Új és különleges Istennek
szenteltség
30. Az Egyház hagyományában a szerzetesi fogadalmat a
keresztségi Istennek szenteltség sajátos és
egyedülálló elmélyítésének
tekintették, mert a keresztség által már megkezdett
bensõséges Krisztus-kapcsolat az evangéliumi
tanácsok vállalásával tökéletesebben
kifejezett és megvalósított
Krisztus-hasonlóság ajándékában bontakozik
ki.53
E második Istennek szenteltségnek mégis vannak
sajátos vonásai az elsõhöz mérten, mert nem
szükségszerûen következik belõle.54
Valójában ugyanis mindaz, aki Krisztusban új életre
támadt, arra hivatott, hogy a Lélek
ajándékából származó erõvel
valósítsa meg az életállapotának
megfelelõ tisztaságot, az Isten és az Egyház
iránti engedelmességet, valamint az értelmes
függetlenséget az anyagi javaktól, hiszen valamennyien
életszentségre -- a szeretet
tökéletességére -- kaptak meghívást.55
A keresztséghez azonban önmagában és
természete szerint nem kapcsolódik a cölibátusra vagy
a szüzességre szóló meghívás, sem a
javak birtoklásáról való lemondás, sem az
elöljáró iránti engedelmesség az
evangéliumi tanácsok sajátos módján. Ezért
e tanácsok vállalása különleges, nem mindenkinek
szóló, isteni ajándékot tételez föl,
amint ezt Jézus az önként vállalt cölibátus
esetében ki is emelte (vö. Mt 19,10--12).
E meghívásnak megfelel a Szentlélek sajátos
ajándéka, mely arra szolgál, hogy aki Istennek
szenteli magát, meghívását és
küldetését teljesíteni tudja. Ezt a keleti
és a nyugati liturgia egyaránt tanúsítja azzal,
hogy a szerzetesi fogadalmak letételekor és a szüzek
megáldásakor a Szentlélek ajándékait
kéri a jelöltek számára, és
önátadásukat összeköti Krisztus
áldozatával.56
Az evangéliumi tanácsok vállalása a
bérmálás szentségi kegyelmének is
kibontakozása, de ez fölülmúlja a krizmával
való megszenteltség rendes igényeit a Lélek
különleges ajándéka révén, mely --
miként az Istennek szentelt élet története mutatja --
az életszentség és az apostolkodás új
módjait és gyümölcseit teszi lehetõvé.
Ami az evangéliumi tanácsokra fogadalmat tevõ papokat
illeti, a tapasztalat azt mutatja, hogy a papság szentsége az
Istennek szenteltségben különleges
termékenységet nyer, mert szorosabb kapcsolatba kerülnek
az Úrral. Az evangéliumi tanácsokra fogadalmat tevõ
pap az õt befogadó intézmény sajátos
lelkiségének és az ahhoz tartozó karizma apostoli
dimenziójának köszönhetõen különleges
fölkészítést nyer arra, hogy Krisztus
misztériumának teljességét újra
megélje. A papságra és az Istennek szentelt életre
szóló meghívások ugyanis mélyebb,
dinamikusabb egységbe forrnak össze benne.
Kimondhatalan értékû az a szolgálat is, amit azok
a szerzetes papok tesznek az Egyház élete javára, akik
kizárólag szemlélõdéssel foglalkoznak. Az
Eucharisztia ünneplésekor az Egyház
cselekményét végzik az Egyházért, s
közösségben Krisztussal -- aki az egész világ
üdvösségéért adja magát az Atyának
-- hozzákapcsolják önátadásukat e
cselekményhez.57
|