A Fiú által: Krisztus nyomában
járva
18. A Fiú, az Atyához vezetõ út (vö. Jn
14,6) mindazokat, akiket az Atya neki adott (vö. Jn 17,9), követésre
hív, mely meghatározza létüket. Egyesektõl
azonban -- nevezetesen az Istennek szentelt személyektõl --
teljes elkötelezettséget kíván, ami azzal jár,
hogy mindent elhagynak (vö. Mt 19,27), hogy
bensõséges kapcsolatban éljenek Vele30 és
kövessék Õt bárhova megy (vö. Jel 14,4).
Jézus arcán (vö. Mk 10,21) -- aki "a
láthatatlan Isten képmása" (Kol 1,15), az Atya
dicsõségének ragyogása (vö. Zsid 1,3) -- örök
és mérhetetlenül nagy, az Õ létében
gyökerezõ szeretet mélysége
szemlélhetõ.31 Aki engedi, hogy ez a szeretet megragadja, annak
mindent el kell hagynia és követnie kell Jézust (vö.
Mk 1,16-20; 2,14; 10,21.28). Mint Pál, õ is minden
mást "veszteségnek tart, mert Jézus Krisztus ismerete
fölülmúl mindent", és vele összevetve mindent
"szemétnek" tart, "hogy Krisztust megnyerje" (Fil
3,8). Arra vágyódik, hogy érzületének
és életformájának
elsajátításával elmerüljön Benne. A
minden elhagyása és az Úr követése (vö.
Lk 18,28) minden idõk minden meghívottjára
érvényes program.
Az evangéliumi tanácsok, melyek révén Krisztus
egyeseket arra hív, hogy osztozzanak szûzi, szegény
és engedelmes életében, azokban, akik ezt
elfogadják, föltételezi és megmutatja a kifejezett
kívánságot a tökéletes azonosulásra
Vele. "Engedelmességben, tulajdon nélkül és
tisztaságban élve"32 az Istennek szentelt személyek
megvallják, hogy Jézus a mintakép, akiben minden
erény beteljesedett. Az Õ tiszta, szegény és
engedelmes élete úgy jelenik meg, mint az evangélium
legradikálisabb megvalósítása a földön,
egy isteni életforma, mert az Istenember, az egyszülött
Fiú vállalta magára, mint az Atyával és
Szentlélekkel való kapcsolatának
kifejezését. Ezen az alapon beszélt a keresztény
hagyomány mindig is az Istennek szentelt élet objektív
tökéletességérõl.
Emiatt vitathatatlan, hogy az evangéliumi tanácsok
gyakorlása különösen mély és termékeny
részesedés Krisztus küldetésében is, az
elsõ tanítvány, a Názáreti Mária
példája szerint, aki elfogadta, hogy teljes
önátadásával Isten üdvözítõ
tervének szolgálatába álljon. Minden
küldetés ugyanazzal a magatartással kezdõdik, amit
Mária az angyali üdvözletkor fejezett ki: "Íme, az
Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd
szerint." (Lk 1,38)
|