A keresztény életformák
különbségei és kapcsolatai
31. Azok a különbözõ életformák, melyekre
az Úr Jézus szándéka szerint tagolódik az
egyházi élet, olyan kölcsönös kapcsolatokban
állnak egymással, melyeket érdemes tüzetesebben is
megvizsgálni.
A Krisztusban való újjászületés
révén az összes hívõnek közös
méltósága van, mindannyian életszentségre
hivatottak; saját hivatásuknak és a
Szentlélektõl kapott ajándékoknak
megfelelõen mind részt vesznek Krisztus testének
építésében (vö. Róm 12,3--8).58
Az Egyház tagjainak azonos méltósága a
Szentlélek mûve, a keresztségen és a
bérmáláson alapszik, s az Euharisztiából
táplálkozik. De a sokféleség is a Szentlélek
mûve. Õ az, aki a hivatások, a karizmák és a
szolgálatok sokféleségében az Egyházat
szerves közösséggé forrasztja össze.59
A Krisztus-hivõk világi életére,
a fölszentelt szolgálatra vagy az Istennek szentelt életre
szóló meghívásokat típusoknak
tekinthetjük, hiszen minden konkrét meghívás
velük kapcsolódik, illetve visszavezethetõ e három
egyikére, attól függõen, hogy Isten
ajándékának gazdagsága szerint csak az egyiket
kapta meg valaki, vagy többet is megkapott. Ezenkívül
kölcsönösen szolgálják egymást Krisztus
testének épülésére és
küldetésének teljesítésére. Az
Egyházban mindenki részesül a keresztség vagy a
bérmálás megszenteltségében, de a
fölszentelt szolgálati hivatal és az Istennek szentelt
élet különbözõ meghívásokat
és a küldetésnek megfelelõ sajátos
megszentelést tételez föl.
A világi Krisztus-hívõk küldetéséhez
-- tudniillik "hogy Isten országát azáltal
keressék, hogy hivatásukból fakadóan földi
dolgaikat Isten szerint rendezik."60 -- elegendõ a
keresztségi és bérmálási
konszekráció, mely Isten népe minden tagjában
közös. A fölszentelt szolgák ezen
felül megkapják az ordináció
konszekrációját, hogy az idõben
folytatódhassék az apostoli szolgálat. Az Istennek
szentelt személyek, akik az evangéliumi tanácsokat
követik, új és különleges
konszekrációt nyernek, mely -- még ha nincs is
szentségi karaktere -- arra kötelezi õket, hogy
cölibátusban, szegénységben és
engedelmességben vállalják azt az
életformát, amit Jézus személyesen élt
és tanítványainak ajánlott. Jóllehet
mindhárom életállapot Krisztus
egyedülálló misztériumának tanúja, a
világi Krisztus-hívõk sajátos, ha nem is
kizárólagos tulajdonsága a világi jelleg, a
fölszentelt pásztoroké a szolgálati hivatal, a
szerzeteseké a különleges hasonlóság a tiszta,
szegény és engedelmes Krisztushoz.
|