Az Istennek szentelt élet húsvéti
jellege
24. Aki -- a Szentlélek által a történelem
folyamán támasztott különbözõ
életformákban -- Istenek szenteli életét,
annál közvetlenebbül és intenzívebben
tapasztalja meg a szeretet Istenének valóságát,
minél inkább ott van Krisztus keresztje mellett. Az, aki
halálában annyira iszonyatosnak és csúfnak
látszott, hogy az emberek eltakarták elõle arcukat (vö.
Iz 53,2--3), épp a kereszten nyilatkoztatja ki Isten szeretete
szépségének és erejének
teljességét. Szent Ágoston errõl így
énekel: "Szép az Isten, az Ige Istennél...
szép az égben és szép a földön; szép
az anyaméhben, szép a szülõk kezében;
szép a csodákban, szép az ostorcsapások alatt;
szép, amikor az életre hív, szép, amikor nem
fél a haláltól; szép, amikor leteszi az
életét, és szép, amikor újra fölveszi
azt; szép a keresztén, szép a sírban, szép a
mennyben. Értelmesen hallgassátok az éneket és a
test gyöngesége el ne rejtse szemetek elõl
szépségének ragyogását."41
A szeretetnek ezt a szépségét tükrözi az
Istennek szentelt élet, mert a kereszt misztériumához
való hûségével arról tanúskodik, hogy
hisz az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetében
és belõle él. Így elevenen tartja az
Egyházban annak tudatát, hogy a kereszt Isten világra
áradó szeretetének túláradása,
Krisztus üdvözítõ jelenlétének
nagyszerû jele. Különösen is érvényes ez a
nehézségek és bajok közepette. Az Istennek szentelt
személyek, akik gyakran nehéz helyzetekben,
üldözések közepette is kitartanak egészen a
vértanúságig, csodálatos bátorsággal
nagy számban tanúsítják ezt. Az egyetlen szeretet
iránti hûségük megmutatkozik és
erõsödik az elrejtett élet alázatában, a
szenvedések vállalásában, hogy életük
csöndes áldozatával, teljes önátadással
Isten szent akarata iránt, hûségesen erõik és
a külsõ megbecsülés fogyatkozása közepette
is "kiegészítsék azt, ami még hiányzik
Krisztus szenvedésébõl" (Kol 1,24). Az Isten
iránti hûségbõl sarjad a felebarát
iránti odaadás is, amit az Istennek szentelt személyek
áldozatként élnek meg azáltal, hogy
szüntelenül imádkoznak a testvérekért,
szolgálják a szegényeket és a betegeket,
részt vesznek mások nehézségeinek viselésében,
s az Egyház gondjainak és szorongatásainak
vállalásában.
|