Az Istennek szentelt élet és a részegyház

48. Az Istennek szentelt személyeknek jelentõs szerepük van a részegyházakban is. A zsinatnak abból a tanításából kiindulva, hogy az Egyház közösség és misztérium, s hogy a részegyházak Isten népének részei, melyekben "valóban jelen van és tevékeny Krisztus egy, szent katolikus és apostoli Egyháza,"107 a szerzetesek és a részegyházak összefüggését különbözõ zsinat utáni dokumentumok elmélyítették és kodifikálták. E szövegek fényében egészen világos, hogy az Istennek szentelt személyek együttmûködése a püspökökkel alapvetõ jelentõségû az egyházmegyei lelkipásztorkodás harmónikus fejlõdése szempontjából. Az Istennek szentelt élet karizmái nagyban hozzájárulhatnak a szeretet épüléséhez a részegyházakban.

Az evangéliumi tanácsok megvalósításának különbözõ formái ugyanis az alapítók és alapítónõk által kapott lelki ajándékok megnyilvánulásai és gyümölcsei, s mint ilyenek "a Szentlélek megtapasztalásai, melyeket átadtak tanítványaiknak, hogy szerintük éljenek, azokat õrizzék, elmélyítsék, és Krisztus testének növekedtével állandóan gyarapítsák."108 Minden intézmény sajátos karaktere a megszentelés és az apostolkodás egy bizonyos stílusát tartalmazza, mely objektív tényezõktõl meghatározott hagyományt törekszik megszilárdítani.109 Ezért gondoskodik az Egyház arról, hogy az intézmények az alapítók és alapítónõk szellemének és egészséges hagyományuknak megfelelõen növekedjenek és fejlõdjenek.110

Ebbõl következõen az egyes intézményeknek kellõ autonómiája van, melynek alapján fölépíthetik a maguk rendszerét és megõrizhetik lelki és apostoli örökségüket. Ezen autonómia biztosítása és megõrzése a helyi ordináriusok feladata.111 Ezért a püspököket kérjük, fogadják el és becsüljék az Istennek szentelt élet karizmáit azáltal, hogy teret adnak nekik az egyházmegyei lelkipásztorkodásban. Megkülönböztetett figyelmet kell szentelniük az egyházmegyei jogú intézményekre, melyek különösen is a megyéspüspök gondjaira vannak bízva. Egy, az Istennek szentelt élet intézménye nélküli egyházmegye nemcsak sok lelki ajándékot, az istenkeresés alkalmas helyét, sajátos apostoli tevékenységeket és lelkipásztori módszereket nélkülözne, hanem az a veszély is fenyegetné, hogy nagyon ellanyhul benne a missziós szellem, mely ezen intézmények többségének sajátja.112 Ezért az Istennek szentelt élet ajándékát, melyet a Szentlélek a részegyházakban ad, nagylelkûen és hálával kell fogadniuk.