III. PILLANTÁS A JÖVÕBE

Nehézségek és távlatok

63. A folyamatban lévõ társadalmi változások és a hivatások számának visszaesése a világ bizonyos részein nagyon megterheli az Istennek szentelt életet. Sok intézmény apostoli mûve, s egyszerûen a jelenléte néhány helyi egyházban kockán forog. Miként a történelem folyamán már többször, olyan intézmények is vannak, melyeknek a léte került veszélybe. Az egyetemes Egyház rendkívül hálás nekik azért a nagylelkû szolgálatért, melyet tanúságtételük és szolgálatuk révén az Egyház épülésére tettek.158 A mai aggasztó helyzet egyáltalán nem semmisíti meg szolgálatukat és a gyümölcsöket, melyeket fáradozásuk érlelt.

Más intézmények számára inkább az újjászervezõdés jelenti a problémát. Ez a nem egyszerû és nem ritkán fájdalmas feladat gondos tanulmányozást és meghatározott kritériumok szerinti különbségtételt követel. Ilyen kritérium például a karizma értelmének megõrzése, a testvéries élet ápolása, az egyetemes és a részegyház szükségleteinek figyelembevétele, a fáradozás azért, amit a világ elhanyagol, nagylelkûen és bátran válaszolni -- akár a szükségtõl kényszerített legegyszerûbb beavatkozással -- a szegénység új formáira, elsõsorban a legelhagyottabb helyeken.159

A személyek és a kezdeményezések számszerû csökkenésébõl fakadó különbözõ nehézségek semmiképpen sem vezethetnek az Istennek szentelt élet evangéliumi erejébe vetett bizalom elvesztéséhez, mely az Egyházban mindig jelen lesz és hatni fog. Még ha az egyes intézményeknek nincs is elõjoga a továbblétezésre, az Istennek szentelt élet a hívõk között mindig az Isten és a testvérek iránti szeretet válaszát fogja erõsíteni. Ezért érvényes a tétel, hogy az Istennek szentelt élet egy formája vagy egy meghatározott intézmény történeti változásait meg kell különböztetni az Istennek szentelt élet egyházi küldetésétõl. Az elõbbi a helyzetek változásával megváltozhat, az utóbbi azonban maradandó.

Érvényes ez az Istennek szentelt élet mind szemlélõdõ, mind apostolkodó formájára. A Szentlélek mindig új hatása alatt az Istennek szentelt élet összességében értékes tanúságtétel az isten- és emberszeretet fölbonthatatlan egysége mellett, ami nem más, mint Isten szerete emberi és társadalmi termékenységének eleven emlékezete. Ezért az új szükséghelyzeteket azzal az Istenre-hagyatkozással kell fogadni, mely tudja, hogy nem annyira a sikert, mint inkább a hûséges elkötelezettséget kívánják mindenkitõl. Amit mindenképp el kell kerülni, az az Istennek szentelt élet lanyhulása, mely nem a számszerû fogyatkozásban, hanem az Úr, a hivatás és küldetés iránti szeretet gyengülésében mutatkozik meg. A hûséges kitartás a hivatásban és a küldetésben a világ elõtt is hatásosan megvallja a szilárd bizalmat a történelem Urában, kiben kezében vannak az idõk, s a személyek, intézmények, népek sorsa. Így ajándékainak történelmi megvalósulásai is. A fájdalmas válsághelyzetek az Istennek szentelt személyeket a Krisztus halálába és föltámadásába vetett hitük bátor megvallására serkentik, hogy a halálból az életre való átmenetel látható jeleivé válhassanak.