A klauzúrában élõ
apácák
59. Különleges figyelmet érdemel a nõk kolostori
élete és a klauzúrában élõ
nõvér a nagyrabecsülés miatt, mellyel a
keresztény közösség a menyasszony Egyház
mindenek fölött szeretett Urával való
kizárólagos egyesülését jelzõ
életforma iránt viseltetik. A klauzúrában
élõ nõvérek élete -- akik elsõsorban
imádságnak, aszkézisnek és a lelki életben
való szüntelen tökéletesedésnek szentelik
magukat -- valójában "nem más mint a mennyei
Jeruzsálem felé törekvés, az eszkatologikus
Egyház elõvételezése, vágyódás
az Úr birtoklására és
színelátására."133 Ezen egyházi
hivatás és küldetés fényében a
klauzúra megfelel az Úrral való lét minden
mással szemben elsõbbséget élvezõ
igényének. Azáltal, hogy az élet helyéül
a tér egy jól körülhatárolt részét
választják, a nõvérek a klauzúrában
Krisztus mélységes alázatában
részesülnek egy radikális szegénység
által, mely nem csupán dolgokról mond le, hanem a
"térrõl", a kapcsolatokról és sok
más teremtett értékrõl is.
A "test" elajándékozásának ez a
különleges módja egyre inkább bevezeti õket az
Euharisztia misztériumába. Jézussal együtt
fölajánlják magukat a világ üdvösségéért.
Az áldozaton és engesztelésen túl
odaadásukból -- részesedvén a szeretett Fiú
hálaadásában -- hálaadás is lesz az Atya
iránt.
E szellemi feszültségben gyökerezõ klauzúra
nem csupán nagyon értékes aszketikus eszköz, hanem
mód és lehetõség Krisztus
húsvétjának megélésére is.134 A
"halál" megtapasztalásából lesz a
klauzúra az élet túláradása, mert
örömmel hirdeti és prófétai módon
elõvételezi azt az egyes embereknek és az emberiség
egészének fölkínált lehetõséget,
hogy egyedül Istennek éljenek Jézus Krisztusban (vö.
Róm 6,11). A klauzúra a szívnek arra a
cellájára utal, ahol mindenkinek meg kell élnie az
Úrral való egységet. Az
ajándékként fogadott és a szeretet szabad
válaszaként vállalt klauzúra az Istennel és
a testvérekkel való lelki közösség helye, ahol a
tér és a kapcsolatok korlátozása az
evangéliumi tanácsok elmélyítését
szolgálja (vö. Jn 13,34; Mt 5,3.8).
A klauzúrás közösségek, mint hegyre
épített városok és a tartóra helyezett
mécsesek (vö. Mt 5,14--15), életük minden
egyszerûsége ellenére láthatóvá
teszik a célt, mely felé az egész, "minden
erejével tevékeny és mégis
szemlélõdõ"135 egyházi
közösség az idõben tart, és tekintetét a
mindenség Krisztusban történõ teljes
megújulására függeszti, amikor az Egyház
Võlegényével egyesülve dicsõségesen
jelenik majd meg (vö. Kol 3,1--4),136 és Krisztus
"miután megsemmisített minden felsõbbséget,
hatalmat és erõt, átadja az uralmat Istennek, az
Atyának..., hogy Isten legyen minden mindenben". (1Kor 15,
24.28)
Ezért hálámat fejezem ki ezeknek a szeretett
nõvéreknek, és buzdítom õket, hogy
karizmájuknak megfelelõen maradjanak hûségesek a
klauzúrás élethez. Példájuk következtében
ez az életforma állandóan sok hivatást
számlál, akiket az önmagát a
szemlélõdésben teljesen Istennek adó
"menyasszonyság" radikalitása vonz. A minden
tevékenységnél értékesebb, tiszta szeretetet
kifejezõ szemlélõdõ életnek
rendkívüli apostoli és missziós hatása van.137
A szinodusi atyák nagy elismerésüket fejezték ki a
klauzúrás élet értéke iránt, s
megvizsgálták a klauzúra fegyelmére
vonatkozó, itt-ott fölmerülõ kérdéseket.
A szinodus utalásai e témára, s fõként a
kívánság, hogy a fõbb elöljárónõknek
nagyobb hatásköre legyen a klauzúra jogos és
súlyos okból fakadó megszüntetésére138
további megfontolás tárgya lesz a II. Vatikáni
Zsinattal megkezdõdött megújulás
folytatásaként.139 Így a különbözõ
fokozatú és módozatú klauzúra -- a
pápai klauzúrától a szabályzatnak
megfelelõn át a monasztikus klauzúráig -- jobban
meg fog felelni a szemlélõdõ intézmények
sajátosságainak és a kolostori hagyományoknak.
Továbbá -- miként a szinodus hangsúlyozta --
támogatni kell a kolostorok közti szövetségeket
és egyesüléseket, amint azt már XII. Pius pápa és a II.
Vatikáni Zsinat is ajánlotta,140 fõként olyan
helyeken, ahol a a szemlélõdõ élet
támogatására a hatékony
összehangolásnak és
segítségnyújtásnak más
lehetõsége nincs. A kolostorok jogos
autonómiáját tiszteletben tartva az ilyen
szervezõdések hatékonyan tudnak segíteni a
közös problémák megoldásában, mint
például a megfelelõ megújulás, az alap-
és a folyamatos továbbképzés, a
kölcsönös gazdasági segitségnyújtás,
vagy a kolostorok újjászervezése.
|