A jelen apostoli buzdítás célja

13. Összegyûjtvén a szinodusi munka gyümölcseit, jelen apostoli buzdításommal az egész Egyházhoz fordulok, hogy ne csak az Istennek szentelt személyeknek, hanem lelkipásztoroknak és hívõknek is átnyújtsam egy tettekre serkentõ megbeszélés gyümölcseit, mely fölött a Szentlélek az igazság és a szeretet ajándékával folyamatosan virrasztott.

A megújulás jelen évei az Istennek szentelt életnek -- mint általában a többi egyházi életformának is -- nehéz és fáradságos idõszaka volt. Ezen idõszak telve volt reménnyekkel, valamint az evangéliumi tanácsok vállalását a mai állapothoz igazító újítási kísérletekkel és javaslatokkal. Ugyanakkor nem hiányoztak a feszültségek és a nehézségek sem, s olykor nemes kezdeményezéseket nem mindig pozitív eredmények koronáztak.

A nehézségeknek azonban nem kell elkedvetlenedéshez vezetniük. Inkább mindig új buzgósággal kell kezdeményezni, az Egyháznak ugyanis szüksége van a megújított és megerõsödött Istennek-szenteltség lelki és apostoli együttmûködésére. E szinodus utáni buzdításban ugyanazzal a lelkülettel fordulok a szerzetesi közösségekhez és az egyes szerzetesekhez, mint amely a jeruzsálemi apostoli zsinat antiochiai keresztényeknek küldött levelét áthatotta; remélem, megismétlõdik az, ami akkor történt: "a testvérek elolvasták a levelet, és örültek a bátorításnak." (ApCsel 15,31) De nemcsak ebben reménykedem, hanem abban is, hogy Isten egész népének örömét növelni tudom azáltal, hogy jobban megismervén az Istennek szentelt életet, tudatosabban ad hálát a Mindenhatónak e nagy ajándékért.

A szinodusi atyák felé nyitott szívvel használom föl a gyûlések folyamán -- melyek mindegyikén jelen kívántam lenni -- intenzív munkában napfényre került értékes ismereteket. Az elmúlt idõben gondoskodtam arról, hogy Isten egész népének rendszeres katekézist tartsak az Istennek szentelt életrõl az Egyházban. Újra elõadtam a II. Vatikáni Zsinat szövegeiben lévõ tanítást, hiszen a zsinat nagyszerû kiindulási pont volt az azt követõ tanfejlõdés és a heteken át intenzíven dolgozó szinodus számára egyaránt.22

Bízom abban, hogy az Egyház fiai és leányai -- különösen az Istennek szentelt személyek -- szívesen fogadják buzdításomat, s kívánom, hogy gondolják tovább a fölvetett témákat, hogy az Istennek szentelt élet a megszenteltség, a közösség és a küldetés hármas dimenziójában elmélyülhessen, s hogy az Istennek szentelt személyek tökéletes összhangban az Egyházzal és a Tanítóhivatallal indítást nyerjenek a sürgetõ kihívások lelki és apostoli fogadására.