A Menyasszony-Egyház eleven képe

34. Az Istennek szentelt életben egész sajátos értéke van a menyasszonyságnak, mely az Egyház azon igényére utal, hogy kizárólagos és teljes odaadásban éljen Võlegénye iránt, akitõl minden jót kap. E menyasszonyságban, mely az egész Istennek szentelt élet sajátja, elsõsorban a nõ találja meg egyedülálló módon újra önmagát, amennyiben az Úrral való kapcsolatának különleges karakterét fölfedezi.

Erre nézve jelentõs az az újszövetségi hely, mely Máriát az apostolokkal az Utolsó vacsora termében a Szentlélek imádságos várakozása közben mutatja be (vö. ApCsel 1,13-14 ).

A Menyasszony-Egyház eleven képét láthatjuk ebben, aki figyel a Võlegény jeleire és készségesen várja ajándékát. A termékenység elsõsorban Péter és a többi apostol egyházi szolgálatában mutatkozik, mely a Szentlélek eszköze lesz egyre újabb gyermekek nemzésére az igehirdetés, a szentségek kiszolgáltatása és a lelkipásztori gondoskodás által. A menyasszonyi befogadás elsõsorban Máriában mutatkozik, mellyel az Egyház szûzi szeretete által termékennyé teszi magában az isteni életet.

A megszentelt élet Máriában elsõsorban a szûz menyasszonyt látta. E szûzi szeretetbõl különleges termékenység fakad, mely hozzájárul a szívekben az isteni élet fakadásához és növekedéséhez.72 Máriának, az új Évának nyomában járva az Istennek szentelt személy lelki termékenysége úgy fejezõdik ki, hogy készségesen hallgatja az igét, azért, hogy föltétlen odaadásával és életének tanúságtételével mûködjön együtt az új emberiség kialakításában. Így nyilvánul meg teljesen az Egyház anyasága mind a Péterre bízott isteni mûben való részesedés, mind az isteni ajándék -- Máriára éppúgy jellemzõ -- felelõs elfogadása által.

A keresztény nép a fölszentelt szolgálatban találja meg az üdvösség eszközeit, az Istennek szentelt életben pedig ösztönzést nyer, hogy a szolgálat legkülönbözõbb formáiban tökéletesen tudja adni a szeretet válaszát.73