Folyamatos, szeretettel áthatott dialógus
50. A kölcsönös megismerés
elõmozdítására, mely elsõsorban a
lelkipásztori területen hatásos
együttmûködés elengedhetetlen föltétele,
nagyon hasznos az állandó dialógus egyrészt
az Istennek szentelt élet intézményeinek és az
apostoli élet társaságainak elöljárói,
másrészt a püspökök között. E rendszeres
kapcsolat következtében a szerzetes elöljárók
tájékoztathatják a püspököket azokról
az apostoli kezdeményezésekrõl, melyeket az
egyházmegyében terveznek, hogy a
megvalósításhoz szükséges beleegyezést
megkapják tõlük. Hasonlóképpen
szükség van arra, hogy a rendi
fõelöljárók képviselõi
résztvegyenek a Püspöki Konferenciák
gyûlésein és viszont, a Püspöki
Konferenciák képviselõit hívják meg a rendi
fõelöljárók gyûléseire a
késõbb kidolgozandó gyakorlati szabályok szerint.
Igen nagy haszonnal fog járni, ha -- ott is, ahol még nem
történt meg -- nemzeti szinten püspökökbõl
és szerzetesi fõelöljárókból
álló vegyes bizottság alakul és
tevékenykedik114 a közös problémák
megoldására. A kölcsönös, jobb megismerés
érdekében hasznos az egyházmegyei papság
teológiai tantervébe fölvenni az Istennek szentelt
élet teológiáját és
lelkiségét; és ugyanez érvényes a
részegyház teológiájának és az
egyházmegyés papság lelkiségének
taglalása, az Istennek szentelt személyek képzése
során.115
Végezetül vigasztalóan emlékeztethetünk arra,
hogy a szinodus folyamán nemcsak a közösségre
vonatkozó tanítás gazdagodott a számos
észrevétel által, hanem a jelenlévõ
püspökök és szerzetesek közötti dialógus
is a kölcsönös bizalom és nyíltság
légkörében zajlott. Ebbõl fakadt a
kívánság, hogy "a közösség és
együttmûködés e lelki tapasztalata a szinodus
befejeztével az egész Egyházra is kiterjedjen."116
Kívánom, hogy a közösségi érzület
és lelkiség mindenkiben növekedjék.
|