelkipásztorkodásban. Megkülönböztetett figyelmet
kell szentelniük az egyházmegyei jogú
intézményekre, melyek különösen is a megyéspüspök
gondjaira vannak bízva. Egy, az Istennek szentelt élet
intézménye nélküli egyházmegye nemcsak sok
lelki ajándékot, az istenkeresés alkalmas helyét,
sajátos apostoli tevékenységeket és
lelkipásztori módszereket nélkülözne, hanem az a
veszély is fenyegetné, hogy nagyon ellanyhul benne a
missziós szellem, mely ezen intézmények
többségének sajátja.112 Ezért az Istennek
szentelt élet ajándékát, melyet a Szentlélek
a részegyházakban ad, nagylelkûen és
hálával kell fogadniuk.
|