Az Istennek szentelt nõ
méltósága és szerepe
57. Az Egyház a maga lelki gazdagságának
sokféleségét akkor tárja föl teljesen, amikor
túllépve a különbözõ
hátrányos megkülönböztetéseken, Istennek
mind a férfiakra, mind a nõkre kiárasztott
ajándékait áldásként fogadja és
elismeri mindkettõjük egyenértékû méltóságát.
Az Istennek szentelt nõk egészen különlegesen arra
hivatottak, hogy teljes és örömmel megélt
önátudásukkal Isten emberek iránti
jóságának jelei legyenek, s különleges
tanúságot tegyenek a szûz, menyasszony és
édesanya Egyház misztériumáról.130 Az
Istennek szentelt nõk küldetése természetesen a
szinoduson is napirendre került, melyen nagy számban vettek
részt, szót kaptak és szavukat nagy figyelemmel
hallgatták. Hozzászólásaikból is hasznos
jelzések érkeztek az Egyház élete és
evangelizáló feladata számára.
Kétségtelen, hogy a nõ társadalmi és
egyházi státuszát illetõ sok
követelményt jogosnak kell tekinteni, s ugyancsak
kiemelendõ, hogy a nõ új öntudata segíti a
férfiakat is, hogy
önkritikusan vizsgálják fölül megszokott
gondolkodási sémáikat,
önértelmezésüket és stílusukat,
továbbá azt, hogy milyen történelmi szerepet
tulajdonítanak önmaguknak, és hogyan szervezik meg a
társadalmi, politikai, gazdasági, vallási és
egyházi életet.
Az Egyház a szabadítás üzenetével
együtt kapta Krisztustól a megbizatást, hogy ezt
prófétai módon terjessze azáltal, hogy
ápolja az Úr akaratának megfelelõ
gondolkodás- és magatartásmódot. Ebben az
összefüggésben az Istennek szentelt nõ az
Egyházról és az Egyházban élõ
nõrõl szerzett tapasztalatai alapján
hozzásegíthet néhány egyoldalú
vélemény eloszlatásához, melyek
akadályozzák méltóságának teljes
elismerését, és azt, hogy az Egyház lelkipásztori
és missziós tevékenységéhez a maga
sajátos módján hozzájárulhasson.
Éppen ezért jogos az Istennek szentelt nõk
törekvése, hogy identitásukat, képességeiket,
küldetésüket és felelõsségüket az
Egyházban és a mindennapi életben világosabban elismerjék.
Az újra evangelizálás jövõje, s
általában a missziós tevékenység minden
formája a nõk, különösen az Istennek szentelt
nõk megújított együttmûködése
nélkül elképzelhetetlen.
|