Az elsõ evangelizálás: Krisztust
hirdetni a nemzeteknek
77. Aki Istent, mindenki Atyját szereti, annak a felebarátot
is szeretnie kell, akiben fölismeri a testvért és a
nõvért. Éppen ezért nem maradhat
közömbös, ama ténnyel szemben, hogy
közülük sokan nem ismerik Isten szeretetének
tökéletes megmutatkozását Krisztusban. A Krisztus
parancsa iránti engedelmességbõl fakad a nemzetekre
irányuló missziós buzgóság, melyet minden
tudatos keresztény megoszt a természete szerint missziós
Egyházzal. Ezt a lendületet mindenekelõtt mind a szemlélõdõ,
mind a tevékeny élet intézményei
magukévá teszik.185 Az Istennek szentelt személyeknek
ugyanis feladata, hogy a nem keresztények között is186
megjelenítsék a szûz, szegény, engedelmes,
imádkozó és misszionáló Krisztust.187 Ha
dinamikusan hûségesek karizmájukhoz, Istennek
szenteltségük alapján188 érezniük kell, hogy
különleges együttmûködésükkel
részesei az Egyház missziós tevékenységének.
Lisieux-i Szent Teréz ismételten kifejezett
kívánsága, "szeretni Téged és
szerettetni másokkal", Xavéri Szent Ferenc lobogó
vágya -- "sok tudós, ha meggondolná, hogy Isten, a mi
Urunk számonkéri tõlük talentumukat, megriadna, s
azon eszközök és lelki gyakorlatok felé fordulna, melyek
megismerhetõvé és érezhetõvé teszik
szívében az isteni akaratot, és a saját hajlandóságai
helyett az isteni akarathoz fordulna: 'Uram, itt vagyok, mit akarsz, hogy
cselekedjem? Küldj, ahová akarsz;'"189 --, s számtalan
szent hasonló tanúságtétele mutatja azt a
kiolthatatlan missziós törekvést, mely annyira
megkülönbözteti és jellemzi az Istennek szentelt
életet.
|