Hûség a karizmához

36. Az Istennek szentelt életben az életszentség gyarapodása tekintetében van Krisztus-követésének és a Krisztus iránti szeretetnek néhány pontja, melyeket érdemes ma külön is kiemelni.

Elsõként mutatkozik az alapítási karizmához és minden intézmény karizmájából következõ lelki örökséghez való hûség. Épp az alapítók és alapítónõk sugallatához -- a Szentlélek ajándékához -- való hûségben fedezhetõk föl könnyebben és élhetõk meg újra intenzívebben az Istennek szentelt élet lényeges elemei.

Minden karizmának ugyanis jelentkezésekor hármas irányultsága van: elsõsorban az Atyára irányul, kinek akaratát teljesíteni igyekszik szeretõ lélekkel a szüntelen megtérés által, melyben az engedelmesség az igaz szabadság forrása, a tisztaság a semmiféle véges szeretettel meg nem elégedõ szív szándékát mutatja, a szegénység pedig azt az igazságra való éhezést és szomjazást táplálja, melynek csillapítását Isten megígérte (vö. Mt 5,6). Ebbõl a szempontból az egyes intézmények karizmája serkenti az Istennek szentelt személyt arra, hogy egészen Istenhez tartozzon, csak Istennel vagy Istenrõl beszéljen -- ahogy ezt Szent Domonkosról mondják77 --, hogy megízlelhesse, milyen jóságos az Úr minden körülmények között (vö. Zsolt 34,9).

Az Istennek szentelt élet karizmái a Fiúra is irányulnak és elvezetnek a Vele megélt bensõséges és derûs életközösségre, mégpedig Isten és a felebarátok serény szolgálatának iskolájában. "A fokozatosan Krisztuséhoz hasonlóvá vált tekintet így megtanulja, hogy elszakadjon a külsõségektõl, az érzékek viharaitól, azaz mindentõl, ami akadályozza az embert abban, hogy könnyen és készségesen engedje megragadni magát a Lélektõl,"78 és készséges arra, hogy Krisztussal vállalja a küldetést, Vele fáradozzon és szenvedjen országának terjesztéséért.

Végül minden karizma sajátosan a Szentlélekre irányul, mert az érintettektõl -- mind a személyes lelki élet útján, mind a közösségi életben, mind az apostoli tevékenységben -- megkívánja, hogy engedjék magukat elvezetni és megerõsíteni arra a szolgálatkészségre, melynek egy hiteles keresztény minden döntését indítania kell.

E hármas irányultság a különbözõ életformák sajátos vonásai mellett minden alapítási karizmában megmutatkozik annak következtében, hogy e karizmában "a lélek mélységes vágya uralkodik a Krisztussal való azonosulásra, hogy misztériumáról bizonyos szempontból tanúságot tegyen";79 s ennek testet kell öltenie és ki kell bontakoznia az intézmény hiteles hagyományában a regulák, konstitúciók és statutumok szerint.80