Az Istennek szentelt élet új formái
12. Az Egyház
örök fiatalsága ma is megmutatkozik: a II. Vatikáni
Zsinat utáni évtizedekben az Istennek szentelt élet
új és megújított formái jelentek meg.
Sok esetben olyan intézményekrõl van szó, melyek
ugyan hasonlóak a már meglévõkhöz, de
új lelkiségi és apostoli
kezdeményezésekbõl születtek.
Életképességüket az egyházi
tekintélynek kell megvizsgálnia, melynek feladata, hogy
bizonyítsa a célkitûzés hitelességét,
és elkerülje a nagyon hasonló intézmények
szaporodását, ami a szétaprózódás
veszedelmével jár. Más esetekben korábban nem
léetzett, eredeti kezdeményezésekrõl van
szó, melyek keresik identitásukat az Egyházban, és
várják a hivatalos elismerést a
Szentszéktõl, melyre egyedül tartozik a végsõ
döntés.21
A megszentelt élet ezen
új, a korábbiakhoz járuló formái
bizonyítják azt az állandó vonzást, melyet
az Úr iránti teljes odaadás, az apostoli közösség
eszménye és az alapítói karizmák a mai
nemzedékre is gyakorolnak, s egyidejûleg jelzik a
Szentlélek ajándékainak egymást
kiegészítõ voltát.
A Lélek nem mond ellent önmagának az
újdonságokban! Ezt bizonyítja az a tény, hogy az
Istennek szentelt élet új formái nem
szorítják ki a korábbiakat. E sokféleség
közepette a meghívás azonossága biztosítja az
alapvetõ egységet, tudniillik a tökéletes szeretetre,
a szûz, szegény és engedelmes Jézus
követésére való törekvést. E
meghívás az Istennek szentelt élet minden új
formájára ugyanúgy érvényes, mint a
korábbiakra.
|