A hûség dinamizmusában
70. Van egy bizonyos lelki fiatalság, mely az idõben
maradandó: azzal a ténnyel áll kapcsolatban, hogy az
egyén minden életszakaszában új feladatot,
sajátos létmódot, sajátos szeretetet és
szolgálatot keres és talál.171
Az Istennek szentelt életben az apostoli
tevékenységbe való teljes belekapcsolódás
elsõ évei alapjában véve kritikus szakaszt
jelentenek, mert egy irányított állapotból a
felelõs tevékenység állapotába kerül az
ember. Fontos, hogy az Istennek szentelt fiatal személyek mellett
támogatóan álljon egy testvér vagy
nõvér, és Krisztus iránti szeretetének
és lelkesedésének fiatalos frissességét segítse
teljesen megélni.
A következõ életszakaszban megjelenhet a megszokás
veszedelme, valamint a csekély eredmények
láttán a kiábrándulás
kísértése. Az Istennek szentelt személyeket az
élet középsõ szakaszán abban kell
segíteni, hogy az evangélium és a karizmatikus
ihletettség fényében újra gondolják
át eredeti elhatározásukat, nem cserélve föl
az önátadás tökéletességét az
eredmények mennyiségével. Ezáltal a
személyes döntés új lendületet és
új motivációkat nyerhet. Ez az életszakasz a
lényeges dolgok keresésének szakasza.
Az érett kor szakasza a személyes
növekedéssel együtt magával hozhatja egy bizonyos
individualizmus veszélyét, melyet a
korszerûtlenségtõl való félelem, a
megmerevedés, az elernyedés és az abbahagyás
jelenségei kísérnek. Most a folyamatos
továbbképzésnek nemcsak abban kell segítenie, hogy
újra rátaláljanak egy magasebb szintû lelki
és apostoli életformára, hanem abban is, hogy
fölfedezzék ezen életszakasznak sajátosságait.
A személyiség bizonyos összetevõinek
tisztulása után az önátadás ebben az életszakaszban
tisztábban és nagylelkûbben emelkedik Istenhez, és
higgadtabban, diszkrétebben, ugyanakkor áttetszõbben
és a kegyelemben gazdagabban tér vissza a testvérekhez. Ez
a lelki atyaság és anyaság ajándéka
és megtapasztalása.
Az öregkor új problémákat vet föl,
melyeket körültekintõ lelki programmal kell megelõzni.
A tevékenységtõl való fokozatos visszavonulás,
némely esetben betegség és a kényszerû
tétlenség nagyon formáló hatású
tapasztalatokat hoz. Jóllehet e visszahúzódás
gyakran fájdalmas, az Istennek szentelt személynek
lehetõséget ad arra, hogy engedje magát formálni a
húsvéti tapasztalattól,172 s vegye magára a
megfeszített Krisztus alakját, aki mindenben teljesíti az
Atya akaratát, s rá bízza magát egészen
addig, hogy visszaadja Neki a lelkét. Ez az azonosulás az Istennek
szenteltség megélésének új módja,
mely nincs egy vezetõi feladat vagy apostoli munka eredményeihez
kötve.
Mikor pedig elérkezik a pillanat, hogy az Úr
szenvedésének utolsó órájával
egyesüljön, az Istennek szentelt személy tudja, hogy az
Atya a hosszú ideje tartó, titokzatos képzési
folyamatot benne most befejezi. A halált úgy
készíti elõ és várja a lélek, mint
szeretetének és önátadásának
utolsó aktusát.
Hozzá kell fûznünk, hogy a különbözõ
életszakaszoktól függetlenül minden életkornak
lehetnek kritikus helyzetei, akár külsõ
tényezõk hatására, mint például hely-
vagy hivatalváltozás, nehézségek a munkában,
apostoli sikertelenségek, megnemértés,
mellõzés stb.; akár szoros értelemben vett
személyes tényezõk, mint például testi vagy
pszichés megbetegedés, lelki szárazság,
szomorúság, kapcsolat-problémák, erõs
kísértések, hit- vagy identitás-krízisek,
fölöslegesség érzése és hasonlók.
Aki terhesnek érzi a hûséget, az iránt mind
személyes, mind közösségi szinten több bizalmat
és nagyobb szeretetet kell tanúsítani. Ilyenkor
fõként az elöljáró szeretetteljes
közelségére van szükség; s nagyon
vigasztaló lehet egy testvér vagy nõvér
megfelelõ segítsége is, kinek elõzékeny
és készséges jelenléte hozzásegíthet
ama szövetség értelmének újra
fölfedezéséhez, melyet Isten kezdeményezett és
soha nem akar visszavonni. Így a megpróbált lélek a
tisztulást és a kiüresítést úgy
fogadja, mint a megfeszített Krisztus követésének
lényeges mozzanatait. A próbatétel úgy jelenik meg
elõtte, mint a gondviselés képzési eszköze az
Atya kezében: nem pusztán pszichológiai harc,
melyet önmagával és gyöngeségeivel kell
vívnia, hanem vallásos küzdelem, melyet minden nap
Isten jelenléte és a kereszt ereje pecsétel meg!
|