A szinodus eredményeinek összefoglalása

4. A Püspöki Szinodus rendes általános ülése -- mely azért ült össze, hogy "az Istennek szentelt élet és ennek küldetése az Egyházban és a világban" témáról tanácskozzék -- óhajának megfelelõen jelen apostoli buzdításomban közzé akarom tenni a szinodus eredményeit.6 És minden hívõnek -- püspököknek, papoknak, diákonusoknak, szerzeteseknek és világi Krisztus-hivõknek -- és mindazoknak, akik hajlandók meghallgatni, szeretném megmutatni azokat a csodákat, melyeket az Úr ma is mûvelni akar az Istennek szentelt élet által.

A világi Krisztus-hívõkkel és a papsággal foglalkozó szinodusok után ez a szinodus lezárja azoknak a sajátos életállapotoknak a témakörét, melyekkel az Úr Jézus Egyházát megajándékozta. Jóllehet a II. Vatikáni Zsinat bemutatta az egyházi közösség nagy valóságát, melyben az összes kegyelmi adomány együttmûködik Krisztus testének építésében és az Egyház világhoz szóló küldetésének teljesítésében, az utóbbi években egyre inkább megmutatkozott annak szüksége, hogy világosabban meghatározzák a különbözõ életállapotok identitását, hivatását és különleges feladatát az Egyházban.

Az Egyházon belüli közösség nem egyformaság, hanem a Lélek ajándéka, mely a karizmák és az életállapotok sokféleségét is áthatja. Ezek az életállapotok annál hasznosabbak az Egyház és küldetése szempontjából, minél következetesebben ragaszkodnak identitásukhoz. A Léleknek ugyanis minden ajándéka arra szolgál, hogy az egyre erõsödõ testvériség és küldetés gyümölcsöt teremjen az Úrnak.7