A Szentháromság életének
tükrözõdése az evangéliumi tanácsokban
21. Az evangéliumi tanácsok legmélyebb értelme
akkor tárul föl, ha kapcsolatba kerülnek a szent és
megszentelõ Szentháromsággal. A szeretetet fejezik ki
ugyanis, amellyel a Fiú a Szentlélek egységében
szereti az Atyát. Vállalásukkal az Istennek szentelt
személy különleges intenzitással éli az
egész keresztény életet meghatározó
szentháromságos és krisztológiai jelleget.
A cölebsz férfiak és a szüzek tisztasága
mint az Isten iránti osztatlan önátadás
megvallása (vö. 1Kor 7,32--34 ) annak a határtalan
szeretetnek a visszfénye, mely a három isteni személyt
a szentháromságos élet titokzatos
mélységében összeköti; annak a szeretetnek,
melyrõl a megtestesült Ige élete föláldozásáig
tanúskodott; annak a szeretetnek, melyet a Szentlélek
"kiárasztott a szívünkbe" (Róm 5,5),
és az Isten és a felebarát iránti teljes szeretet
válaszára késztet.
A szegénység vallja, hogy Isten az ember egyetlen igaz
gazdagsága. Amikor Krisztus példája szerint élik,
aki "jóllehet gazdag volt, szegénnyé lett" (2Kor
8,9), a szegénység annak a teljes önátadásnak
kifejezõdése, melyet a három isteni személy
egymás iránt tanúsít; ajándék, mely
kiárad a teremtésre, és teljesen az Ige
megtestesülésében és megváltó
halálában mutatkozik meg.
Az engedelmesség, melyet
Krisztus-követésével gyakorolnak, kinek eledele volt, hogy
megtegye az Atya akaratát (vö. Jn 4,34) megmutatja egy
felelõsségteljes és kölcsönös bizalomra
épülõ gyermeki és nem rabszolgai szolgálat fölszabadító
szépségét, ami a három isteni személy szeretetteljes
kölcsönösségének
tükrözõdése a történelemben.
Az Istennek szentelt élet ezért arra hivatott, hogy az
evangéliumi tanácsok ajándékát
szentháromságos dimenzióban egyre figyelmesebb és
erõsebb szeretettel mélyítse el: szeretetben Krisztus
iránt, aki bensõséges kapcsolatra hív; a Szentlélek
iránt, aki fölkészíti a lelket adományai
fogadására; az Atya iránt, aki a megszentelt
élet forrása és végsõ célja.37
Így az Istennek szentelt élet megvallja és
kinyilvánítja a Szentháromságot, kinek
misztériuma az Egyház mintája, s a keresztény
élet minden formájának õsforrása.
Épp a testvéries élet, melynek
révén az Istennek szentelt személyek arra
törekszenek, hogy Krisztusban "egy szív és egy
lélek" legyenek (ApCsel 4,32), beszédes
hitvallás a Szentháromságról. Megvallja az Atyát,
aki minden emberbõl egy családot akar alkotni; megvallja az emberré
lett Fiút, aki a megváltottakat egységbe
gyûjti össze és példájával,
imádságával, szavaival s mindenekelõtt
halálával utat mutat a megosztott és
szétszóródott emberiségnek a
kiengesztelõdés forrásához; megvallja a
Szentlelket mint az egység elvét az Egyházban, ahol
Õ szüntelenül lelki családokat és
testvéri közösségeket hív életre.
|