A színeváltozásban
megdicsõült Krisztus képe
14. Az Istennek szentelt élet alapját az evangéliumban
abban a különleges kapcsolatban kell keresnünk, mely
Jézust földi élete folyamán
tanítványaival összekötötte. Õ ugyanis nem
csupán arra hívta meg õket, hogy fogadják be
életükbe Isten országát, hanem arra is, hogy
életüket állítsák ennek az országnak a
szolgálatába, s ezért hagyjanak el mindent, és
szorosan kövessék az Õ életformáját.
Egy ilyen "Krisztus-formájú" élet, melyet a
történelem folyamán oly sok megkeresztelt lélek
élt, csak egy különleges meghívásnak és a
Lélek sajátos ajándékának
erejébõl lehetséges. Ebben az életformában
ugyanis a keresztségi megszentelés
Krisztus-követésében radikális válasszá
alakul az evangéliumi tanácsok vállalásával,
melyek közül az elsõ és a lényeges a mennyek
országáért vállalt tisztaság szent
köteléke.23 E különleges
"Krisztus-követésnek" -- mely mindig az Atya
kezdeményezésébõl születik -- lényeges
krisztológiai és pneumatológiai karaktere van, amennyiben
egész különleges módon fejezi ki a keresztény
élet szentháromságos karakterét,
elõvételezve annak -- az egész Egyház által
óhajtott -- eszkatologikus megvalósulását.24
Krisztusnak sok szavát és cselekedetét õrzi az
evangélium, melyek e különleges meghívás
értelmét megvilágítják. A
meghívás lényeges vonásainak
együttlátásához igen nagy segítséget
nyújt, ha tekintetünket Krisztus ragyogó arcára
fordítjuk a színeváltozás misztériumában.
E "képrõl" beszél az egész ókori
lelkiségi hagyomány, amikor összekapcsolja a
szemlélõdõ életet Jézus
imádságával a "hegyen".25 Bizonyos
értelemben az Istennek szentelt élet "aktív"
dimenziója is visszavezethetõ e hagyományra, mert a
színeváltozás nem csupán Krisztus
dicsõségének föltárása, hanem
elõkészület is a kereszthordozásra. A
történés magában foglalja a "fölmenetelt a
hegyre" és a "lejövetelt a hegyrõl": a Mester
választott tanítványait egy pillanatra
körülveszi a szentháromságos élet
ragyogása és a szentek közössége, szinte
elragadtatnak az örökkévalóságba, de azonnal
visszazökkennek a mindennapi valóságba, melyben nem
látnak mást, csak magát "Jézust" az
emberi természet alázatosságában, s parancsot
kapnak, hogy térjenek vissza a völgybe, hogy vele együtt
fáradozzanak Isten tervéért, és bátran
vágjanak neki a keresztútnak.
|