Termékeny és rendezett egyházi közösség

49. A részegyház atyja és pásztora a püspök. Az õ hatáskörébe tartozik az egyes karizmák elismerése, felügyelete, támogatása és összehangolása. Lelkipásztori szeretetében az Istennek szentelt élet karizmáját tehát kegyelemként fogadja, mely nemcsak egy intézménynek szól, hanem az egész Egyház javára árad ki. Törekedjen az Istennek szentelt személyeket támogatni abban, hogy az Egyházzal való közösségben, hûségesen az alapítói inspirációhoz meg tudjanak nyílni a kor követelményeinek megfelelõ spirituális és lelkipásztori távlatok elõtt. Az Istennek szentelt személyek a maguk részérõl nem fognak késlekedni, hogy saját erõik és karizmájuk szerint nagylelkûen segítsenek a részegyháznak, teljes közösségben dolgozva a püspökkel az evangelizációban, a katekézisben és a plébániai életben.

Emlékeztetnünk kell arra, hogy az egyetemes Egyház és a részegyház szolgálatának összehangolásakor az intézmények nem hivatkozhatnak sem jogos autonómiájukra, sem a sokuk által élvezett exemptióra113 olyan döntések igazolásául, amelyek valójában ellentmondásban vannak az egészséges egyházi élet szerves közösségének követelményeivel. Ezzel szemben a szerzetesek lelkipásztori kezdeményezéseit a püspökök és a szerzetes elöljárók közötti nyílt, baráti dialógus alapján kell mérlegelni és megvalósítani. A püspökök különleges figyelme az intézmények hivatása és küldetése, és az intézmények tisztelete a püspökök hivatala iránt az egyházmegyei élet lelkipásztori teendõinek készséges vállalásával együtt, annak a sajátos egyházi szeretetnek két szorosan összetartozó formája, mely mindenkit Isten egész népe -- karizmatikusan s ugyanakkor hierarchikusan tagolt -- szerves közösségének szolgálatára kötelez.