Tevékeny
várakozás: elkötelezettség és
virrasztás
27. "Jöjj el, Úr
Jézus!" (Jel 22,20). Ez a várakozás nem
tétlen: bár az eljövendõ ország
felé irányul, munkává és
misszióvá változik, hogy az evangéliumi
boldogságok lelkületének ébresztésével
-- mely az igazságosság, a béke, a szolidaritás
és a megbocsátás társadalmi igényeit is
támogatja -- az ország már most megjelenhessék.
Ezt igazolja az Istennek szentelt
élet története, mely a világ javára is mindig
bõséges gyümölcsöket termett. Az Istennek szentelt
személyek karizmáikkal a Szentlélek -- hittel és
keresztény reménnyel megvilágosított
jövendõ felé mutató -- jeleivé válnak. A
végsõ idõkre irányultság
küldetéssé változik annak
érdekében, hogy az ország itt és most egyre jobban
jelenvalóvá lehessen. A "Jöjj el, Úr
Jézus!" kéréshez csatlakozik egy másik,
sürgetõ kérés: "Jöjjön el a te
országod!" (Mt 6,10)
Aki virrasztva várja
Krisztus ígéreteinek beteljesülését,
képes arra, hogy reményt ébresszen a jövõt
tekintve gyakran bizalmatlan és pesszimista testvéreiben is.
Reménye Isten ígéretén alapul, melyet a
kinyilatkoztatott Ige hordoz: az emberi történelem "az
új ég és az új föld" (Jel 21,1)
felé halad, ahol az Úr "letöröl majd a
szemekrõl minden könnyet. Nem lesz többé sem
halál, sem gyász, sem jajgatás, sem
veszõdség. Mert ami korábban volt, elmúlt." (Jel
21,4)
Az Istennek szentelt élet az
isteni dicsõség e végsõ
fölragyogásának szolgálatában áll,
amikor majd minden test meglátja Isten
üdvössségét (vö. Lk 3,6; Iz 40,5). A
keresztény Kelet ezt a dimenziót emeli ki, amikor a szerzeteseket
úgy tekinti, mint Isten angyalait a földön, akik
hirdetik a világ megújulását Krisztusban. Nyugaton
a szerzetesség ünnepi megemlékezés és
vigília: megemlékezés Isten csodálatos
tetteirõl, és a remény végsõ
beteljesülését váró virrasztás.
A szerzetesség és a kontemplativ élet üzenete
szüntelenül hangoztatja, hogy Isten elsõbbsége az
emberi lét számára az élet értelmének
és örömének teljessége, mert Isten
magának teremtette az embert, és nyugtalan a szíve, amig
meg nem nyugszik Õbenne.47
|