Jelen lenni a Föld minden szögletében
78. Az Apostol szavát: "Krisztus szeretete sürget
minket" (2Kor 5,14) minden intézmény tagjai
megismételhetik, mert az Istennek szentelt élet feladata, hogy a
világ bármely sarkában Krisztus országának
terjesztéséért és
megerõsítéséért dolgozzon, s az
evangéliumot mindenhová, a legtávolabbi vidékekre
is elvigye.190 Valóban, a missziók története
tanúskodik arról a nagyszerû szolgálatról,
melyet ezek az intézmények a nemzetek
evangelizációjáért teljesítettek: a
legrégibb monasztikus rendektõl kezdve a legújabb,
kizárólag "pogányokat" misszionáló
alapításokig, az aktív élet intézményeitõl
a szemlélõdõkig191 megszámlálhatatlan
sokaság vetette be erõit "az Egyház e lényeges
és soha le nem zárható fõ
tevékenységében",192 mellyel az Egyház a
Krisztust nem ismerõk tömegeihez fordul.
Ez az elkötelezettség ma is sürgetõen igényli
az Istennek szentelt élet intézményeinek és az
apostoli élet társaságainak
együttmûködését: Krisztus
evangéliumának hirdetése a lehetõ legnagyobb
hozzájárulást várja tõlük. A fiatal
egyházakban keletkezett vagy tevékenykedõ
intézményeknek is meg kell nyílniuk a nem
keresztények misszionálására bel- és
külföldön egyaránt. A némelyeket
sújtó nehézségek ellenére, jó
mindenkit emlékeztetni arra, hogy miként "a hit
erõsödik a továbbadás által",193 a
misszió megerõsíti az Istennek szentelt életet,
új lendületet és motivációkat ad neki
és hûségre ösztönzi. A missziós
tevékenység széles teret nyit az Istennek szentelt
élet különbözõ formáinak
befogadására.
A szerzetesnõknek, a szerzetes testvéreknek és a
világi intézmények tagjainak a pogány
misszió különleges és rendkívüli
lehetõségeket nyújt a kifejezett apostoli munkára.
A világi intézmények tagjai a világi
hivatások sajátos területein nagyon értékes
evangélium-hirdetõ tevékenységet fejthetnek ki a
környezet, a struktúrák, sõt az
együttélést szabályozó törvények
területén. Ezenkívül a Jézust még nem
ismerõ emberek mellett élve tanúskodhatnak az
evangélium értékeirõl, s ezáltal kifejezetten
misszionálhatnak.
Hangsúlyoznunk kell, hogy azokban az országokban, melyekben
nem keresztény vallások vertek gyökeret, az Istennek
szentelt élet mind nevelõ, karitatív és
kulturális tevékenysége, mind
szemlélõdõ jelenléte rendkívül
jelentõs. Ezért az új egyházakban,
különösen a szemlélõdõ
közösségek alapítását kell
bátorítani, mivel "a szemlélõdõ
élet hozzátartozik az Egyház teljes
jelenlétéhez."194 Továbbá megfelelõ
eszközökkel -- akár misszionárius férfiak
és nõk munkájával, akár a megszentelt élet
intézményeinek anyagi segítésével a
szegényebb egyházmegyékben -- gondoskodni kell az Istennek
szentelt élet különbözõ formáinak
arányos eloszlásáról, hogy új impulzust
nyerjen az evangelizáció.195
|