Egy átfogó és korszerû
képzési terv (ratio) szükségessége
68. Az örök fogadalomig tartó kifejezett
képzési idõszak a nõi és férfi
rendeknek és a szerzetes testvéreknek egyformán
ajánlott. Érvényes ez lényegében a
klauzúrás közösségekre is, melyeknek
megfelelõ programot kell kidolgozniuk a szemlélõdõ életre
való képzésre és Egyházon belüli
sajátos feladatukra tekintettel.
A szinodusi atyák sürgetve kérték az Istennek
szentelt élet és az apostoli élet
társaságainak minden intézményét, hogy
amilyen gyorsan csak lehet, dolgozzanak ki egy ratio institutionis-t,
azaz az intézmény karizmája által inspirált
képzési tervet, mely világosan és dinamikusan
megmutatja az utat, melyen járni kell, ha valaki saját
intézménye lelkiségét tökéletesen el
akarja sajátítani. E ratio ma elengedhetetlenül
szükséges: egyrészt megmutatja, hogyan kell
közvetíteni az intézmény szellemét, hogy az
ifjú nemzedékek különbözõ
kultúrákban és eltérõ földrajzi
környezetben hamisítatlanul megvalósíthassák;
másrészt megkönnyíti az Istennek szentelt
személyek életútját, hogy a különbözõ
életszakaszokban ugyanabban a szellemben élhessenek és
haladhassanak a Krisztusban való hit teljes
beéréséig.
Ha tehát igaz, hogy az Istennek szentelt élet
megújulása elsõsorban a képzéstõl
függ, ugyanúgy igaz, hogy a képzés attól
függ, képesek-e lelki és pedagógiai
bölcsességben gazdag módszert fölkínálni,
mely a jelöltet lépésrõl lépésre
elvezeti odáig, hogy magára öltse az Úr Krisztus
önzetlen érzületét. A képzés egy
életfolyamat, mely által az ember léte
mélyéig megtér Isten igéjéhez, és
elsajátítja annak mûvészetét, hogyan kell a
világi valóságban Isten jeleit keresni. Egy olyan korban,
mely egyre inkább kiiktatja a vallásos értéket a
kultúrából, ez a képzési út
kettõs értelemben jelentõs: hatására az
Istennek szentelt személy nemcsak Istent tudja "meglátni"
a hit szemével egy olyan világban, mely figyelmen
kívül hagyja az õ jelenlétét, hanem arra is
képes, hogy sajátos karizmájának
tanúságtételével valamiképpen
"észlelhetõvé" tegye Isten
jelenlétét.
|