Közösség és
együttmûködés a világi
Krisztus-hívõkkel
54. Az Egyházról mint közösségrõl
szóló tanítás gyümölcseihez tartozott
ezekben az években annak tudatosodása, hogy az Egyház
különbözõ tagjai az ajándékok cseréje
és az együttmûködés révén
erõiket egyesíthetik és egyesíteniük is kell,
annak érdekében, hogy minél hatékonyabban vegyenek
részt az egyházi küldetésben. Ez
hozzájárul egy világosabban körvonalazott és
tökéletesebb egyházkép kialakulásához,
s a különbözõ ajándékok harmónikus
együttmûködésével hatékonyabbá
teszi a korunk nagy kihívásaira adott választ.
A monasztikus és szemlélõdõ
intézmények és a világi
Krisztus-hívõk kapcsolata elsõsorban lelki jellegû,
az apostolkodó intézményeké viszont a lelkipásztori
együttmûködés formáját ölti. A
világi intézmények klerikus és laikus tagjai a
mindennapi életben is kapcsolatba kerülnek más
hívõkkel. Több intézmény is -- gyakran
új szituációk következtében -- arra a
meggyõzõdésre jutott, hogy karizmáját
megoszthatja a világi Krisztus-hívõkkel. E
világi Krisztus-hívõk arra kapnak meghívást,
hogy intenzívebben vegyenek részt az illetõ
intézmény lelkiségében és
küldetésében. Elmondhatjuk, hogy a történelmi
tapasztalatok eredményeként -- mint egykor a
különbözõ világi- vagy harmadrendek -- egy
új reményteljes fejezet kezdõdött az Istennek
szentelt személyek és a világi
Krisztus-hívõk közötti kapcsolat
történetében.
|