I. A SZENTHÁROMSÁG DICSÕSÉGÉRE

Az Atyától az Atyához: Isten kezdeményezése

17. Az Istennek szentelt személyek számára az Úr Jézus dicsõségének szemlélése a színeváltozásban elsõsorban az Atyát, minden jó Teremtõjét és ajándékozóját tárja föl, aki teremtményét különleges szeretettel és egy sajátos küldetésre való tekintettel vonja magához (vö. Jn 6,44). "Ez az én szeretett Fiam, õt hallgassátok!" (Mt 17,5) Amikor a meghívott személy ezt a belsõ vonzástól kísért szólítást követi, õt a maga kizárólagos szolgálatára hívó Isten szeretetére hagyatkozik, s teljesen neki és üdvözítõ tervének szenteli magát (vö. 1Kor 7,32--34).

Ebben áll az Istennek szentelt életre szóló meghívás lényege: teljesen az Atya kezdeményezése (vö. Jn 15,16), mely a választottaktól választ vár.28 Isten ezen ingyenes szeretetének megtapasztalása oly mélységes és erõs, hogy az érintett személy úgy érzi, életének föltétlen odaadásával kell válaszolnia, úgy, hogy mindent, jelent és jövõt egyaránt az Õ kezébe ajánl. Ezen az alapon lehet az Istennek szentelt személyek identitását -- Szent Tamás fölfogása szerint -- tökéletes odaadásuk felõl megérteni, mely odaadás a szó szoros értelmében vett önfeláldozáshoz hasonlítható.29