Termékeny és rendezett egyházi
közösség
49. A részegyház atyja és pásztora a
püspök. Az õ hatáskörébe tartozik az egyes karizmák
elismerése, felügyelete, támogatása és
összehangolása. Lelkipásztori szeretetében az
Istennek szentelt élet karizmáját tehát
kegyelemként fogadja, mely nemcsak egy intézménynek
szól, hanem az egész Egyház javára árad ki.
Törekedjen az Istennek szentelt személyeket támogatni abban,
hogy az Egyházzal való közösségben,
hûségesen az alapítói inspirációhoz
meg tudjanak nyílni a kor követelményeinek megfelelõ
spirituális és lelkipásztori távlatok elõtt.
Az Istennek szentelt személyek a maguk részérõl nem
fognak késlekedni, hogy saját erõik és
karizmájuk szerint nagylelkûen segítsenek a
részegyháznak, teljes közösségben dolgozva a
püspökkel az evangelizációban, a
katekézisben és a plébániai életben.
Emlékeztetnünk kell arra, hogy az egyetemes Egyház
és a részegyház szolgálatának
összehangolásakor az intézmények nem hivatkozhatnak
sem jogos autonómiájukra, sem a sokuk által
élvezett exemptióra113 olyan döntések
igazolásául, amelyek valójában
ellentmondásban vannak az egészséges egyházi
élet szerves közösségének
követelményeivel. Ezzel szemben a szerzetesek lelkipásztori
kezdeményezéseit a püspökök és a szerzetes
elöljárók közötti nyílt, baráti dialógus
alapján kell mérlegelni és megvalósítani. A
püspökök különleges figyelme az
intézmények hivatása és küldetése,
és az intézmények tisztelete a püspökök
hivatala iránt az egyházmegyei élet lelkipásztori
teendõinek készséges vállalásával
együtt, annak a sajátos egyházi szeretetnek két
szorosan összetartozó formája, mely mindenkit Isten
egész népe -- karizmatikusan s ugyanakkor hierarchikusan tagolt
-- szerves közösségének szolgálatára
kötelez.
|