Krisztus hirdetése és az
inkulturáció
79. Krisztus hirdetésének "az Egyház
küldetésében mindig elsõbbsége van",196 s
célja a megtérés, azaz a teljes és komoly
odafordulás Krisztushoz és evangéliumához.197 A
missziós tevékenység összképéhez
hozzátartozik az inkulturáció folyamata és a
vallások közötti dialógus is. Az
inkulturáció kihívását az Istennek szentelt
személyeknek úgy kell fölfogniuk, mint
fölhívást a kegyelemmel való
együttmûködésre a különbözõ
kultúrák megközelítésekor. Ennek
föltételei a komoly, személyes
elõkészület, az érett
megkülönböztetõ képesség, a
hûséges ragaszkodás az igazhitûség és
hitelesség mellõzhetetlen kritériumaihoz a
tanításban, valamint az egyházi
közösség.198 Az alapítók és
alapítónõk karizmájára támaszkodva
sok Istennek szentelt személy megértette, hogy a
különbözõ kultúrákhoz Jézus
érzületével kell közelíteni, aki
"kiüresítette önmagát, és olyan lett, mint
egy rabszolga" (vö. Fil 2,7), s türelmesen és
bátran törekedve a dialógusra, hasznos kapcsolatokat
alakítottak ki a legkülönbözõbb népekkel, s
mindenkinek hirdették az üdvösség útját.
Közülük ma is mily sokan képesek arra, hogy az egyes
személyek és egész népek
történetében keressék és
fölismerjék Isten jelenlétének nyomait, aki az
egész emberiséget elvezeti az Õ
üdvözítõ akarata jeleinek megismerésére!
E keresés maguknak az Istennek szentelt személyeknek is
javára szolgál: a különbözõ
civilizációkban fölfedezett értékek arra
késztethetik õket, hogy buzgóságukat szemlélõdéssé
és imádsággá emeljék, a társadalmi
együttlétet és a vendégbarátságot
intenzívebben gyakorolják, és jobban figyeljenek a
személyre és a természetre.
Egy igazi inkulturációhoz olyan
magatartásformákra van szükség, melyek az
Úr&eacu
|