A világi intézmények

10. A Szentlélek, a különféle ajándékok csodálatos mestere, napjainkban az Istennek szentelt élet új formáit hívta létre, mintha a Gondviselés tervének megfelelõen eleget akarna tenni az új követelményeknek, melyekkel az Egyház ma küldetése teljesítése közben a világban találkozik.

Világi intézményeken elsõsorban azokat értjük, melyeknek tagjai Istennek szenteltségüket a világban élve az evangéliumi tanácsok vállalásával evilági strukturák közepette akarják megélni, hogy íly módon a kulturális, gazdasági és politikai életben a bölcsesség kovásza és a kegyelem tanúi legyenek. A világi állapot és a szerzetesi Istennek szenteltség rájuk jellemzõ összekapcsolásával akarják bevinni a társadalmi életbe Krisztus országának új erõit, hogy a boldogságok erejével belülrõl alakítsák át a földkerekséget. Így, miközben a teljes Istenhez tartozás egészen szabaddá teszi õket Isten szolgálatára, törekvésük a mindennapos környezetben a Lélek hatására hozzájárul ahhoz, hogy a világi dolgokat evangéliumi lelkület hassa át. A világi intézmények ezáltal sajátos karizmáiknak megfelelõen hozzájárulnak ahhoz, hogy az Egyház kifejezetten jelen tudjon lenni a társadalomban.19

A klerikus világi intézmények -- melyekben papok egyházmegyei presbitériumhoz tartoznak akkor is, ha némelyikük saját intézményükbe tartozását jogilag elismerték -- egy sajátos karizmának megfelelõ módon Krisztusnak szentelik magukat az evangéliumi tanácsok vállalásával. Az õket befogadó intézmény lelki gazdagságában nagy segitséget találhatnak ahhoz, hogy papságukat sajátos lelkiséggel éljék, s az apostoli közösség és a nagylelkûség serkentõi legyenek a paptestvérek között.