Tanúságtétel a boldogságok
evangéliumáról
33. Az Istennek szentelt élet sajátos feladata, hogy a
megkereszteltekben ébren tartsa az evangélium lényeges
értékeinek tudatát, mert világosan és
nagyszerûen tanúsítja, hogy "a boldogságok
lelkülete nélkül a világ nem alakulhat át
és nem ajánlható föl Istennek."71 Így az
Istennek szentelt élet fölébreszti Isten
népében az igényt, hogy Istennek a Szentlélek által
a szívekbe kiárasztott szeretetére
életszentséggel válaszoljon (vö. Róm 5,5), amennyiben
magatartásában az a szentségi konszekráció
tükrözõdik, melyet Isten a keresztségben, a
bérmálásban és a papszentelésben hoz
létre. A szentségek által közvetített
megszentelésbõl ugyanis a mindennapi élet
szentségére kell eljutni. Az Istennek szentelt élet az
Egyházban minden hívõ, mind a világi
Krisztus-hívõ, mind a klerikus élete
konszekrációjának szolgálatában áll.
Másrészt azonban nem szabad megfeledkeznünk arról,
hogy az Istennek szentelt személyek a többi hivatás
tanúságtételeibõl segítséget kapnak,
hogy Krisztus és az Egyház misztériumához
tartozásukat a maga sokféleségében
tökéletesen tudják élni. E kölcsönös
gazdagítás alapján az Istennek szentelt élet
küldetése még jelentõsebbé és
hatékonyabbá válik: a többieknek --
állandóan szem elõtt tartva az eljövendõ
békét -- célként kell megmutatnia az örök
boldogságot Istennél.
|