Az evangéliumi élet új formái

62. A Szentlélek, aki az idõk folyamán az Istennek szentelt élet számos formáját hivta létre, szüntelenül az Egyház mellett áll, részben úgy, hogy a már meglévõ intézményeket támogatja az eredeti karizmához hûséges megújulásban, részben úgy, hogy új karizmákat osztogat a mai férfiaknak és nõknek, hogy olyan intézményeket alapítsanak, melyek válaszolni tudnak a mai kihívásokra. Ezen isteni bavatkozás jelei az úgynevezett új alapítások, melyek a korábbi intézményekkel szemben bizonyos értelemben eredeti sajátosságokkal bírnak.

Az új közösségek eredetisége gyakran abban áll, hogy férfiakból és nõkbõl, klerikusokból és világi Krisztus-hivõkbõl, cölebsz és házas emberekbõl álló vegyes csoportok egy sajátos -- olykor valamely hagyományos formát követõ, olykor a mai társadalom követelményeihez igazodó -- stílusban élnek. Az evangéliumi életre való elkötelezettség is különbözõ formákban fejezõdik ki a közösségi életre, a szegénységre és imádságra irányuló általános törekvések között. Illetékességüknek megfelelõen a vezetést megosztják a klerikusok és a világi Krisztus-hivõk között, és az apostoli cél nyitott az új evangelizáció követelményei iránt.

Bár egyrészt örvendetes a Szentlélek mûködése, másrészt különbséget kell tenni a karizmák között. Ahhoz, hogy Istennek szentelt életrõl lehessen beszélni, alapvetõen szükséges, hogy az új közösségek és életformák sajátos vonásai valóban az Istennek szentelt élet lényeges teológiai és kánonjogi elemeire épüljenek.151 E különbségtétel mind helyi, mind egyetemes szinten szükséges, hogy az egy Lélek iránt közösen lehessünk engedelmesek. Az egyházmegyékben a püspök vizsgálja meg az ilyen közösségek alapítóinak és alapítónõinek életét, hitük tisztaságát, lelkiségüket, egyházias érzületüket küldetésük teljesítésében, a képzés és a közösségbe való fölvétel módját; bölcsen ítélje meg az esetleges gyöngeségeket, türelemmel várja ki a gyümölcsöket, hogy fölismerhetõ legyen a karizma hitelessége (vö. Mt 7,16).152 Különösen kívánatos, hogy világos kritériumok alapján engedélyezzék az ilyen közösségek tagjainak a szent rendek fölvételét.153

Ugyanezen megkülönböztetési elv alapján nem sorolhatók az Istennek szentelt élet sajátos kategóriájába az elkötelezettségnek azok az önmagukban dicséretes formái, melyet egyes keresztény házaspárok egyházi egyesületekben és mozgalmakban próbálnak, amikor szeretetüket, melyet a házasság szentsége már "Istennek szentelt",154 tökéletessé akarják tenni azáltal, hogy fogadalmat tesznek a házasélet tisztaságának megõrzésére, a szegénységre és az engedelmességre, anélkül természetesen, hogy ennek gyermekeik bármi kárát látnák.155 Az ilyen tapasztalatok pontos értékelése nem jelenti kevésre becsülését az életszentség ezen útjának, mely ajándékokban és törekvésekben végtelenül gazdag, s melyben a Szentlélek kétségtelenül jelen van.

A kegyelmi ajándékok és a megújítási kezdeményezések gazdagsága láttán célszerûnek látszik egy bizottság fölállítása az Istennek szentelt élet új formái kérdésének megoldására a célból, hogy meghatározza a hitelesség kritériumait, melyeket az elbírálásnál és a döntéseknél figyelembe lehet venni.156 E bizottság feladata lesz többek között, hogy az utóbbi évtizedek tapasztalatainak birtokában kiértékelje, melyek azok az új formák, melyeket az egyházi tekintély lelkipásztori okossággal és a közjó érdekében hivatalosan elismerhet, és a tökéletesebb keresztény életre törekvõknek javasolhat.

Az evangélium szerinti élet új társulásai a legkevésbé sem foglalják el a helyét a föntebb említett intézményeknek, melyeket továbbra is megillet a hagyomány által nekik biztosított, elõkelõ hely. Az új formák is a Lélek ajándékai, hogy az Egyház egyre nagylelkûbb buzgósággal kövesse Urát, és figyelmesebb legyen az isteni hívásra, mely az idõk jelein keresztül nyilvánul meg. Így mutatkozik meg a világnak az életszentség és a szolgálat sokféle formájában az, ami "az Istennel való bensõséges egyesülés és az egész emberiség egységének jele és eszköze."157 A régi intézmények, melyek közül sok nagyon kemény próbákat állt ki, de évszázadokon át bátran kitartott, gazdagodhat, ha dialógust kezd a korunkban keletkezõ alapításokkal és ajándékokat cserél velük.

Ily módon az Istennek szentelt élet különbözõ szervezeteinek életereje -- a legrégibbtõl a legújabbig -- éppúgy, mint az új közösségek elevensége, táplálja a hûséget a Szentlélek iránt, aki a közösségnek és az élet örök megújulásának elve.